Ugye nem muszáj elhinnem, hogy GFG lehetséges?

Gazda Albert

Gazda Albert

2016. január 24., vasárnap 21:54, frissítve: vasárnap 23:03

Egy-két hete szóba került valahol a 888.hu, és azt mondtam akkor, hogy az indulása óta eltelt nem kevés hónap alatt sehogy sem sikerült elhinnem, hogy ez a dolog van, és tényleg ez a neve. Neki. Ez képtelenség. Minimum akkora képtelenség, mint mikor Rogán Antal propagandaminiszter azt mondja a televízióban: abszurd, hogy Habony Árpádnál felvetődik a nemzetbiztonsági átvilágítás kérdése, hiszen akkor mindenkit át kellene világítani, aki leül sörözni a miniszterelnökkel.

Ebben már tényleg semmi tragikum nincsen. Ez komédia. Minden rétegében.

Nem emlékszem pontosan, hogy amikor felbukkant az interneten ez a 888.hu, írtam-e róla bármit is – a Cink igen, tudom –, de hogy nem néztem rá az első nap óta egyszer sem, az biztos.

Ma este viszont szembejött egy izé az interneten, a Mandiner vélemény-újrahasznosító hasábjában. A főszerkesztőt idézték ott. G. Fodor Gábor politikai gondolkodó a konzervatív újságírás leglényegét foglalta össze hirtelen. Bőbeszédűbben, mint szokta, de nem terjedelmesebben a befogadhatónál. Így: „Mindenkinek megadja, ami neki jár. A nagyságot értékeli. Az alávalót lenézi. A ribancot annak nevezi, ami. A tehetséget biztatja. Az államférfit tiszteli. A közösséghez pedig mindig úgy beszél, hogy hajrá, magyarok!”

Nem gondolnám, hogy mindenáron vitatkoznom kellene ezzel.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A negyedik mondat meg valóban eléggé rendben van. Azzal együtt is, hogy nem szokásom agresszívnak lenni. Sőt, azzal együtt is, hogy a szerző aligha magára és a hasonszőrűekre gondolt.

De ha már ott voltam, szétnéztem egy-két kattintás erejéig az oldalon. Hogy, hogy nem: hamar eljutottam az Így még nem láttad Tóbiás József feleségét… című izéig. Nem kellett sok, hogy rájöjjek: azt tettem, amit a főszerkesztő akart. Hiszen az imént idézett miniesszé negyedik mondata – url-jéből is kikövetkeztethető módon: a szofisztikáltság mekkora csimborasszója! – alighanem erre a szombaton megjelent elképesztő-hátborzongató izére vonatkozott.

Mondom: ezt tényleg nem hiszem el.

Nemcsak azt, hogy ez így létezik, és hogy ez a neve. Neki. Magát GFG-t sem hiszem el. Ugye nem muszáj?

Persze simán lehet, hogy csak nem értek a konzervatív újságíráshoz. Simán lehet, hogy a konzervatív újságírás elsőrendű feladata áltisis humorral kommentálni huszonöt éves fényképeket.

Hadd ékeskedjem idegen tollakkal. Elküldtem egy barátomnak a linket. A miniesszé linkjét. Ezt írta: hányást csipeget a galamb a sarkon. A másik izét ő még nem is látta akkor.

A szerkesztő ajánlja

Kuthi Áron

Nincs pénz a magyar múlt megmentésére

Nem csak templomokból áll az épített örökség a Kárpát-medencében. A megőrzésre a végtelen mennyiségű pénz is kevés volna.

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.