A Várkert bazár, ahogy csak kevesen láthatták

2014. április 12., szombat 17:00, frissítve: hétfő 13:52

A CheckMyBudapest oldalon jól ismert fővárosi épületek belsejében kalandozhatunk a szokatlan nézőpontokból készült fotók segítségével, vagy éppen Budapest kevésbé ismert zugait fedezhetjük fel. Nagy Anitával, a blogot jegyző fotográfussal beszélgettünk.

Mi az alapvető célja az oldalnak, túl azon, hogy önnek jó referencia és segít szélesebb körben is megismertetni a nevét?
– Sok helyen jártam már szerte Európában, de meggyőződésem, hogy Budapest a leggyönyörűbb városok közé tartozik, és szeretném úgy bemutatni másoknak, ahogyan én látom. Feltűnt, hogy – talán a megszokás miatt is – sokan hajlamosak elsiklani a sok szépség mellett, ami az utcákon körbevesz bennünket. A célom a figyelemfelkeltés, dokumentálás és értékmegőrzés lett, és nagyon szeretnék valami maradandót létrehozni. Sok olyan témáról van képanyagom, ami máshol nem fellelhető az interneten, tudomásom szerint csak én fotóztam eddig. Igyekszem a városnak egy olyan oldalát is feltárni, ami talán kevésbé ismert, nehezebb bejutni, engedélyek szükségesek hozzá. Ott voltam szinte az összes nagyobb felújításon, így megörökítettem többek között a Várkert bazárt még a vadregényes-romos, majd pedig az építkezés közbeni állapotában. Jártam a felújítás alatt a Vigadóban, a Kossuth tér és az új Fradi-stadion építkezésén, a volt Honvéd Főparancsnokságban. Feljutottam a Parlament és a Földtani Intézet szikrázóan kék tetejére. Az is nagyon motiváló, hogy rengeteg barátságot és különleges, nem mindennapi élményt köszönhetek ennek a blognak.

Fotó: Nagy Anita



Lehet-e arról valamit tudni, hogy alapvetően kik olvassák rendszeresen a blogot? Milyen visszajelzések érkeznek? Kap esetleg tématippeket is?
– Szerencsére rengeteg visszajelzés érkezik, privát e-mailben és a blog Facebook-oldalán egyaránt, aminek én mindig nagyon örülök mert nem titkolt vágyam, hogy minél interaktívabb legyen az oldal. Sok az építész és a fotós az olvasóim között, de a törzsközönséget legjobban úgy tudnám jellemezni: olyan emberek, akik – csakúgy mint én – imádják ezt a várost, és érdekli őket minden, ami ezzel kapcsolatos. Gyakran kapok tématippeket, és olyan is volt már, hogy egy-egy olvasó személyesen kalauzolt körbe a saját kedvenc helyein. Bár magyar nyelvű a blog, számomra meglepő módon sok külföldi olvasó is követi.

Az épületfotózás egy kívülálló szemében talán nem tűnik a „legizgalmasabb” vagy éppen leginkább művészi kihívásnak. Mi vonzotta erre a területre?
– Én ezt éppen ellenkezőleg látom. Persze ez attól is függ, hogy mi a fotózás célja. Ha megbízást kapok és munkáról van szó, fotózom a szabályos, klasszikus értelemben vett építészeti képeket is, de a blogon alapvetően retusált fotók láthatóak, amikbe igyekszem minél több hangulatot, érzelmet és művészetet belevinni, ezek inkább amolyan imázsfotók. Engem egy nyitás előtti üzlet szerkezeti elemeinek a fotózása is lázba tud hozni, a CheckMyBudapesten lévő helyszínek pedig bárki számára adrenalinnövelőek lehetnek. Elég csak arra gondolnom, amikor föld alatt, a kőbányai pincerendszer félelmetes labirintusrendszerében és a Gellért fürdő alatti alagútban fényképeztem, vagy éppen a Dreher sörgyárban jutottam fel még a padlásra is. Sokat mászom vaslétrákon, állványzatokon egy-egy téma kedvéért, úgyhogy az épületfotó úgy, ahogy én csinálom, egy nagyon izgalmas műfaj. Ez egyben egyfajta felfedezés is, csak éppen én nem távoli földrészt, hanem mondjuk a szomszéd utcában lévő házat derítem fel. Minden érdekel, ami ehhez a műfajhoz kapcsolódik, szívesen fényképezek építkezéseket, felújításokat, munkálatokat és külső-belső enteriőr képeket egyaránt.

A blog az „ön Budapestjéről” (is) szól. Ha egy kicsit vallomásosabban, érzelmesebben kellene megfogalmazni, mit jelent önnek Budapest, milyen viszony fűzi a városhoz, azt hogyan tenné?
– Nagyon sokféle ez a város, markánsan jelen van a történelem és a múlt, de közben egyre több a modern, a street art, egymás után nyílnak a trendi helyek, mindenhol nyüzsgés van. A kicsit meseszerű épületek, amikben szerencsére bővelkedik Budapest, nagyon megmozgatják a fantáziámat, ezeket kedvelem a legjobban. Sok élményt köszönhetek a blognak, a New York Kávéház fotózása után például órákig nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról, olyan hatással volt rám. A Rácz-fürdő vagy a Zeneakadémia fotózásakor pedig úgy éreztem magam, mint aki egy másik világba csöppent. Ezekben a képekben az én személyiségem, az adott pillanatban átélt érzelmeim is benne vannak.



Milyen szempontok alapján választja ki a helyszíneket, mennyire befolyásolja, hogy „forró” legyen a téma, mint például a Vigadó esetében?
– Alapvetően szeretek a saját tempómban dolgozni, persze igyekszem aktuális lenni, de nem esek kétségbe, ha egy téma egy héttel később jelenik meg a többi médiumhoz képest, hiszen én általában nem dokumentarista, hanem a saját egyedi stílusomban közelítem meg azokat. Sajnos jelenleg csak épületfotózásból nem tudnék megélni, ezért a többi munkám is befolyásol, mennyire van időm megírni a posztot.

Milyen nehézségekkel, kihívásokkal szembesül a helyszínek bejárásakor és fotózásakor?
– Az engedélyezés, a kontaktok megtalálása a legnehezebb, és ha elutasítanak, az eléggé lelombozó tud lenni, bár ez szerencsére ritkán fordul elő. Technikai szempontból akadályt jelent, ha kevés a fény és néhány különlegesebb objektív is jól jönne olykor.

Nagy Anita, a CheckMyBudapest bloggere



A képeken viszonylag ritkán tűnnek fel csak emberek. Ez mennyire volt tudatos döntés?
– Ez csak a blogon van így, megtörné a vonalak és geometrikus formák összhangját a tömeg, de már tervezem, hogy meg fogom mutatni más jellegű munkáimat is az oldalon. Fotózom például esküvőket, szabadtéri portrékat, divatfotókat. Az ilyen megkereséseknél nagyon jól jön, hogy ismerem a különleges helyszíneket, és igény esetén el tudom ezekre vinni a fotóalanyaimat, így aztán összhangba kerül az emberábrázolás és az épített háttér. Ha egy jegyespárt például egy háztetőn fotózom panorámakilátással, abból nagyon egyedi anyag tud születni és ez örök emlék mindenkinek. Sokan bekategorizálnak csak épületfotósként, és ez ellen mindig tiltakozom, hiszen alig van a fotózásnak olyan ága, amivel ne foglalkoznék.

Van-e olyan épület, ami titkos álomként szerepel a tervei között, de esetleg eddig még valamiért még nem sikerült megörökítenie a belső titkait?
– A Párizsi udvar és a Klotild-palota teteje régi vágyálom. A Parlament tetején való fényképezés maradandó élmény volt, ez az egyik legszebb hely a városban, és szeretnék este is feljutni, amikor a díszkivilágításnak köszönhetően igazi hangulatfotókat készíthetnék, amolyan CheckMyBudapest-blog módra.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.