Argo 2: suttyóék még suttyóbbak - Magyar Nemzet

Argo 2: suttyóék még suttyóbbak

2015. április 30., csütörtök 12:22

Árpa Attila 2004-es, Argo című filmjét lehetett (nem) szeretni, de a mozival kétségtelenül új szelet fújt be a magyar filmiparba, olyat, ami már külföldön régóta fújdogált, nálunk viszont csak amerikaiban láttunk. Széles közönséget megcélzó, suttyók suttyóskodásáról szóló filmjének 11 évvel később elkészült folytatása részben az előd tromfolása, ám ezúttal vannak benne bátrabb intellektuális áthallások is. No meg két remek János: Kulka és Bán.

Az évek múlásával szépülnek és fakulnak az emlékek. Én például nem emlékszem, hogy 2004-ben az Argo olyan kirobbanó mozisiker lett volna, az viszont megvan, hogy utóbb tékában és tévében kezdett komoly szubkultúra-karrierbe. Mint a Blöff vagy A harcosok klubja, csak éppen magyar táj magyar ecsettel.

Akkor még sokkal inkább arról szólt a fáma, hogy az addig kereskedelmi tévés kreatívként tevékenykedő Árpa – bár járt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre – meglepő módon játékfilmrendezésre adta a fejét. Ráadásul amerikai, de legalábbis külföldi referenciák lebegtek a szeme előtt. Ebből jött össze egy epizodikus történet és az Argó, főhősei pedig helyi suttyók, akik suttyóüzemmódban tolják, sok káromkodással, erőszakos jelenettel.

Ez így egyben valóban új színfoltot jelentett a magyar filmes palettán, olyat, amit ha nem ő, más biztosan megcsinált volna hamarosan. És bár aztán rengeteg minden mást is csinált – volt egész estés animációsfilm-terve, utazott amerikai fociban –, mégis, aki ismeri, mindig is tudta, hogy készül majd egy Argo 2. Ez, amikor Hollywood csúcsra járatja a folytatásokat, illik is a nemzetközi narratívába, Árpa pedig nem hazudtolja meg gyökereit, erősen épít első filmjének stílusára, valamint a nemzetközi műfaji filmek sémáira.

Az Argo 2 megint nem a mély mondanivalójáról lesz emlékezetes, ráadásul a benne lévő trágárságok még cirádásabbak, az erőszak pedig egy-egy ponton már egyértelműen az ízlésesség határát súrolja – minden stilizáltság ellenére felvetve a 18-as korhatár besorolási kérdését –, mindazonáltal tökéletesen és tudatosan adja vissza a műfajiság kötelező elemeit. Helyenként nem is akármilyen profizmussal.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A nyitójelenet, azon túl, hogy még Amerikában is játszódik, akár hollywoodi akciófilmből is származhatna, a karakterek között pedig a Mission: Impossible és Kill Bill-filmekben is otthonosan mozgó figurák is találhatók. A sztori viszont magyar: a világ első floppylemezét kellene profiknak megszerezni, majd amikor elfogynak az expertek, érkeznek ismét Tibiék, a flúgos banda.

Kovács Lajos surmó bandavezérként éppoly harsány, mint korábban, Scherer Péter remek szende naiva, Bicskey Lukács pedig – utolsó szerepében – pszichotikusabb, mint valaha. Mellettük ráadásul új arcként príma Kulka és Bán, a két János, akiktől ez a műfaj távol áll, talán éppen emiatt üde színfoltjai a filmnek, Kulka mint profi bérgyilkos, Bán mint devizahitelben eladósodott informatikatanár.

Apropó, a fejlődés nem is a filmstílusban keresendő, hanem abban a szép számú társadalmi és kulturális referenciában, amit Árpa tudatosan szór el az Argo 2 egészében. Legyen szó magyar feltalálókról, nemzeti műkincsekről, devizahitelről, magas benzinárról, jó csomó olyan kortárs társadalmi ügy és probléma említődik groteszk környezetben, amelyről először beszél (végre) magyar film. A jelek szerint ehhez is bátorság kellett, nemcsak a tukkóság bevállalásához.

(Argo 2, színes, magyar akció-vígjáték, 95 perc, 2014. Rendező: Árpa Attila. Forgalmazó: InterCom.)

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.