Elhunyt Kristófi János nagyváradi festőművész

Grund

2014. január 6., hétfő 17:22

Életének 89. évében meghalt Kristófi János festőművész, Nagyvárad hűséges polgára és krónikása.

Kristófi János 1925. december 15-én született a Bihar megyei Monospetriben. Gimnáziumi éveit Nagyváradon és Szilágysomlyón töltötte. Kolozsváron érettségizett 1946-ban. 1949-ben tehetségkutatók biztatására jelentkezett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet orgona és festészet tanszékeire, mindkettőre felvették. Ő a festészetet választotta, ahol mesterei Abodi Nagy Béla, Kovács Zoltán, Petre Abrudan és Mohy Sándor voltak.

1954-ben végzett az akkor már Ion Andreescu nevét viselő Képzőművészeti Intézetben. 1955-ben került a nagyváradi Népi Művészeti Iskolába, ahol harmincegy éven át tanított festészetet. Nemzedékeket indított el a művészi pályán, nevelt művészetszeretetre.

 

 

Tájképein elsősorban Nagyvárad urbánus városrészleteit örökítette meg. Műveit megannyi egyéni tárlaton állították ki Romániában, Magyarországon, Ausztriában és Svédországban és Németországban.

Tagja volt a Barabás Miklós Céhnek, illetve a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének. Nagyváradnak és Monospetrinek is díszpolgárává választották. Megannyi szakmai elismerés mellett 2002-ben Pro Partium-díjjal, 2011-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Egyik méltatója, Banner Zoltán szerint Kristófi János egy időben volt utóda és kortársa a klasszikus nagyváradi festőknek, városának pedig hűséges polgára és krónikása.

Kristófi Jánost szerdán 15 órakor temetik Nagyváradon, a menet a városi temető Steinberger-kápolnájától indul.

Forrás: MTI

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.