Ahol élményekkel elevenedik meg a múlt

A megújult Almásy-kastély annyi érdekességet rejt magában, hogy nem lehet kihagyni · Gyula, a kultúra szigeterődje (2.)

2016. április 17., vasárnap 13:45, frissítve: kedd 16:34

Egy hónapja sincs, hogy átadták a gyulai Almásy-kastély új látogatóközpontját, Hétköznapok és ünnepek egy alföldi kastélyban című állandó kiállítását máris több mint 12 ezren látták, ami vidéki viszonylatban mindenképpen rekordokat döntöget. Nem véletlenül.

Képzelje el, hogy beáll egy digitális tükör elé, és az Xbox Kinect funkciójának mintájára korabeli ruhákat húzhat magára. Aztán leül egy asztalhoz, ahol különféle cselédmunkákhoz készültek elő, cipőpucoláshoz, ezüst gyertyatartó fényesítéséhez, harisnyastoppoláshoz, terítéshez, és amikor megérinti az egyes tárgyakat, kivetítve megjelenik Sándor, az inas, és elvégzi az adott tárgyhoz tartozó feladatot, ön pedig láthatja, mennyire időigényes egy-egy folyamat. A cipőket például hamuval tisztították, kefe és rongy segítségével, viasszal impregnálták, majd gyertya mellett megolvasztották a cipőre kent viaszt, és úgy fényesítették ronggyal, beleértve a bőrtalpat is. Egy cipő fényezése húsz percig tartott.

Ezután elmegy a mosókonyhába, és filmen végignézi, hogyan mostak, hogyan fehérítettek azzal a bizonyos, általunk már csak József Attila verséből ismert kékítővel. Eközben a szárítón végigfogdoshatja az összes régen használt anyagot, összehasonlítva, milyen különbség volt például egy grófi és egy inasi lepedő között. Az anyagok belső oldalán elolvashatja, mit mennyi időnként és mivel mostak, s – ha tréfásan szeretnénk fogalmazni – mindjárt megbecsüli a mosógépet mint találmányt. Ugyanakkor a hologramok is fontos szerepet játszanak a kiállításon, az ezekkel való operálás még Európa-szerte is ritka, talán Bécsben, Amszterdamban akad egy-egy hasonló próbálkozás. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy Barbie-házat, amelynek kis ablakain bekukucskálva láthatjuk a ház adott részét, egymás fölött a szinteket, berendezve aprólékos makettekkel, amelyek között 20-25 centiméteres hologramcselédek élnek és végzik a napi rutint.

Mindenhol monitorok várják, némelyiken információkat, kisfilmeket talál, némelyiken kvízjátékot is, amelyen kipróbálhatja tudását. Némelyik pedig mozgatható, például egy többméteres idősávon eltolható, amely fölött hagyományos, évszámok fölé rendelt történelmi tablókat lát, és a monitorképen követheti az egyes korok változásait, például a kastély kinézetében. Van olyan monitor is, amely gyakorlatilag 360 fokban forgatható, és a hagyományos kiállítások rendszerében berendezett, 1700-as évekbeli konyhaképet a monitoron keresztül az ön által beállított másik kor berendezésében is megtekintheti. Óriási élmény, ahogy egy-egy pontra fókuszálva állítjuk az időt és változik a kép.

Korabeli recepteket is találni egy monitoron, ahol a recept utasításai alapján elkészített ételek fotóit is megnézheti. Fantasztikusan néz ki például a csokoládéleves – gondolhatnánk, minden bizonnyal igazi ínyencfogás lehetett, amelyre a cselédségből sokan fenték a fogukat; valójában állítólag ehetetlenül rossz ízű. Valószínűleg a mai fűszerekhez, hozzávalókhoz szokott ízléssel a kastély kertjében mászkáló, nagyobb méretű teknősökből főtt ételt sem biztos, hogy mindenki meg szeretné kóstolni. Láthatjuk, hogyan válik a szabadtűzi főzés a kémény használatával fele-, majd negyedakkora területet igénylővé, testközelből szemlélhetjük az edények változásait, például hogyan váltotta fel a vékony rézfal a kerámiát vagy hogyan kapott később ónbevonatot.

Olyan teljes képet kapunk az elmúlt két és fél évszázad gasztronómiájáról, amely minden bizonnyal hatalmas kutatást összegez. Hihetetlen mértékű kreativitással oldotta meg a mindennapok kihívásait a régi korok embere a technikai forradalom előtt, például arra is képesek voltak, hogy sörbet jellegű fagylaltot egyenek a nagy nyári hőségben, miközben fagyasztásra nem volt lehetőségük. A jégverem hosszú évszázadokon keresztül megújuló energiaként tökéletesen helyettesítette a hűtőszekrény funkcióját, szinte elképzelhetetlen, hogy sikerült kikísérletezni a földbe vájt, szalmával szigetelt megoldást, amely során az előző évi, folyókban, patakokban befagyott vizet gyakorlatilag a következő télig fagyott állapotban tudták tartani. A tisztább, fagyott vizet tették el külön a nyári sörbetekhez.

De a mosdási szokások és az árnyékszékek rejtélyeit is a saját szemünkkel szemlélhetjük: a díszes, kényelmes, párnázott szék rejti a kivehető, mosható, szagmentesen zárható vödröt. Kis parfümtörténetet is tanulmányozhatunk, ráadásul szagolhatunk is: a XIX. század sikerterméke, az úgynevezett Nemzeti parfüm talán hamarosan megvásárolható is lesz.

Az öltözködési kultúra bemutatása fontos eleme a kiállításnak, és tematikusan többször is visszatér, vitrin mögött és testközelből is. A számos multimédiás elem XXI. századivá és a legújabb generációk számára is érdekfeszítővé, ugyanakkor a kalicka a csicsergő kismadárral, a szépen elrendezett berendezések, a kihúzható fiókok, a kipróbálható ágyak, a megfogható tárgyak élővé teszik az élményt generációtól függetlenül. Hagyományosan berendezett kastélyt sokat találunk itthon is, külföldön is, de a külsőségeket szemlélve nem ismerjük meg azokat az apró trükköket, amelyek segítségével ezt a pompát meg tudta teremteni a sokszor hatalmas létszámban dolgozó cselédség.

A grófnői szoba részlete a felújított gyulai Almásy-kastélyban
A grófnői szoba részlete a felújított gyulai Almásy-kastélyban
Fotó: Rosta Tibor / MTI

A gyulai kastély történetéből nemcsak ezek, hanem a cselédség hierarchiája és megbecsültsége is kiderül. Például amikor a háború előtt el kellett küldeniük az Almásyaknak az utolsó inast, az olyan ajánlólevelet kapott, hogy bárhová örömmel felvegyék. Az egyik házvezetőnő például annyira megbecsült volt, hogy haját is az úrasszonya mintájára készítette. Igaz, az Almásyakra egyébként is a rendíthetetlen segítőkészség és jótékonykodás volt jellemző. Mindezek által ez a tárlat sokat árnyal azokon a sztereotípiákon is, amelyek az emberek szemében élnek szegényekről, gazdagokról. Mindenhonnan képek, festmények, fotók köszönnek ránk, arcok, szempárok, amelyeknek tulajdonosai egykor a falak között éltek.

A kastély 2011-ben indult rekonstrukcióját régészeti feltárás előzte meg, ennek során számos, korábban nem ismert információhoz jutottak. Érdekesség, de ennek során nemcsak elfeledett korabeli festékminták kerültek elő, hanem lefejezett végvári vitézek holttestei is, a török elleni harcok idejének mementóiként. Ekkor derült fény arra is, hogy az épület egyik tornya, a legkorábbi része, amelynek alsó kapuja török kori építmény, és később klasszicista módon újították fel, megőrizte a festékrétegek alatt barokk kori festődíszítését. Ezért, bár az első tervek a klasszicista stílusban való visszaállításáról szóltak, végül kuriózumként a barokk állapotot rögzítették. Annál is inkább, mivel másik barokk díszítőfestésű kastély nincs még egy az egész Alföldön. Ennek a toronynak van ikerpárja, ami jóval később épült a szimmetria jegyében, kívülről klasszicista vonásokat mutat: tetején kilátót alakítottak ki, amely az alföldi táj adottságaiból fakadóan rendkívül messzire engedi ellátni a nézelődni vágyókat.

Erkel nyomában
Riportsorozatunk első része itt olvasható, befejező részét itt találhatja.

A mintegy 2,5 milliárd forint ráfordítással, uniós és állami pénzekből megvalósult projekt során 23 új munkahely is létrejött. – Olyan korszerű látogatóközpont létrehozásában gondolkodtunk a felújított műemlék épületben, amely a múlt értékeit élmények során keresztül adja át – fogalmazott Görgényi Ernő polgármester a március 18-i átadón, ahol Lázár János kancelláriaminiszter azt hangsúlyozta: elégtételt kell kapniuk a keleti megyéknek, amiért az elmúlt száz évben nem fordítottak rájuk kellő figyelmet. Mint arról tegnap beszámoltunk, a városvezetés a kastély elkészültére csak egy állomásként tekint, nagyszabású elképzelésük, a Szigeterőd visszaállítása a végső céljuk. A Fehér-Köröst visszavezetnék eredeti medrébe, ezáltal a várat, a kastélyt és a parkot is magába foglaló terület újra szigetre kerülne. Ennek a koncepciónak része a vár teljes körű és a palánkvár részleges rekonstrukciója, valamint a modern kor követelményeinek megfelelő, látogatókat kiszolgáló létesítmények létrehozása.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.04.14.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.