Bármikor megismerhetjük a népművészet mestereit

rKissNelli

2015. január 29., csütörtök 21:00, frissítve: csütörtök 21:11

Nem könnyű ma Magyarországon eladni a zsűrizett népi iparművészeti termékeket. Megélni csak kevesen tudnak belőle. Ennek ellenére rengeteg mester van, aki nem sajnálja az időt és a fáradságot az alkotásra, a kutatásra és arra, hogy továbbfejlessze a hagyományos módszereket. Közülük néhányan múlt hét óta felváltva dolgoznak a Hagyományok Háza budapesti Népi Iparművészeti Múzeumában. Egész évben keddtől szombatig bárkit beavatnak a szövés, a kosárfonás vagy éppen a nemezelés titkaiba.

Európában talán sehol sem űzik ezeket a mesterségeket annyian, mint Magyarországon. A legtöbben mégis ritkán tévedünk be egy-egy népművész műhelyébe. A fővároson kívül sok népművésznek van nyitott műhelye, ahol bárkinek bemutatja, hogyan készülnek a termékei. Budapesten eddig nem volt erre rendszeres lehetőség. A Hagyományok Háza ezért is alapította meg a Nyitott Műhelyt a Népi Iparművészeti Múzeumban, az I. kerületi Fő utcában. Múlt hét óta folyamatosan dolgoznak náluk népi iparművészek. Sokan éppen a Hagyományok Házában tanultak és azóta hivatalosan is népművésszé váltak.

Kamocsay Judit matematika–fizika szakos tanárból lett szövő. A gyerekek féltek a matektól meg a fizikától, és úgy gondolta: segíthet nekik, ha a tanárral jóban vannak. Ezért kezdett el kézműves foglalkozásokat tartani. Már akkor sem elégedett meg a joghurtospohárból készült télapóval, inkább természetes anyagokat használt. 2005-ben kezdte el a Hagyományok Háza kétéves képzését. Ma már nyugdíjas, így minden idejét a szövésnek szentelheti. Amikor a műhelyt meglátogattuk, épp egy kerpán dolgozott. Ez a csángó fiatalasszonyok díszes, ünnepi kendője, amit a fejre terítve, két oldalt hosszan lelógatva viselnek. A kendőt soha nem kötötték meg, hiszen úgy nem érvényesült volna az alján a hímzett sáv. Ma vállkendőként viselhető egy ilyen darab.

Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

 

A kerpába színes vagy fehér mintákat szőnek szálbehúzásos technikával, ezt nevezik csáncsálásnak. Mivel az anyag nagyon könnyű, gyöngyöket is varrnak a kendő végére, hogy a súlyuk egyenesben tartsa az anyagot. A színek és minták terén van szabadsága a népművésznek. Kamocsay Judit túl tarkának találta az eredeti csángó kerpákat, ő inkább halványabb, finomabb színösszeállításokat választ. A készülő kendőben halványlila és kétféle zöld is van, legközelebb a szürke-sárgát próbálja ki. Egy kerpa egy hét alatt készül el. Ennél jóval több időt igényel például egy gyapjúszőnyeg: csupán a megtervezésére három hónapot szán, és háromszáz óra munkája van benne. De a kerpa sem „szapora” tárgy – ha ebből akar valaki megélni, nem sok sikerre számíthat. Vásárló amúgy is kevés van. – Amíg voltak népművészeti boltok, addig ott keresték ezeket a termékeket. Ha itt, a múzeumban lehetne zsűrizett termékeket vásárolni, és ez köztudottá válna, az sokat segítene – mondja.

A Hagyományok Háza már tervezi egy ilyen üzlet megnyitását. Ehhez módosítani kell az intézmény alapító okiratát. Foglalkozásokat is indítanak turistáknak és iskolai csoportoknak, de a Nyitott Műhely alapvetően a mesterekkel való találkozás és a munka megfigyelésének terepe, a népművészek számára pedig lehetőség. A bekerülésre pályázni kellett. – Egy nemezelő egy nagyméretű asztalon nagyobb tárgyakat, akár egy takarót is elkészíthet. Egy kosárfonónak pedig sokat segít, hogy van áztatókádunk. Lesznek mesterkurzusok, ahol közös műveket hozhatnak létre a különböző mesterek – sorolja Beszprémy Katalin, a Nyitott Műhely megálmodója, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének vezetője. – Összesen tizenhat-tizenhét kézművest tudunk itt fogadni. Vidéki mestereket nem, hiszen az utazásukat, az itt tartózkodásukat nem tudjuk fedezni. Még a budapestieknek is inkább befektetés ez, de a folyamatos ittlét meg fog térülni – véli.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes
Rigó Krisztina kosárfonó

Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

 

A múzeumi árusítási lehetőségnek nagyon örülne Torba Ildikó szűrrátétkészítő is. A ruhadarab a múlté, de a díszítőtechnikát sokféleképpen lehet alkalmazni. Ildikó vörös, fehér és fekete filcet használ. Most éppen terítők készülnek a műhelyében, és van nála egy mintadarab a szűrrátétes mappából. Újítás, hogy padlófilcből készült a dosszié. Anyagokkal és funkciókkal szívesen kísérletezik Ildikó, készít laptoptáskát, karácsonyfadíszt, tarisznyát is. A díszítésre sok szabály vonatkozik. Ezek alapján bármikor meg tudja mondani, hogy egy népművészeti termék autentikus-e: – Könnyen megfigyelhető például, hogy a minta kitölti-e a keretet és hogy a minták egymáshoz kötődnek-e. Eredetileg ez mindig így volt a szűrrátéteken – árulja el. Ildikó gyerekkorában kezdett kézművességet tanulni, aztán a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára ment és a szakmájában dolgozott. Most ötvenéves, teljes állású szűrrátétkészítő. Ő azt tapasztalta, hogy vásárlóként szinte csak a külföldiekre számíthat, a hazai közönségnek nincs pénze ilyen tárgyakra.

A népi iparművészet ügyei 2004-ben kerültek a Hagyományok Házához, akkor lettek a Népi Iparművészeti Múzeum tízezer darabos gyűjteményének gazdái. A gyűjtemény múzeumi feldolgozása is a Hagyományok Háza feladata lett, és 2008-ban, másfél millió forintos támogatással elindultak egy önálló kiállítóhely létrehozása felé. A Fő utcai bérleményt az I. kerület önkormányzata ajánlotta fel nekik. 2011-ben hoztak létre itt kiállítóteret negyvenmillió forintos minisztériumi támogatásból. Ezt 2014 végére újabb negyvenmilliós beruházással bővítettek, amit a Hagyományok Háza költségvetéséből gazdálkodtak ki. – A belsőépítész és az építész, Juhász István és Szakál Ferenc a felújítás során nagy alázattal nyúltak a műemlék épülethez. Ahol lehetett, az eredeti állapotát állították vissza, és olyan, semleges belső teret hoztak létre, ahol a kiállított tárgyak és a művészeti tevékenység jól érvényesülhet – mondta Beszprémy Katalin. Hamarosan előadóteremmel és látványműhellyel bővül a múzeum. A Nyitott Műhely pontos programja a Hagyományok Háza honlapján érhető el.

A szerkesztő ajánlja

Kuthi Áron

Nincs pénz a magyar múlt megmentésére

Nem csak templomokból áll az épített örökség a Kárpát-medencében. A megőrzésre a végtelen mennyiségű pénz is kevés volna.

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.