Álmomban kutyafejű lány voltam

Tölgyesi Gábor

Tölgyesi Gábor

2012. január 25., szerda 08:23

Összeveszel a szüleiddel, duzzogva aludni mész. Bámulod a falon az árnyakat, figurákat kreálsz belőlük, amelyek álmodban kísértenek. Bécsben jártunk, és leesett az állunk: az amerikai Pilobolus Táncszínház árnyjáték-előadása, a Shadowland a szó minden értelmében mesés.

Több mint hatvan ország színpadán lépett fel eddig a Pilobolus Táncszínház, mintegy négymilliós közönség előtt. Ám a tévének és az internetnek köszönhetően már legalább egymilliárdan láthatták az amerikai táncosokat: a Pilobolus a 2007-es Oscar-gálán árnyjátékkal idézett meg több, díjra jelölt filmet. Például Az ördög Pradát visel című vígjátékra utalva nyolc táncos „épített” testéből hatalmas cipőt, egy áttetsző, hátulról megvilágított vászon mögött.

A Pilobolus Táncszínházat 1971-ben alapította Robby Barnett és Michael Tracy négy kollégista barátjukkal a connecticuti Washingtonban, egy háromezer-ötszázas lélekszámú kisvárosban. Társaik cserélődtek, ám most is hatfős kreatív csapat alkotja az előadásokat − évente három, tíz-harmincperces darabot. Klasszikus értelemben vett koreográfusa, rendezője nincs az együttesnek. Állandó próbahelye egy gyülekezet közösségi terme, ahol hétvégenként esküvőket tartanak, születésnapokat ünnepelnek a városka lakói.

Fotó: Pilobolus


Kínában az árnyjátékszínház már az ókorban kedvelt volt, Európával a 18. század közepétől a Távol-Keletet megjárt misszionáriusok ismertették meg e műfajt, amely a 19. században leginkább Párizs bohém negyedében, a Montmartre-on élte virágkorát – a test vagy tárgy nagysága a fényforrástól való távolsággal növelhető vagy csökkenthető, s ha nem bábok, tárgyak, hanem emberek egy előadás szereplői, a különböző pózok segítségével meghökkentő sziluettek születhetnek. Az árnyjátékszínházat a tánccal, még inkább az akrobatikával ötvözve a kortárs táncszínházi törekvéseiről ismert Pilobolus egy autómárka reklámfilmje kedvéért 2006-ban épített először hús-vér kocsit, íme:


Már e klipnek is hatalmas sikere volt: a kereskedelmi jellegű felkérések kedvéért a Pilobolus a tánctársulata és iskolája mellé egy harmadik „részleget” állított fel – a színház táncosai pedig 2011 decembere óta két csoportban járják a világot az új előadással, a Shadowlanddel. Bécsben most egy hétig ment a darab telt házzal, a Museumquartier kétezer főt befogadó E+G Csarnokában. Ott jártunk, és leesett az állunk.

A test vagy tárgy nagysága a fényforrástól való távolsággal növelhető

Fotó: Pilobolus


Mesés előadás, minden tekintetben: nem pusztán kunsztok mutogatásából áll, megjelenít egy lélegzetelállító víziót. Bár több kortárs táncszínházhoz hasonlóan improvizatív elemekből építkezik a több évig érlelt darab, a mozgáscselekmény alaposan átgondolt. A tánclibrettó írásában Steven Banks, a SpongyaBob animációs sorozat írója, húsz gyerekkönyv (több New York Times-bestseller) szerzője működött közre, a meghökkentő ötletek egy történetet szolgálnak.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes



Ami röviden: a kamaszlány nővé válna, szülei iróniával fogadják törekvését. Aludni megy duzzogva, bámulja az árnyakat a falon, amely az álommal megnyílik, ő pedig enged a sötét figurák csábításának. Egy óriáskéz kutyafejet varázsol neki, vándorlása során, őrült szakácsok elől menekülve talál gazdára, akivel minden szépnek ígérkezik, míg az váratlanul el nem kergeti. A meghökkentő szürrealitás kezdetben vonzó, majd egyre félelemkeltőbb: cirkuszi kutyaként már végtelenül megalázott, kiszolgáltatott. Az emberfejű, lótestű lény szerelme ígér felszabadulást – bár a kentaur ritkán számít békésnek, jóindulatúnak a görög mitológiában −, a boldogságot mégis az ébredés, a család szeretete hozza meg. Két különböző méretű vászon mögül időnként kilépve a Pilobolus táncosai mindezt úgy jelenítik meg, hogy az animációs filmet idéző árnytörténet és a színház fizikai valósága egységes, új dimenziót teremt. Elefánt ormánnyal, lengedező farokkal, húsevő virág, amit szellő ringat – elképesztő ötletek valósulnak meg. A táncosok metamorfózisa könnyed, gördülékeny − egy „fázisrajz” sem hiányzik. S meglehet, a Pilobolus tagjai tánctechnikailag nem azt mutatják, mint egyes élvonalbeli, londoni, párizsi, lyoni, amszterdami vagy New York-i társaik, rég láttam olyan emeléseket – mind a nők, mind a férfiak részéről −, amelyeknek köszönhetően a partnerek úgy lebegnek a levegőben, mintha egy illuzionista műsorának volnának alanyai.

Fotó: Pilobolus


A társulat inkább akrobatikus és színészi tudására hagyatkozik, bár meg kell jegyezni, hogy a kutyafejű lányt tökéletesen megjelenítő Molly Gawler klasszikus balettet tanult: a Vaganova-módszert. Bár a Shadowland is a könnyebben felfogható előadások közé tartozik, a Pilobolus nem Riverdance, nem Stomp, nem is Cirque du Soleil, de nem is egyszerűen cirkusz és táncszínház ötvözete – inkább „csak” nagybetűs színház. Lehet ugyan említeni a megkomponált fénydizájnt, vagy David Poe dalszerző, filmzeneíró popos muzsikaáradatát, ám mindezek csak hozzáadnak az előadáshoz, erősítik, nem pedig az esetleges ürességet próbálják elfedni – a Shadowland egyébként egy pillanatig sem üres. A Pilobolus Táncszínház előadásában valójában az a legelképesztőbb, hogy egyszerű, klasszikus színpadtechnikai eszközökkel, különösebb flinc-flanc nélkül úgy kelt illúziót, hogy sosem szemfényvesztő: nem trendi akar lenni, hanem a gondolat, a képzelet erejét emeli magasra, nagyszerű mozgásszínészekkel.

 

Fotó: Pilobolus


A Shadowland életem eddigi tíz legjobb táncélménye közé tartozik. Jó hír: a Pilobolus Táncszínház Árnyékországa február 28-tól egy hétig a Budapest Kongresszusi Központban is látható lesz.

A szerkesztő ajánlja

Kuthi Áron

Nincs pénz a magyar múlt megmentésére

Nem csak templomokból áll az épített örökség a Kárpát-medencében. A megőrzésre a végtelen mennyiségű pénz is kevés volna.

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.