Groteszk gyilkosság, ordas eszmék

2017. január 13., péntek 14:53, frissítve: péntek 15:08

A berlini Maxim Gorki Theater háziszerzőjének, Philip Löhlének a Nem vagyunk mi barbárok (Wir sind keine Barbaren) című darabját néhány éve mutatták be Németországban, s azóta is sikerrel szerepel a német nyelvű színpadokon Berntől (itt játszották először) Heilbronnon, Magdeburgon át Salzburgig. A magyar változatot Kerényi Gábor fordítása nyomán Peer Krisztián készítette, a rendezővel, Vajdai Vilmossal együtt a hazai közegnek megfelelően némiképp rusztikusabbá alakítva a figurák egy részét.

A Katona Sufnijának szereplője négy, mentálisan félig-meddig roncs ember a szellemileg leépülő országban, viselkedésük olykor az idiotizmus határát súrolja. Szomszédok, kiszolgáltatottak; a jóléti konzumtársadalom összetéveszthetetlen figurái tűnnek fel groteszk szatírába ágyazva a színen: a szakbarbár, a plazmatévé beállítását szinte áhítattal, varázsszertartásként celebráló félértelmiségi Mario, társa, a megkeseredett sorozatfogyasztó Barbara, az előadás legkevésbé félrerajzolt figurája (nem mellesleg egy vegán étterem szakácsnője), Levente, a húszas éveit taposó tahó és szexpartnere (mellesleg a felesége), a fitneszedző Linda. Archaikus, helyenként balladai homályba zárt történet kanyarog előttünk napjaink közegében, amelyet metafizikai értelmezési keretbe helyez a nyitó pillanatban Pilinszky János Fabulája.

A háttérben hivatalosan is megtámogatott ordas eszmék, aljas ösztönök éledeznek. A kegyetlenség konjunktúrája jól érzékelhetően önbizalmat ad a szitkozódó szereplőknek: már nem csupán elsuttogott vélekedés, félig-meddig még pironkodva kimondott szó gyalázza azokat, akiken segíteni kellene, a hajléktalanokat, a földönfutókat, az üldözötteket, hanem lehengerlő, üvöltő médiahazugságokból, féligazságokból összeállított gyűlöletária zeng róluk.

Az őrjöngés kiváltó oka jelen esetben egy, a színen fel nem tűnő, utóbb gyilkossággal vádolt színes bőrű menekült, aki a későbbi áldozat, Barbara születésnapján, mintegy „ajándékként” érkezik meg a lakásba. Barbara lelkes, a vonzalom jegyeivel átitatott, elsősorban a férfinek szóló rajongását a férj, Mario egyre dühödtebb asszisztálása kíséri, amit a háttérből a szomszédok is folyamatosan erősítenek.

Pálos Hanna olykor túlfokozott fitneszedző, gyakrabban hitelesen agresszív, egyszerű képletekben gondolkodó ragadozó, Dankó István Mariója tőröl metszett, vérre szomjazó nyárspolgár, mintha Ödön von Horváth egyik darabjából lépett volna ki. Fullajtár Andrea Barbara szerepében kiszolgáltatott, meggyötört, szinte kínálkozó alanya egy gyilkosságnak, Rajkai Zoltán (Levente) az egyszerre laza és egzaltált, igénytelen, alapvetően jóravaló és papucs bunkó iskolapéldája.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A didaktikusnak tűnő pillanatokat feloldja a groteszkség; a helyenként (jobb-rosszabb viccekkel felszerelkezett) kabarét, szinte abszurdba hajló bohóctréfákat idéző előadás végeredménye – a pontosan kiszámítható fordulattal együtt is – a megrendültség. Ebből az (ön)nevelés első lépései származhatnak. A kilátástalanságból pedig talán megszületik a remény.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.