A gyász párbeszéd a hiánnyal – Szenczi Tóth Károly: Doktor az angyalok földjén

2015. augusztus 8., szombat 14:43

Magyar nyelven nehezen találnék félelmetesebb szót a gyászmunkánál. A jelentésében ugyanis a tragédia elviselhetetlensége mellett mindig ott rejlik a kötelezettség praktikuma, vagyis hogy a szeretett személy elvesztését muszáj, erkölcsi kötelességünk feldolgozni. Nem merülhetünk el saját magunkban, a halállal feladatot kaptunk. Ez a munkánk: a trauma elfogadása. Szenczi Tóth Károly könyve is erről szól.

A folyamat azonban nem nélkülözheti a melankóliát, hiszen dolgozzunk bármily keményen, a veszteséget teljes mértékben befogadni képtelenek vagyunk. Így a gyászmunka sosem lehet elvégzett, mindig csak végezendő. Ekképp az emlékezést sem zárhatjuk le, a veszteség folyamatos történetmesélésre kényszerít, hogy újra és újra felidézzük a már csak hiányában létező személyt. Hogy párbeszédet folytassunk vele, még akkor is, ha tudjuk, hiába vágyunk rá, csupán monológra maradt lehetőségünk. Ennek a vágynak a történetét írta meg Szenczi Tóth Károly Doktor az angyalok földjén című, a Palatinus Kiadónál megjelent kötetében.

A regényként, memoárként, korrajzként egyaránt olvasható szövegben a szerző édesapjának állít emléket, felidézve a sebészként indult, majd angyalföldi, később újlipótvárosi körzeti orvosként dolgozó férfi utolsó évét attól a pillanattól kezdve, amikor kiderül, gyógyíthatatlan beteg. Szenczi Tóth Károly, aki maga is orvos, az első tünetek felfedezésétől a szakmai precizitás és a laikus reménykedés határmezsgyéjén mozogva beszéli el apja történetét, amely lassan a teljes életpálya történetévé terebélyesedik. Megismerhetjük így a Nagykanizsa külvárosából a fővárosba érkező orvos életét, azon keresztül a huszadik század egymásnak feszülő, ideológiákkal terhelt korszakait egészen a rendszerváltást követő első évekig.

Szenczi Tóth Károly: Doktor az angyalok földjén

 

Szenczi Tóth Károly neve nemcsak páciensei, de az olvasó nagyközönség előtt is ismert lehet, hiszen a szerző több regényt, riportkönyvet, dokumentumregényt publikált már, műveit az Élet és Irodalom hasábjain is olvashatjuk. Tömör, lényegre törő, precíz, mégis érzékeny és láttató erejű írásmódja hivatásának a laikusok szemében talán ellentmondásosnak tűnő jellegét idézi: a gyógyítás megkérdőjelezhetetlen szabályokhoz kötött szépségét. És ugyanez adja a regény alaphangját is, azzal a tragikus kitétellel, hogy a gyógyítás, a gyógyulás helyett a visszafordíthatatlan betegség, a halál válik szövegszervező erővé.

Ám ebben a halálban mindvégig ott egy teljes élet története is. Egy férfié, aki a körülötte változó korok, szokások, rendszerek közepette megőrizte erkölcsi tartását, emberségét és becsületét. Az apa finom eleganciája, munkabírása, méltósága, vallásossága, szociális érzékenysége egy, a környezet elvárásaitól függetlenül megteremtett – és a szövegben egy pillanatig sem túlidealizált – polgári világot tár elénk. A Lehel utcai lakás, a történet örökké visszatérő helyszíne külön világként jelenik meg a könyvben, ahogy az apa önmagában is külön világ.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A Doktor az angyalok földjén őszinte és megindítóan szép portré, amely a cím többértelműségéhez – angyalföldi orvos, az életből kilépő orvos, vagy: még az angyalok között is praktizáló orvos – hűen állít emléket az apának. Bár a gyászmunka, mint mondtuk, monológ, Szenczi Tóth Károly könyvének sikerül párbeszédre lépnie. Párbeszédre a hiánnyal.

(Szenczi Tóth Károly: Doktor az angyalok földjén, Palatinus, 2015)

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.