Emberséggel figyelni és megmutatni

Nyolcvanéves Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfus

Virágvölgyi István

2017. augusztus 4., péntek 11:32, frissítve: péntek 18:47

Egy Kossuth-díjas fotográfusra egy feleannyi idős kollégája bár felnéz, ugyanakkor óhatatlanul van benne némi távolságtartás is. Pedig Korniss Pétertől tartani nem kell. Jól példázza ezt első találkozásunk, amely előtt felhívtam ismeretlenül, hogy egy szakmai kérdésben kérjem ki a véleményét, nem sokkal később pedig az Európa Kávéház karzatán ültünk és kedélyesen beszélgettünk, ahogy tettük ezt legutóbb a múlt héten is.

Korniss Péterről valószínűleg mindenkinek a paraszti kultúra eltűnésének fotográfiai bemutatása jut elsőre az eszébe, és ezt ő cseppet sem bánja, hiszen ez egész fotográfusi létének esszenciális része. Hivatása áthatotta egész életét, ott volt és ma is ott van minden pillanatában. Ezt nem úgy kell érteni, hogy mindig egy fényképezőgép lóg a nyakában – bár ezt saját bevallása szerint irigyelte barátjától, Hemző Károlytól –, hanem abban érhető tetten, ahogy gondolkozik, ahogy beszél, ahogy létezik. A dokumentarista fotográfiai attitűd a személyisége részévé vált.

 
Falusi iskolások, 1973
Fotó: Korniss Péter
 

Nehéz is lenne máshogy évtizedeken át foglalkozni egy témával. Nincs az a megrendelő, akinek igénye lenne arra, hogy fél évszázadon keresztül az erdélyi paraszti kultúra megjelenési formáit, a magyar néptáncot örökítse meg, vagy egy tiszaeszlári kubikos életének rezdüléseit kövesse egy évtizeden át, hacsak ez a „megrendelő” nem a fotográfus saját maga. Mindeközben Korniss nem csupán külső szemlélő, nem arra használja a fotógépet, hogy elbújjon mögé, hanem aggódó emberséggel figyel és megmutat. Rengeteg – a fotóanyagokhoz hasonlóan szintén évtizedes – barátság köti az általa fotózottakhoz. Alig találkoztam vele úgy, hogy ne egy erdélyi születésnapra, ünnepségre, évfordulóra szóló meghívásra kellett volna éppen válaszolnia; egy kolozsvári kávézó teraszán beszélgetve is arról mesélt, mikor tér vissza legközelebb.

 
Fél évszázada örökíti meg az erdélyi paraszti kultúra megjelenési formáit
Fotó: Korniss Péter
 

Az évtizedekre visszanyúló munkásságot elég nehéz volna áttekinteni, ha Péter újlipótvárosi lakásában nem szigorú rendben állnának a negatívok és papírkópiák, és most már természetesen az ezekhez tartozó, gondosan digitalizált verziók is. Nemcsak ebben maximalista, de a megjelent könyveit, korábbi kiállításait is a legaprólékosabban, sok munkával készítette elő; ahogy a fotózástól, úgy ettől sem sajnálja az egyik legfontosabb komponenst, az időt. Hamarosan tanúi is lehetünk ennek a Magyar Nemzeti Galériában és a Várfok Galériában párhuzamosan futó tárlatain. Félreértés ne essék, ne egy lezárt életmű bemutatására számítsanak, hiszen Péter a Nemzeti Galériában a legújabb sorozatát mutatja be, amelyen az 1967-es, éppen ötven éve (!) készült táncházas képekről megismert széki asszonyok döbbenetesen átformálódott mai sorsát ismerhetjük meg.

Korniss Péterrel személyesen a Várfok Galéria-beli kiállításának megnyitóján találkozhat majd a nagyközönség, amit azért is tartok fontosnak kiemelni, mivel a róla bennem kialakult képhez szorosan hozzátartozik mindenkor gondos és pontos megjelenése, felkészültsége és – angolul is – kiváló modora. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a hazai fotós közélet megkerülhetetlen és mindenki által megbecsült alakjává váljon, így például első fotográfusként vehesse át a Kossuth-díjat. Nemzetközi szinten is elismerik a munkásságát, amelyet jól példáz a neves külföldi magazinok (National Geographic, GEO, Forbes, Fortune, Time) számos megbízása mellett, hogy a neves World Press Photo pályázat zsűrijében háromszor is szerepelt.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes
 
A 2012-es Betlehemesek sorozat egy darabja
Fotó: Korniss Péter
 

Szokták mondani, hogy az életkor önmagában nem érdem, és ez igaz is, de Korniss Péter esetében jól látható, hogy az évek korántsem csak úgy elteltek, sőt, Péter továbbra is aktív minden területen: legutóbb éppen vérbeli Budapest-rajongóként a fonódó villamosról mint kiváló fotótémáról lelkendezett nekem. Szerencsére a tanítást és a fiatalokat is nagyon komolyan veszi, ezért bizakodhatunk, hogy sok tanítványa emeli majd még magasabbra a magyar dokumentarista fotográfia zászlaját. De mi már most nagyon szerencsésnek érezhetjük magunkat, hiszen van egy Korniss Péterünk. Boldog születésnapot, Péter!

Korniss Péternek hamarosan Folyamatos emlékezet címmel nyílik kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, amely szeptember 29-től január 7-ig lesz látogatható. A Várfok Galériában pedig Mélységélesség című tárlata lesz látható ezzel párhuzamosan október 18. és december 2. között.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.04.

A szerkesztő ajánlja

Vég Márton

Maffiamódszerekkel dolgozhattak Tiborcz Istvánék

Az ellenzék szerint az Elios csalásgyanús pályázatai az utolsó szöget jelenthetik az Orbán-rendszer koporsójába.

Szabó Zsolt

Félig üres korsó: egyelőre nem lesz csendes a bulinegyed

Érvénytelen lett a helyi népszavazás a bulinegyedről, az egész VII. kerületben 43 520 ember szavazhatott. Riport.

MN

Az én Jókaim – 193 éve született a „nagy magyar mesemondó”

A nagy elbeszélőre emlékezve arra kértük szerzőinket, meséljenek nekünk egy flekk Jókait.

Pethő Tibor

„Párttitkárok soha nem határozhatják meg az anyaszentegyház magatartását”

Az év elején mutatták be a Bulányi György piarista papról és a Bokor közösségről szóló dokumentumfilmet.