A tévhitekkel övezett műfaj, amely megszülte a popzenét

2017. november 21., kedd 16:50, frissítve: kedd 17:14

Aki egy kicsit is jártas a zenék világában, biztosan hallgatott már bluesdalokat vagy legalábbis közvetetten találkozott velük, például filmek betétdalaként. A többségben erről a műfajról általában az ugrik be, hogy afroamerikai emberek gitárral a kezükben siratják elveszített szerelmüket vagy épp a munkájukat. Ha sarkosak akarunk lenni, ez a zene valahol tényleg erről (is) szól, ugyanakkor jóval összetettebb annál, mint átlagemberként gondolnánk. Szerencsére a tévhitek eloszlatásához már lehet egy magyar iránymutatónk is.

Kovács József régóta nagy zenerajongónak vallotta magát, ám egészen 2008-ig ez a kedvtelése megmaradt a rajongás szintjén. Akkor azonban egy New York-i útja során barátaival betért egy kocsmába, ahol egy helyi blueszenekar adott koncertet, s ez az esemény megvilágosodásként hatott számára. Rájött, ez az a műfaj, amellyel komolyabban is foglalkozni szeretne. Egyrészt elkezdett zenélni (basszusgitárosként össze is hozott egy bandát Blues Night Long néven), másrészt az internetes Poptarisznya rádióban műsorszerkesztésre adta a fejét, és azóta is fut Bluesmegálló című adása. De ez még nem volt neki elég, hiszen olyan mélyen beleásta magát a műfaj történetébe, mikéntjébe, hogy elhatározta, könyvet ír a bluesról.

Több éves munkát követően aztán megszületett A blues története a kezdetektől napjainkig című, igencsak tekintélyt parancsoló kötet, amelyet a napokban jelentetett meg a Kossuth Kiadó. A tartalomjegyzéket, illetve a névmutatót és a bibliográfiát böngészve is egyértelművé válhat bárki számára, hogy a szerző valóban komoly kutatómunkát végzett, igyekezett a lehető legalaposabban végigjárni a zene legfontosabb aspektusait.

A könyv nagy előnye, hogy kellően olvasmányos, és fotók is segítik a tájékozódást. Kovács József törekedett arra, hogy közérthető formában mutassa be a blues kialakulásának történelmi, társadalmi, gazdasági, kulturális előzményeit, a zene kialakulását és fejlődését, kitérve a magyarországi helyzetre is. Sőt, röviden még arra is vállalkozott, hogy a műfaj lehetséges jövőjéről is számot adjon. Külön jó ötlet, hogy bakelitikonokkal jelölt szerzeményeket is ajánl a szerző, amelyeket akár olvasás közben is meg lehet hallgatni az interneten.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A kötet időrendben halad, s bemutatja a zene legfontosabb és legkiemelkedőbb alkotóit. Szó esik a blues császárnőjéről, Bessie Smithről; a nyúlfarknyi, mégis zseniális életművet maga után hagyó Robert Johnsonról; a nemrégiben elhunyt Fats Dominóról; a műfaj igazi legendájáról, B. B. Kingről; a „lassúkezű” Eric Claptonról is. De olvashatunk Jimi Hendrixről, a Rolling Stonesról, Radics Béláról, Hobóról is.

Minden persze így sem férhetett bele a közel hatszáz oldalas kötetbe: maga Kovács is kiemelte a könyv november 15-i bemutatóján, hogy az ausztrál bluesról végül nem fért be semmi, de akár olyan modern, erősen bluesalapú zenékről is lehetett volna még írni, például a southern vagy a stoner rock.

„Korunk popzenei műfajainak gyökerei a blueshoz vezethetők vissza, ennek ellenére ez a 19. században megszületett zenei forma és stílus Magyarországon kevés figyelmet kap, a rádióállomások a műfajt mellőzik. Sok tévhit kapcsolódik a blues fogalmához, mint például hogy szomorúságot áraszt, hogy a »négerek« rabszolgazenéje, ezért sokan idegenkednek tőle. A tévhitek eloszlatására, a blues lényegének, fejlődésének, értékeinek és szépségeinek megismertetésére született meg ez a könyv” – ezzel, és Willie Dixon legendás mondásával ajánlja művét Kovács József. Utóbbi így hangzik: „A blues a gyökér, és minden más zene rajta a gyümölcs.”

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.