Engedj be! – Vámpírdráma az egykori pártétkezdében

Pálfi György korrekt adaptációt készített az Engedj be! kamasztörténetéből, a színházi forradalom viszont elmaradt

2017. november 8., szerda 08:48, frissítve: szerda 13:49

Az angol színpadi változat tovább ment az Engedj be! amerikai remake-jénél, és leginkább a központi témát, Eli és Oskar barátságát, kamaszszerelmét tartotta meg – erről Pálfi György, a Taxidermia és a Hukkle rendezője beszélt nemrég lapunknak. Színházi debütálásához keresve sem találhatott volna izgalmasabb alapanyagot: Tomas Alfredson 2008-as vámpírdrámája az előző évtized egyik emblematikus alkotása. A társas magányról, menekülésvágyról mesélő film úgy tudta horrorba ágyazni a vérszívókkal kapcsolatos történetek jól ismert elemeit, hogy közben inkább tűnt kisrealista paneldrámának, mintsem rémtörténetnek. A brit színpadi változat forgatókönyveséről pedig szintén hallhattunk már: John Tiffany és J. K. Rowling mellett ő jegyezte a Harry Potter és az elátkozott gyermek című darab szövegét. 

Ehhez képest Matt Reeves 2010-es hollywoodi feldolgozása sajnos misztikus akcióhorrorrá fokozta John A. Lindqvist történetét, benne sátánista bűntényt szimatoló nyomozóval, démoni tekintetű vérszopó lánnyal, valamint Skandinávia helyett Új-Mexikóval. Oskar és Eli helyett itt már Owen és Abby barátkozását figyelhettük, utóbbi szerepében ráadásul a titokzatosságot egy előrebillenő fejtartással megoldó Chloe Grace Moretzcel. De legalább a Rubik-kocka megmaradt mint barátkozást elősegítő eszköz. Persze ne legyünk igazságtalanok, az eredeti történet van annyira érzékeny és sokrétű, hogy kilúgozva is el tud vinni a hátán egy filmet.

Vagy ezúttal színházi darabot: az iskolai bántalmazással és tinédzsermagánnyal sokkoló sztorit a Merlint és Átriumot egykor vezető Magács László teátruma, a Trip dolgozta fel. November 1-je és december 31-e között, blokkokban játsszák a színművet a Jászai Mari tér közelében található Palatinus házban, az egykori pártétkezdében.

Pálfi György rendezése az Alfredson-dráma történetvezetését követi, így nem kell tartania annak, aki a Los Alamos-i bűnügyi hajszával nem tudott mit kezdeni. A Taxidermia alkotója viszont elmozdult a mindkét film közegét adó nyolcvanas évektől, és modernebb eszközöket adott hősei kezébe. Oskarék így már Rubik-kocka helyett napjaink kütyüin játszanak, a fiú pedig videobeszélgetést is folytat apjával, ami egyébként egyike a darab érdekes vizuális megoldásainak.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Kérdéses ugyanakkor, mennyire tud így hatásos lenni a sztori. Alfredson filmjében az elmagányosodás egyik szimbóluma volt a nyolcvanas évekbeli pangás: a tévében Brezsnyevről beszéltek, bár igazán senki nem figyelt oda. Anyuka az egyik szobában igyekezett nem megszakadni, miközben a teljesen magára maradt kisfiú örült, mikor épp nem pécézték ki iskolatársai. A hangulathoz sokat hozzátett a svéd hidegség, a téli melankólia, amit ugyanakkor a Trip darabjában nem érdemes túlzottan keresnünk. Kérdéses az is, színpadon egyáltalán lehetséges lenne-e visszaadni a jól ismert atmoszférát, illetve érdemes-e kísérletet tenni rá. A magányos fiatalok egymásra találását és erős szövetségét így is hitelesen lehet ábrázolni, Pálfi pedig erős gyerekszereplőkkel dolgozik.

A felnőttek helyzete már érdekesebb. Szabó Simon viccesen hozza ugyanazt a baltával faragott figurát, amit megannyi más filmben-sorozatban, csak kérdéses, az Engedj be! hideg sztoriján belül mennyire tud működni egy hasonló vígjátékkarakter. Ez egyébként az előadás másik problematikus része: számos ponton komikus elemekkel fűszerezték az amúgy inkább nyomasztó történetet, ez pedig nem feltétlenül vált az előadás előnyére. Az egyedi színpadi megoldások, a Trip helyszíne által lehetővé tett körfolyosós játék ugyanakkor abszolút, és Pálfiék izgalmasan oldották meg a véres uszodai drámához hasonló nagy ívű jeleneteket is. Szerencsére a horrorisztikus szcénák sem mennek el bohóckodás irányába, és a rendező nem felejtette a lényeget, a két kamasz egymásra találásának történetét. „Képzeld egy kicsit magad a helyembe” – halljuk Elitől az Alfredson-filmben, és nagyjából ez lenne a vámpírdráma esszenciája. Az Engedj be! empátiára tanít. Arra, hogy felismerjük az egyedüllét elviselhetetlenségét, és meglássuk a társadalom peremére szorultak szenvedését.

A legnagyobb kérdés így, hogy ebből mennyit szűr át magán egy adaptáció, az amerikai remake kétséges teljesítménye után pedig a magyar színpadi darab ad is, nem is. Hűen prezentálja a Lindqvist-sztorit, ugyanakkor a melankóliát nehezen adja vissza, így problémásabb is közel kerülnünk a karakterekhez, megérteni szenvedésüket. Mondhatni, nagyobb fába vágta így a fejszéjét Pálfi, aki filmjeinek sajátos hangulatát elhagyva igyekezett az átvett anyagra koncentrálni.

Korrekt és élvezetes előadást készített így, amit az Engedj be! rajongóinak mindenképp érdemes megnézniük, a színház forradalmasítása viszont elmaradt. Persze nem is biztos, hogy utóbbit lett volna érdemes várnunk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.07.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.