Az Ördöggerinc újraértelmezi a hangoskönyvet

2016. november 17., csütörtök 17:07, frissítve: csütörtök 17:33

Látomásos hangoskönyv masszív zenei aláfestéssel – nagyjából így lehetne műfajilag besorolni Décsy Eszter Ördöggerinc címmel csütörtökön megjelenő alkotását. Az egész formátum ugyanis annyira merész, hogy nemigen akad ilyen összetett dolog a piacon, nehezen tudnánk előzményt, párhuzamot hozni rá. Talán, ha nagyon szeretnénk, a legendás Doors énekese, Jim Morrison már halála után 1978-ban kiadott An American Prayer című verses lemeze ugrik be. Itt azonban kevesebb a zene, s nem líráról, inkább prózáról van szó.

Az Ördöggerincben három novellát olvashatunk, három összekapcsolódó történetet, amelyek valahogy egymást metszik itt-ott, a szereplői fel-felbukkannak bennük. Az egész azonban nem egy realista vonalvezetés mentén halad: idő, tér és pillanatok keverednek. Lepukkant barcelonai sikátorok, a Keleti pályaudvar környékének hajnali mocska, egy, a Balatonra néző idillikus terasz és egy lehasznált belgrádi panel között ingázunk, s a bukkanók között próbál kibontakozni a feltűnő alakok közti szövevényes ismeretségi háló. Szerencsére nem elnyújtott, többszörösen összetett, hanem lényegre törő mondatok jönnek egymás után.

Ez azért is külön fontos, mert pont az érzékekre, az érzelmekre kell hatni, a hangoskönyv pedig úgy tud igazán ütni a mai koncentrációzavaros korban, ha minél egyszerűbben képes eljutni a befogadóig. A novella így okos választás, így maga a „könyv” sem egy több száz oldalas anyag.

A megírt szövegeket Kautzky Armand Jászai Mari-díjas színművész-szinkronszínész, Pálos Hanna, a Katona József Színház állandó társulati tagja, illetve az író-drámaíró-énekes Kalapos Éva Veronika olvassa fel.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A hangulatfestő dallamokat a String Theory zenekar három tagja, Takács József „Jozzy”, Balogh Balázs és Varjú Attila írta és hangszerelte. A fizikai formában is elérhető alkotást pedig a fiatal tetoválóművész, Lipka Lilla grafikái illusztrálják.

Próbaüzemmód

Az Ördöggerinc tehát egyfajta próbának tekinthető, hogy vajon az olvasók vagy inkább hallgatók mennyire vevők erre. Az egész vállalkozás pedig azért is külön érdekes, mert egy minimális költségvetésű, teljesen egyéni alkotói küzdelem. Az egyébként az online zenerovatunkkal, az Ígéretes titánokkal is több alkalommal szervezkedő Nowmagazin.hu kulturális hírportál főszerkesztőjeként is ismert szerző ugyanis mintegy másfél év után jutott el odáig, hogy az alkotást kiadják.

Décsy Eszterrel épp egy éve beszélgettünk erről a tervéről egy interjúban, amikor a közösségi finanszírozással is megpróbálkoztak, hogy egy önálló, független, kis kiadó (NOW Books & Music) keretében meg tudják valósítani az elképzelést. Ugyan az végül nem jött össze, ám beszélgetésünkkor leszögezte, nem adják fel, és megvalósítják a dolgot.

Az első fecskének számító anyag így elkészült, s így minden érintett felet megkérdeztünk arról, milyen volt együtt dolgozni, hogyan állt össze az egész, s mit gondolnak az ilyen típusú, műfajokat vegyítő alkotás kilátásairól.

 
Pálos Hanna és Décsy Eszter a studióban
Fotó: Zsiga Pál / NOWmagazin.hu
 

– Az ötlet Jozzytól jött, hogy a novelláim olvasva megkérdezte, miért nem teszem fel azokat a YouTube-ra. Én meg csak pislogtam, irodalomnál ez nem igazán szokás. Így bökte ki, hogy érdekelné, hogyan lehetne összekötni mindezt a zenével – avatott be a genezis csírájába Eszter.

A „munkafolyamatokat” is összefogó szerző szerint mivel egy komplett nagylemeznyi anyagot szerettek volna, jobbnak látta összekapcsolódó szövegeket választani, nem három külön sztorit. Így esett a választása erre a novellatrilógiára. Ez pedig szerinte adta, hogy két női és egy férfihangot keressenek. Nem akartak ugyanis egy szimpla hangoskönyvet zenei aláfestéssel, így már a kezdetektől arról volt szó, hogy a műfaji határokat feszegetve megpróbálják összefűzni a felolvasott szöveget a zenével.

A tyúk vagy a tojás?

A munka talán legrizikósabb része az, hogy mely elemeket építsenek mire. Előbb a szöveg legyen meg, vagy egy zenei alapra, egy ritmikára olvassanak fel. A két „pólus” az ebből fakadó bizonytalansági faktort említette, amikor a nehézség kérdése került terítékre. „A legnagyobb kihívás az volt, hogy addig, amíg nem volt felvéve a szöveg hanganyaga, nem is igazán tudtam végiggondolni, mennyi és milyen zenei részekre lesz szükség, és hogy mi lesz pontosan a munkamódszerem.

Azért volt fontos a felolvasás végleges hangfelvétele, mert az egyik elképzelésem az volt, hogy a felolvasás tempóját veszem a zene lüktetésének alapjául, ahol csak lehet, és igyekszem néhol még a konkrét szövegritmizálást is beépíteni a zenébe, hogy ezzel is összekössem a felolvasást a hozzá kapcsolódó zenével” – világított rá a témára zenész oldalról Jozzy.

Kautzky Armand szerint a legizgalmasabb, egyben a legnehezebb az olyan jelenet, amikor több figurát kellett „megszólaltatni”, mivel ilyenkor el kell találni az egyensúlyt, hogy ha például női hangot kell eljátszani, akkor az ne tűnjön paródiának, hanem hitelesen szólaljon meg.

A munkáról szólva Pálos Hanna azt emelte ki, neki a legizgalmasabb talán az a kis lakásstúdió volt, ahol a hangfelvétel készült. Sokkal felszabadultabban tudott dolgozni a családias légkörben.

Talpraesett generáció

A felkérést egyébként mindhárom „felolvasó” a legnagyobb örömmel fogadta. Kautzky Armand ezt azzal is megtoldotta: „fogalmam sem volt, miről lesz szó, de már tudtam, hogy el fogom vállalni, mert az elmúlt évek, évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy nagyon jó dolgok sülnek ki abból, ha fiatalok megkeresnek s felkérnek valamire. Elsősorban azért, mert sokkal innovatívabbak, mint az én generációm.”

 
Kautzky Armand a felolvasásra készülődik
Fotó: Zsiga Pál / NOWmagazin.hu
 

S hogy mik a várható kilátások? – Az ilyen innovatív megoldásoknak kell, hogy a mai művészeti piacon helye legyen, szükség van a hasonló újításokra – véli Kautzky. Kalapos Éva Veronika szerint a végeredmény egészen újszerű és formabontó, merész, lendületes próbálkozás. Pálos Hanna pedig azt vallja, mint maga a szerző: „a hangjáték szerintem egy csodálatos, kicsit méltatlanul elfelejtődött műfaj, épp itt az ideje, újra felvirágoztassuk.”

A munka digitálisan és nyomtatott könyv formájában is elérhető a kiadó honlapján.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.11.17.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.