Kalandos úton tért haza az aradi vértanú portréja

2015. május 5., kedd 18:03

Ünnepélyes keretek között mutatták be kedd délelőtt a Magyar Nemzeti Múzeumban Barabás Miklós Angliából hazatért Leiningen-Westerburg-portréját. A reformkor legjelentősebb arcképfestőjének az aradi vértanú, Leiningen-Westerburg Károly grófról készített alkotását Csorba László főigazgató vette át az adományozó Ambrus Győzőtől. A kalandos sorsú festmény, amelynek hollétéről több mint száz évig nem lehetett tudni, a múzeum kupolatermében tekinthető meg.

Minden képnek megvan a maga sorsa és története, Barabás Miklós 1844-ben készített akvarellje kalandos úton tért vissza Magyarországra – mondta Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgatója a portré bemutatóján. A főigazgató köszönetét fejezte ki a kép tulajdonosának, Ambrus Győzőnek, amiért a műalkotást a múzeumnak ajándékozta.

– A magyar történelemben minden olyan tárgy, amely az 1848-as nagy nemzedékhez kötődik, kiemelten fontos – fogalmazott Csorba László. – A forradalom és szabadságharc ugyanis nemzetünk alapító mítosza. A kilencszáz éves múlttal rendelkező közösség ekkor új formában fogalmazta meg a múltról és a jövőről való gondolkodását, kifejezésre juttatva azokat a modern értékeket, amelyek alapján megszervezték az életüket. Ezzel megszületett a modern magyar nemzet.

– A forradalom győzött – hangsúlyozta a főigazgató –, hiszen a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés és a jogegyenlőség vívmányait az osztrák önkényuralom sem söpörhette el, ’48 tavaszától polgári Magyarországon élünk.

Csorba László kifejtette, az értékek mellett való kiállás európai léptékű tett volt. Mindazokra, akik részt vettek az értékek védelmében vívott harcban, a közösség szeretettel és megbecsüléssel emlékezik. Közülük is kiemelt helye van a nemzet kulturális emlékezetében a tizenhárom aradi vértanúnak – mutatott rá a főigazgató. – A tizenhármas szám nyomatékosítja az emlékezés kötelességét.

Ahhoz, hogy megértsük egy korszak figuráit, mélyebben megismerjük a sorsukat, elengedhetetlen, hogy az arcukkal szembenézzünk – hangsúlyozta Csorba László. Leiningen-Westerburg Károly arcát Barabás Miklós gyönyörű akvarelljéről ismerjük. A főigazgató kifejtette, Barabás a 19. század egyik legjelentősebb portréfestője volt, akiben benne volt az a biedermeier érzék, hogy a valóságosnál kissé mindig szebbre formálta az ábrázolt alakot. „Ecsetje e szándék ellenére mégis nagyszerűen kifejezi a karaktert, a jellemet. A fiatal Leiningent ábrázoló kép drámai közelségbe hozza a gróf személyiségét.”

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

„Leiningen-Westerburg Károly hesseni származású birodalmi gróf családjával szemben (testvérei és unokatestvére is a császári seregben szolgáltak) a magyar oldalt választotta – emelte ki a főigazgató. – Szimbolizálva azt, hogy az igazi magyar hazafi választja a sorsát.” Csorba László hozzátette, a kép különlegessége, hogy Barabás Leiningen-Westerburg özvegyének kérésére átfestette az eredeti képet: így a gróf honvéd tábornoki ruhában, mellén a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályú kitüntetésével látható.

– Különösen fontos számunkra ez a portré, és ezért is határoztunk úgy, hogy egyből a nagyközönség elé tárjuk – magyarázta Csorba László. – Tavaly ősszel a magyar kormány megvásárolta Nagysándor József vezérőrnagy búcsúlevelét, amelyet 1849. október 6-án reggel írt. Barabás Miklós 20x25 centiméteres, aranyozott keretben lévő festményét abban a vitrinben helyezzük el, ahol korábban e levél volt látható.

Csorba László és Ambrus Győző
Csorba László a gróf portréjával és Ambrus Győző
Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

 

Ambrus Győző, a kép Angliában élő tulajdonosa felidézte, hogy 45 éve egy dél-angliai főiskolán tanított rajzot. Mikor ebédidőben levegőzni indult, egy régiségkereskedés kirakatában egy festményen „magyaros kinézésű kabátban egy huszártisztet” vett észre. Bement érdeklődni a műről, de a régiséges csak annyit tudott, hogy egy „idős néni” hozta be, semmi egyebet. Barabás Miklós aláírása és az 1844-es dátum látható volt, de az nem, kit ábrázol az akvarell – mesélte Ambrus Győző. – Azonnal megvettem, és évtizedekig lógott a falamon anélkül, hogy kiderült volna, ki is a huszártiszt a képen.

– Végül nemrég Molnár István barátom kapott egy ’48-as albumot, amelyet 1898-ban adtak ki Jókai Mór és Rákosi Viktor szerkesztésében eredeti nyomatokkal és portrékkal. Ebben fedeztem fel a képet – mondta el Ambrus Győző. Hozzátette, az MNM két művészettörténész szakértője, Rózsa György és Spira György a fotó alapján azonosította a művet. – Arra gondoltam, hogy a hosszú vándorlás után itt az ideje, hogy Leiningen tábornok hazatérjen. Most itt van, és itt is marad.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.