Feke Pál: Alföldi Istvánja egészen más - Magyar Nemzet

Feke Pál: Alföldi Istvánja egészen más

2013. augusztus 17., szombat 13:45, frissítve: hétfő 11:28

Harminc éve, hogy a városligeti Királydombon bemutatták Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját, az István, a királyt. A jubileumi előadást I. K. 3.0 címen, Alföldi Róbert kortárs megközelítésében szombaton este mutatják be a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Az előadás a Dóm téren ezt követően még két alkalommal, augusztus 30-án és 31-én pedig a budapesti Papp László Sportarénában lesz látható. A címszerepet a Junior Prima és Artisjus-díjas Feke Pál alakíthatja. Az interjú a Magyar Nemzet szombati számában jelent meg.
– Úgy tudom, több szálon kötődik az István, a király rockoperához.
– Meghatározó előadása az életemnek ez a mű. Malek Miklós és Toldi Mária vezetésével 2001-ben egy amerikai turnén játszhattam először a darabban. Akkor, alig húszévesen Koppány szerepét kaptam meg. Később, 2003-ban Kecskeméten Torda szerepében léphettem színpadra. A huszonöt éves jubileumi előadásban, amelyet a Társulat csapatával készítettünk, már Istvánt alakíthattam. Nagyon komoly sikereket értünk el ezzel a produkcióval, több mint 350 ezer ember látta élőben. Számomra ez hozta meg a szakmai áttörést. Nagyon sokat köszönhetek Rosta Mária producernek, aki azóta is hisz bennem. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy olyan nagy színészekkel állhatok egy színpadon, mint Udvaros Dorottya, Stohl András, Blaskó Péter és László Zsolt. Szeged különösen fontos hely az életemben, sok darabban vehettem már itt részt. Mire vágyhat jobban az ember, mint hogy az ország legszebb szabadtéri színpadán, a szegedi Dóm téren főszerepet játszhasson, nem is beszélve a budapesti arénabeli bemutatóról.

– A harmincéves jubileum alkalmából egy merőben új feldolgozást láthat majd a közönség. Mind a szakma, mind az előadás rajongói nagy érdeklődéssel várják Alföldi Róbert rendezését. Mit gondol az új rendezői változatról?
– A világ legnagyobb operáiból, musicaljeiből is készült már modern feldolgozás. Úgy gondolom, az, hogy az István, a királyt harminc év után más koncepcióban mutatják be, nagyon izgalmas dolog. Persze a kortárs értelmezést ebben az esetben duplán nehéz elfogadtatni a közönséggel, hisz szinte mindenki őriz magában egy képet az 1983-as előadásról, a dalokat himnuszként tisztelik. Elolvastam a korabeli kritikákat, a királydombi feldolgozást számos támadás érte. Nem szabad és nem is kell előző rendezői koncepciókkal összehasonlítani a mostani változatot, értelmetlen lenne. Kívánom, hogy akik megnézik az előadást, nyitott szívvel tegyék, és remélem, a katarzis sem marad el.

Feke Pál: „Nem volt szabad kezünk, minden egyes mozdulat, tekintet a rendezői elvárás szerint kell, hogy megtörténjen”

Fotó: Hegedűs Márta


– Milyen volt Alföldi Róberttel együtt dolgozni?
– Olyan próbaidőszakon vagyunk túl, amelyre szerintem minden színházi ember vágyik. Izgalmas, részletekbe menő elemzéssel, színészvezetéssel találkoztam. Ez abból fakad, hogy Alföldi Róbert ugyanazzal az attitűddel közelített a darabhoz, mint a prózai művekhez. Nem úgy kezeli az István, a királyt, mint egymást követő dalokból felépülő egész estés produkció, hanem mint egy mélylélektani történet. Igazi drámai íve lett ennek változatnak. Alföldi semmit nem bíz a véletlenre, nála nincsenek félmegoldások; elképesztően erős rendező. Nem volt ugyan szabad kezünk, minden egyes mozdulat, tekintet a rendezői elvárás szerint kell, hogy megtörténjen, de nekem színészként óriási szükségem van erre. Úgy érzem, most már Alföldi Róbert is bízik bennem, és hisz abban, hogy volt értelme a kettőnk közös munkájának.

– Ebben a friss koncepcióban milyen alakként kívánják Istvánt láttatni?
– A próbafolyamat elején meg kellett küzdenem azzal, amit a szerepről, a történelmi helyzetről, egyáltalán a darabról gondolok. Azzal, hogy miként is éneklem és játszom el ezt a szerepet, rengeteg beidegződést kellett levetkőznöm. Alföldi ezektől teljesen megszabadított, és felépített egy számomra egészen megdöbbentő karaktert. Ez az István teljesen más, mint amit eddig megszokhattak a nézők. Színészileg és hangilag is új figura született. István nagyon nehéz, összetett szerep: míg Koppánynak egyenesek a dalai, egyértelműbbek a céljai, addig István szinte az utolsó pillanatig kétkedő, vívódó alak. A dalok óriási lehetőséget adnak arra, hogy ezt a lelki feszültséget megmutassam. Főleg ebben a feldolgozásban, mivel a darab történetében először élő, nagyzenekari kísérettel szólal meg a mű. Erre eddig a produkció méretei és a zenei anyag hangszerelése miatt nem volt lehetőség. A dalok a tempója, a felépítése is teljesen más lesz, ettől a darab sok részlete más értelmet nyer.

– Augusztus 25-én, Kolozsváron ötvenezer ember előtt is színpadra léphet István szerepében. A Honvéd Táncszínház előadása, amelyet Zsuráfszky Zoltán rendez, az I. K. 3.0-val ellentétben korhű előadás lesz. Mennyire megterhelő ugyanazt a karaktert két különböző értelmezésben megmutatni?
– Kicsit tudathasadásos állapot. Ugyanaz az alapmű, mégis két teljesen más koncepcióról és szerepről van szó. Színészileg és zeneileg is nagy kihívásnak érzem, azt hittem, meg fog zavarni, hogy egyszerre próbálom a két előadást, de úgy érzem, sikerült magamban kettéválasztani a két Istvánt.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.