Fogadjon örökbe faragott tökcsörgőt! - Magyar Nemzet

Fogadjon örökbe faragott tökcsörgőt!

2012. augusztus 29., szerda 08:29, frissítve: szerda 11:49

A tikkadt nyár végi hétköznapokból Amazónia trópusi esőerdejébe csábít a Néprajzi Múzeum időszaki kiállítása. Talán kevesen tudják, hogy a magyar főváros nemzetközi viszonylatban is páratlanul gazdag tárgyanyagot őriz a szóban forgó vidékről. Mindezt elsősorban a 2004-ben elhunyt, iskolateremtő kultúrantropológusnak, dr. Boglár Lajosnak köszönhetjük. Hagyatékának egy része viszont még mindig megmentésre vár, ezért különös civil kezdeményezés indult azért, hogy az indiánszakértő magángyűjteménye itthon maradjon.

Valamikor valószínűleg elképesztő ötletnek hangzott, hogy csatakos rozsomákot vagy örvös tatut fogadjunk örökbe, ma viszont teljesen bevett gyakorlatnak számít, hogy egy-egy kedves élőlény további sorsát névleges örökbeadással biztosítsák az állatkertek vagy menhelyek. Bár a közgyűjtemények fenntartása nyilvánvalóan állami feladat, esetenként a civil kezdeményezés is jól jöhet, különösen akkor, ha olyan kényszerhelyzet áll elő, mint a Boglár-hagyaték esetében. Mivel jelenleg nincs olyan pályázat, aminek segítségével mód nyílna arra, hogy valamelyik hazai kulturális intézmény – elsősorban a Néprajzi Múzeum jöhetne szólva, aminek Boglár évtizedekig volt a munkatársa – egyben megvásárolja a kutató legszemélyesebb és legféltettebb tárgyi emlékeiből álló tárgygyűjteményt, más módon kell előteremteni a vételárat. Boglár Lajos hagyatéka komoly értéket képvisel, hiszen egy hosszú, és nemzetközi mércével mérve is komoly kutatói életpálya emlékeiről van szó.

Fotó: Sarnyai Krisztina/Néprajzi Múzeum


Ha bulvárosra szeretnénk hangolni ezt a cikket, valószínűleg a „Gazdát keres a magyar Indiana Jones hagyatéka” címmel jelenne meg, ami nyilván túlzás lenne, még akkor is, ha nem túl hosszú azon magyar tudósok névsora, akik távoli földrészeken kalandoztak. Boglár annyiban azért biztosan emlékeztet a Spielberg által filmre álmodott akcióra termett régészre, hogy a tanítványi visszaemlékezések szerint örömmel elevenítette fel úti kalandjait az egyetemi órákon, sőt a tudományos problémákat is előszeretettel világította meg anekdoták segítségével.

Boglár Lajos (középen) terepmunkán

Fotó: Néprajzi Múzeum


Dr. Boglár Lajos 1929-ben született Brazíliában, édesapja a magyar királyi konzulátus vezetője volt. Itt nevelkedett egészen 1942-es hazatelepülésükig, a portugál mellett több világnyelven is megtanult. Az ötvenes évek elejétől 1980-ig a Néprajzi Múzeum munkatársa volt, ez idő alatt több komoly kutatóútra vállalkozott Latin-Amerikában, elsősorban az Amazóniában élő indián törzsek között végzett antropológiai terepmunkát. A Rákosi-érában még nem hódolhatott ilyen irányú kutatási szenvedélyének, ezért eleinte a 18. században Dél-Amerikában letelepült jezsuiták nyomait kutatta.

Korán kivívta a nemzetközi szakmai körök elismerést, többek között azzal is, hogy 1959-ben egy olyan elzárt indián közösség, a nambikuara indiánok körében végzett kutatómunkát, ahol korábban csak nagyon kevés tudós járt, egyikük a kulturális antropológia egyik legismertebb alakja, Claude Lévi-Strauss volt Boglár előtt húsz évvel. A magyar tudós emellett az indián tolldíszek elismert szakértőjeként is komoly nevet szerzett. Boglár a rendszerváltást követően megalapította és 2004-ben bekövetkezett haláláig vezette az ELTE Kulturális Antropológia Tanszékét, nagy tudása, színes, magával ragadó egyénisége számos hívet szerzett a tudományterületnek. Amellett, hogy könyvek, majd filmek születtek az útjai során szerzett tapasztalataiból, a kultúrantropológia egyik hazai úttörőjének számító Boglár mindig tárgyakkal megrakottan tért haza, ezeket vagy az indiánoktól vagy az indián népművészeti termékeket fogalmazó boltokból szerezte be.

Személyes emlékek Amazóniából

Fotó: Béres Attila


Szerzeményeinek jó része ma a Néprajzi Múzeum gyűjteményét gazdagítja, de például a Drezdai Etnológiai Múzeumban, a párizsi Musée de l’Homme-ban (ma Musée du quai Branly) vagy az amszterdami Trópusi Múzeumban is találhatók általa gyűjtött tárgyak. Ám voltak olyan darabok, amik különösen a szívéhez nőttek. Ahogy arról dr. Szeljak György, az egyik tanítvány mesélt lapunknak, Boglár Lajos budapesti lakása is egy darabka Amazónia volt a falon lógó fejdíszek és más indián használati eszközök nagy száma miatt. Ennek a magángyűjteménynek az ad különös értéket, hogy évtizedekkel korábbi néprajzi tárgyak is fellelhetők benne, olyanok, amik ma már pótolhatatlanok vagy csak nagy szerencsével lehet rájuk bukkanni.

Ráadásul Boglár nevét nemzetközileg is igen jól jegyzik, ezért komoly esélye van, hogy külföldi intézmények, magánszemélyek vásárolják meg a hagyatékot, ha nem sikerül itthon mielőbb rendezni annak sorsát. Boglár Lajos özvegye szeretné, ha férjének legféltettebb dél-amerikai emlékei az országban maradnának, és magyar közgyűjteményt gazdagítanának. A tárgyak gondozása nehezen megoldható a családnak, ezért döntött úgy, hogy értékesíti azokat. Ugyanakkor az örökös alacsonyabb árat állapított meg annál, mint amekkora vételárra a nemzetközi aukciókon számíthatnának – ezzel szeretnék elősegíteni, hogy a gyűjtemény Magyarországon maradjon.

Szeljak György: komoly veszély, hogy külföldi intézmények, magánszemélyek vásárolják meg a Boglár-hagyatékot

Fotó: Béres Attila


A mintegy 250 darabból álló gazdag gyűjtemény vételára megközelítőleg négymillió forint. Szeljak György szerint az ideális helyzet mindenképp az lenne, ha sikerülne pályázat útján előteremteni az összeget, ám ennek bizonytalansága miatt elindítottak egy rendhagyó közösségi kezdeményezést is. A Boglár egykori munkatársaiból, tanítványaiból szerveződött Szimbiózis Alapítvány ezért döntött úgy, hogy „örökbefogadókat” keres a tárgyaknak. Azok, akik személyes okokból vagy éppen Latin-Amerika és az indián kultúrák iránti rajongásból úgy döntenének, hogy jelképesen nevükre vesznek egy-egy tárgyat, a külön erre a célra létrehozott internetes oldalon (boglar-hagyatek.blogspot.hu) tájékozódhatnak. Az alapítvány a felajánlott támogatások segítségével megvásárolja a tárgyakat az örökösöktől, majd azokat odaajándékozza a Néprajzi Múzeumnak. Ha nem akarunk mindenképpen egy tetszetős jaguárszobrot, vagy egy díszes gyöngykötényt örökbe fogadni – amiért cserébe nevünk fel lesz tüntetve a tárgy későbbi kiállításán és a múzeumi nyilvántartásban –, mert ezek árát esetleg túl költségesnek találjuk, akkor számos olyan tárgyat találhatunk az oldalon, ami pár ezer forintért őrizheti majd a nevünket.

Ilyen és hasonló tárgyakat vehetünk a nevünkre

Fotó: Sarnyai Krisztina/Néprajzi Múzeum

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.