Kard és korona: magyar intrikák a táblán

rKissNelli

2015. január 8., csütörtök 13:52, frissítve: csütörtök 15:37

Ha a Rizikó már nem jelent kihívást, és a Trónok harcát is meguntuk, érdemes kipróbálni a magyar változatot, a Kard és koronát, amelyet tíz év alatt fejlesztett ki Lenhardt Balázs. A Jobbik volt országgyűlési képviselője kiábrándult a politikából, helyette készített egy jó történelmi társasjátékot. Látszólag bonyolultabb, mint nagy nemzetközi társa, de a Rizikónál több izgalmat rejteget. Közben a történelemtudásunkat is frissíthetjük.

A játékkészítők egyik legfontosabb törekvése a történelmi hűség volt, és végül valóban ez adja a Kard és korona savát-borsát. Gyalogosok nélkül nem lehet megostromolni egy várat, és a síkságon verhetetlen lovasság nehezebb terepen elvérezhet. A seregünk ereje az adóbevételen múlik, az adóbevétel pedig azon, mennyi területet birtoklunk. Szorít minket az idő is, hiszen az interregnum, azaz az uralkodó nélküli állapot nem tart örökké. A cél nyilvánvalóan a hatalom, jelen esetben a korona megszerzése. A játéktáblán a történelmi Magyarországot ábrázolják. Korongok és kártyák személyesítik meg a katonákat, a vezéreket, a pénzt és minden más kelléket. A játékhoz csak a dobókockákat vásárolták a tervezők, minden más kellék egyedi, Darabont Gergő grafikáival készült.

1301-ben járunk, amikor az utolsó Árpád-házi király, III. András halála után végképp a tartományurak kezére kerül az ország, kivéve a középső, királyi felségterületet. A kiskirályok, Aba Amádé a Tiszaháton, Borsa Kopasz a Délvidéken, Csák Máté a Felvidéken, Kán László Erdélyben, Kőszegi Henrik a Dunántúl egy részén (a játékban: Pannóniában), Subics Pál pedig Szlavóniában uralkodik. Saját felségterületük felett királyként rendelkeznek, és egymással is háborúkat viselnek.

A játéktábla majdnem teljes egészében az ország valós, 1301-es történelmi felosztását igyekszik követni, néhány eltéréssel. Borsa Kopasz területeit például el kellett csúsztatni. A tartományúr befolyása valójában a Partium, Kárpátalja és a mai Magyarország egy részére terjedt ki, a játékban viszont a Délvidék az ő hatalmi központja. Maguk a vezérek is szerepelnek a játékban, csatákban például növelik a seregük erejét, és foglyul is lehet ejteni őket. A történelmi hűséghez az is hozzátartozik, hogy a játékból nem maradhat ki a korrupció és a csalárdság sem. A játékosok például szóbeli megegyezéseket köthetnek egymással, tartalmukat teljesen szabadon határozzák meg, és a megszegésüket a játékszabály nem büntetni. Ez is a politika része, ahogy az is, hogy a fontos tisztségek ugyanúgy koronához juttathatják a játékosokat, mint a területszerzés. A tisztségeket licitálással lehet megszerezni. Az lehet nádor, tárnokmester vagy országbíró, aki többet kínál a pozícióért. Természetesen a tisztségek meghatározott előnyökkel járnak, ahogy a valóságban is. A dobókockák gondoskodnak arról, hogy a csaták kimenetelében a szerencsének is legyen szerepe.

A rövid változat akár másfél óra alatt is lejátszható, a hosszú körülbelül három óra alatt dől el, de az időtartam a játékosok számától is függ. Legalább ketten, legfeljebb hatan játszhatják. Érdemes rászánni legalább fél-egy órát a játékkal való ismerkedésre. A tervezők tízéves kortól ajánlják a társasjátékot.

(Kard és Korona, 2014. Üzlettől függően 10-12 ezer forint. Honlap: kardeskorona.net)

A szerkesztő ajánlja

Pintér Bence

Olyan vérfagyasztó a valóság, mint a legkegyetlenebb mese

Az elmúlt évtizedekben számos, a 13 gyermekét ágyhoz láncoló, megkínzó Turpin családéhoz hasonló eset került napvilágra.

R. Kiss Kornélia

Apátia lett úrrá a baloldali bicskei ellenzéken

A szír származású jelölt a migránskampány miatt visszalépett, a másik szocialista is idő előtt visszavonulna. Csak a Jobbik száll szembe a Fidesszel.

Katona Mariann, Hutter Marianna

Szél tanácsadója: Kósa azt mondta, magyar vagyok, nem afgán

Megszólalt a tanácsadó, akit Szél Bernadett javasolt a nemzetbiztonsági bizottságba.

Lándori Tamás

Sokmilliós támogatást nyert a tornyospálcai apagyilkos

A helyiek azt beszélik, új pirulákat írt fel orvosa az elkövetőnek újabb szörnyű tette előtt.