A múlt megmentésén fáradozik az Arcanum

2016. december 8., csütörtök 20:01, frissítve: csütörtök 21:22

Kik is jártak pontosan a 20. század elején abba a városi legenda szerinti „Nobel-díjas osztályba”? Hány változatban jelent meg az 1956-os forradalom másnapján a Népszava, és melyik mit írt a forradalomról? Hogyan illeszkedik egy századeleji veszprémi képeslap napjaink térképére?

Még 2016-ban, az internet korában is azt hinnénk, hosszadalmas keresgélés árán tudunk csak választ kapni a hasonló kérdéseinkre. Közhelyszámba megy, hogy ami egyszer az interneten megjelent, azt akkor sem lehet eltüntetni, ha a honlapot lekapcsolják. Mégis, a Népszabadság bezáratása és a Nol.hu eltüntetése nyomán a legtöbben úgy hiszik, hogy a lap tartalmait már nemigen érhetjük el, maximum valami távoli könyvtárban, hosszú kutatómunka eredményeképp.

Pedig akad lehetőség, és immár nem is csupán a Wayback Machine internetes archívum:

az Arcanum folyamatosan dolgozik a múlt megmentésén, egyre látványosabb eredményeket elérve.

Zajlik a leletmentés

Tízmillió oldal szöveg és ötmillió kép: levéltári évkönyvek, iskolai értesítők, megyei napilapok, középkori oklevelek, sőt úrbéri tabellák, azaz a jobbágyok összeírt nevei. Tizenkétmillió oldalon tudományos folyóiratok, hivatalos lapok, napi- és hetilapok. A Népszabadság és a Népszava teljes archívuma, helytörténeti kiadványok, hatalmas lexikonok. Ezek mind megtalálhatók az Arcanum két oldalán, a Hungaricanán és az ADT-n,Mapire pedig 18–19. századi részletes történelmi térképeket mutat, és gyakorlatilag házakra lebontva tanulmányozhatjuk az egykori Habsburg Birodalom teljes területét.

Ha az egyre terjeszkedő családi vállalkozás honlapjaira előfizetünk, szinte felbecsülhetetlen kincsekhez jutunk:

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

a kulturális örökségünk fontos elemeit digitalizáló cég gyakorlatilag a Fortepanéhoz hasonló munkát végezve sok százezer oldalnyi archívumot gyűjt egybe.

A legrégibb eddig fellelt folyóirat a Magyar Almanach 1780-as kiadványa, egyelőre pedig a leletmentés zajlik – erről számolt be az Arcanum csütörtök délutáni eseményén a cég alapító vezetője, Biszak Sándor. A finanszírozást elsősorban az előfizetésekből oldják meg. Az ADT százötven közintézménnyel együttműködik, ezekben ingyen elérhető az adatbázis: az összes felsőoktatási intézményről, megyei könyvtárakról, levéltárakról, kutatóhelyekről beszélünk.

A digitalizált tartalmak kapcsán a legnagyobb bonyodalmat a tulajdoni kérdések jelentik. Az adatbázisok kapcsán pedig a Nemzeti Kulturális Alapra hivatkozott Biszak, de a tartalmakat közreadó intézményeket is lehetne említeni. Viszont ebből több probléma is adódik: egy húsz éve megszűnt lap előzménye kapcsán kit kell keresni, hogy engedélyezze a digitalizációt?

 
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
 

Mindenesetre a nehézségek ellenére a bővülés folyamatos: huszonöt-harminc munkatárs digitalizál havi egymillió oldalt. Biszak Sándor szerint azon újságoknak, amelyek digitalizálására esély van, a felével már megvannak. Aztán jönnek a könyvek: az Osiris összes könyvébe belefogtak már például.

Mindkét Népszava kiállt a forradalom mellett

A csütörtöki eseményen jelen voltak exnépszabadságosok, illetve a Népszava Lapkiadó ügyvezető igazgatója, Láposi Elza is. Utóbbi a 143 év digitalizálását nevezte legfőbb eredményének, és meglepő felfedezésekre is jutott. Arra is, hogy 1956. október 24-én ketten is kiadták a Népszavát, és mindkét verzió kiállt a forradalom mellett.

Az arcanumos bemutató más érdekességeket is mutatott: Biszak Sándor bemutatta, hogy minden szóra rákereshetünk a digitalizált javakban, így Láposi neve felbukkant az 1984. június 7-ei Dolgozók Lapjában is. Láposit itt még városi úttörőelnökként mutatták be. ƒ„Vállalom ezt” – tréfálkozott az ügyvezető igazgató.

Szimbolikus a megszüntetett Népszabadság esete – erről a lap munkatársa, N. Kósa Judit számolt be. Mint az abszurd helyzetet ismertette, bár jó néhány évet dolgozott a lapnál,

a Nol.hu eltüntetése után „nem létező személy” gyakorlatilag az interneten, de az Arcanumon azért fenn vannak a cikkei.

Az idei évfolyamon kívül viszont mostanra sikerült a Népszabadság teljes korábbi archívumát digitalizáltatni, s a Mediaworkstől van ígéret 2016-ra is – igaz, ki tudja, ez mit jelent majd a gyakorlatban.

Mindenesetre a csütörtöki eseményen jelen volt a szintén volt népszabadságos Révész Sándor is, aki elmondása szerint két hónapja lelkes használó. Bár miután a szerkesztőségen belüli hozzáféréssel már nem rendelkeznek, elő kellett fizetnie, de így is megéri neki, felfedezhette például, hogyan futott be egyszerre 1853–1854-ben a Pesti Napló és Jókai Mór. A lap folytatásokban közölte az Egy magyar nábobot, amelyet fel is lelt, viszont több napra nem adott ki neki a kereső találatot. Pedig a regény folytatódott: ugyanúgy közölték a címlapon, csak már Jókai nevét nem írták többször oda. A tizedik után a tizenegyedik folytatásnál már úgy lehettek vele: úgyis tudják az olvasók, miről van szó.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.12.09.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.