A helyspecifikus színház a játszóknak és a közönségnek is élmény

2017. november 22., szerda 15:25, frissítve: szerda 15:48

Adunk egy vámpírharapós tetoválást, felrakhatja a nyakára – ezzel fogadnak a romantikus vámpírthriller előadása előtt a Margit híd pesti hídfőjénél, az egykori MSZMP-pártétkezdében. A ház jó ideig elhagyottan állt, puszta falakkal, amiket nyugodtan be lehetett mázolni művércseppekkel, és fel lehetett kenni rájuk pirossal az Engedj be! című vámpírrománc szereposztását. A félig-meddig rendbe tett csarnok kellően kísérteties egy olyan előadáshoz, mint amilyen John Ajvide Lindqvist világsikert arató regényének színpadi adaptációja. A helyszín az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség tulajdona, kulturális központot terveznek benne Zsilip néven, az építkezés megkezdéséig viszont helyet adtak ennek az előadásnak.

A „tetoválás”, amivel harapásnyomokat varázsolhat a nyakára az ember, csak hangulati elem, az előadásban nincs szerepe. Lindqvist könyvéből két filmadaptáció is készült, egy svéd és egy amerikai, legutóbb pedig a színpadi változat futott sikerrel a Skót Nemzeti Színházban. A regényt Jack Thorne alkalmazta színpadra, az ő verzióját állították színpadra Magyarországon is. Az előadás, a filmrendező Pálfi György első színházi rendezése kapott hideget-meleget a kritikusoktól, de az biztos, hogy a lepukkant pártétkezdében játszódó, egy bántalmazott kamasz fiú és egy vámpírlány szerelméről szóló thriller olyasmi, amiből a magyar színházi piacon nincs sok.

A Tripart alapítója és vezetője Magács László, aki korábban a Merlin Színházat igazgatta, s miután az bezárt, öt évig az Átriumot vezette. Innen saját bevallása szerint azért „dobbantott”, mert szűknek érezte a kereteket. Az Átrium színházi térként elég kötött, a pártétkezde ebből a szempontból tényleg más világ. Azonban a Trip ennél is tovább menne: következő előadásukat, amely az iskolai erőszakról szól majd, egy iskolában fogják bemutatni. A közönségtől nem kis interakciót vár az új bemutató: az előadás alatt folyamatosan vándorolniuk kell a helyszínek között.

– A helyspecifikus színházat nyilván nem én találtam ki, de ekkora közönséget megcélozva, „intézményesítve”, mi csináljuk ezt először Magyarországon – mondja Magács László. Elmondása szerint december végéig 3-6 ezer nézőre számítanak. Van, aki éppen a különleges helyszín miatt jön szívesen. Másokat talán a populárisabb téma érdekel, bár az alapítónak az a véleménye: az Engedj be! nem mainstream darab.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

– Először London legfontosabb színháza mutatta be, a Royal Court Theatre, majd átment a Westendre. Persze tudom, hogy Budapest és London nem ugyanaz, más a színházba járó közönség – fejti ki Magács, akinek az a tapasztalata, hogy Magyarországon az egyes közönségrétegek általában egyféle színházi stílushoz ragaszkodnak: „Még az Átriumban csináltattunk egy felmérést, mert kíváncsi voltam, van-e az egyes előadások között átjárás: aki Pintér Bélára eljön, eljön-e az Őrült nők ketrecére vagy Bodzsár Márk előadására. Azt láttuk, hogy minimális az átfedés. Az egyes stílusoknak megvan a maga közönsége, más stílusokra alig kíváncsiak. Korábban is észrevettem, hogy másképp öltözik, másképp viselkedik a közönség az egyes előadásokon, még a büfében is mást vesznek: van vizes, kávés és boros publikum.”

A helyspecifikus színházzal ezért másfajta színházi élményt akarnak kínálni; az igazgatónak az a tapasztalata, hogy ezzel lehet újabb közönségrétegeket megszólítani. A Trip központja egy dunai hajó, a tervek szerint ennek is sajátos stílust adnának. – Szeretnénk olyan éjszakai színházat csinálni itt, ami egy kicsit lokál, kicsit revü, kicsit vacsoraszínház. Külföldön sok ilyet látni.

Magács elmondása szerint az Emberi Erőforrások Minisztériumától 19 milliós, a fővárostól 4 milliós éves támogatást kapnak, a működést ezeken túl jegyeladásokból és az utánuk járó taotámogatásból fedezik. Az önállósággal jár az is, hogy náluk többe kerülnek a jegyek, mint általában a színházban: az Engedj be! előadásaira 5500 forint a drágább és 4900 az olcsóbb helyjegy.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.22.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.