Zöldségek

2017. december 26., kedd 14:14, frissítve: szerda 19:08

Hogy valami hiányzik, azt sokszor csak akkor vesszük észre, ha valahol-valahogyan mégis megvan. Mi nincs például akkor – de nagyon –, amikor körbeszaglászunk egy hipermarket zöldségosztályán? Nem a hónapos retekre vagy a zöldbabra gondolok. Illatok nincsenek. Konkrétan. Minden illattalan. Nemhogy a paradicsom vagy a paprika, még az a szerencsétlen hagyma is. (A helyzet egy esetben változik. Amikor ez-az nem pusztán fonnyad már, hanem egyenesen rohad. Persze azt, ami olyankor képződik, nem illatnak, inkább bűznek nevezzük.) Mindez végső soron megmagyarázhatatlan. Vagy ha mégis, akkor én nem ismerem a felmerülhető magyarázatokat. Talán ennél is meglepőbb, hogy hasonló a konstelláció a piacokon is. Illatok ott is csupán mutatóban vannak. Foszlányokban. Holott állítólag frissiben szedett konyhakerti dolgokat is pultra tesznek az úgynevezett kistermelők.

Régen minden jobb volt – és ez most kivételesen nem irónia. Bár a paradicsom és a paprika nem termett meg télen, de minden tél után eljött a tavasz, majd a nyár, sőt az ősz nemkülönben. A termékenyebb évszakokban az ember gyermeke lesétált délutánonként a kertbe, előbb a hagymaszárért, a retekért, később minden másért, mikor minek volt ideje, kiszedte-leszedte, ami kellett, harapta a zsíros kenyérhez.

Ennyit az időbeli nosztalgiákról. Kell a hely a térbelieknek is. December elején Szalonikiben töltöttem pár napot. Az utcában, ahol laktam, piac van minden hétfőn. Késő este még ott parkolnak az autók egymás hegyén-hátán, ám reggelre eltűnnek mind, és számtalan stand bukkan fel a helyükön. Hosszan-hosszan. Húsosak és halasak is, de gyümölcsös és zöldséges a legtöbb. Cserzett arcú férfiak és kérges kezű nők kínálják az árut. Ki hangosan, ki még hangosabban. Az áru szép. És nem csak látványa van. Szinte szédítő végigmenni a soron, mivel nem hiányzik semmi – ami máskor és máshol hiányzik. Már úgy értve, hogy az orrnak sem. Néha ennyi is elég a boldogsághoz. Meg a nagy felismerésekhez.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.23.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.