Elhunyt Kubinyi Anna

2015. március 27., péntek 20:48, frissítve: szombat 14:21

A Kossuth-díjas textilművész 67 éves volt, pénteken hunyt el. A síkból kilépő, látványos absztrakt textilplasztikái, amelyeknek alapja általában a kender volt, Magyarország határain kívül is elismert művésszé tették. Pályája első szakaszában a természet, az elmúlt másfél évtizedben leginkább az erdélyi népművészeti motívumok inspirálták. Életművét Kossuth-díjjal, Prima Primissima és Magyar Művészetért díjjal is elismerték.
A Kossuth-díjas textilművész, Kubinyi Anna hosszú, súlyos betegség után hunyt el pénteken – közölte lapunkkal a művész családja. Temetéséről később intézkednek.

Kubinyi Anna művészete a síkból kilépő, erősen abszrahált, látványos textilplasztikáiról ismert. Szívesen dolgozott olyan egyszerű anyagokkal, mint a juta, a kender vagy a spárga. Ezeket maga festette és dolgozta fel. „Alkotásaim alapanyaga minden esetben a kender. Ez a csodálatos anyag kitűnően alkalmas mind a puhaság, mind az erő, a rusztikusság és a keménység létrehozására. Akkor, ha a mű úgy kívánja, használok más anyagot is, például selyem-, fém- vagy aranyszálat, de az alapvető mindig a kender. Munkáimat a tervezéstől a fonal-előkészítésen át a szövés befejezéséig magam készítem, így bármikor lehetőségem van további változtatásokra. Számomra nagyon fontos, hogy egymagam szenvedjem meg azt az utat, mely alatt gondolataim, üzeneteim a szövés által képpé fogalmazódnak, megszületik a textil, hogy hordozóként szóljon az emberekhez és gondolkodásra késztesse őket” – mondta 2005-ben a távirati irodának adott interjújában.



1949. február 10-én született Makón, az Iparművészeti Főiskola gobelin szakán diplomázott. Kezdetben a természet, később a népművészet, leginkább az erdélyi népművészet és annak motívumvilága jelentette neki a fő inspirációt. 1990-től tíz évet Franciaországban élt, először 2001-ben látogatott el Erdélybe, ettől kezdve meghatározó lett művészetében ez a vidék. Erdély-ihlette munkái Pekinget és Delhit is megjárták. Franciaországban, Európa más országaiban és több alkalommal Indiában rendezett kiállításokat. Kőrösi Csoma Sándor emlékére is készült műve, és az ő erőfeszítéseinek volt köszönhető, hogy felújították Kőrösi Csoma dardzsilingi síremlékét.

2007-ben Lódzban a Nemzetközi Textil Triennálén képviselte Magyarországot. 2013-ban kapott Kossuth-díjat. 2010-ben Prima Primissima díjjal ismerték el, 2005-ben Magyar Művészetért díjat vehetett át.

Tenger, 1992.
Tenger, 1992
Fotó: Kubinyi Anna honlapja

„Eleinte az élet, a valóság szépségeit figyeltem, dicsértem, munkáim optimista, színes, mozgalmas, mégis könnyed jellegűek voltak. Később más dolgok váltak fontosabbá számomra, más dolgokra akartam a figyelmet terelni. Mint például az idő, az örök mozgás, átalakulás, a természetben szunnyadó vagy éppen kitörő belső energia, az életerő a fák, gyökerek által kifejezve, keletkezés és elmúlás. Ezek lettek a meghatározó szimbólumok számomra. (…). Az utóbbi évben pedig egy csodálatos erdélyi tanulmányút hatására, ezeket az eddigi gondolatokat kissé félretéve, az ősi erdélyi motívumok feldolgozásával foglalkozom. A még nyomokban megtalálható, csodálatos, kultikus építmények, a székelykapuk, a magyarok ősi kultúrájának és hitének tanúoszlopai, az identitástudat, a hagyományőrzés, az igazhitűség emlékművei” – írta önéletrajzában.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.