Kétezer négyzetméter Kína Budapesten

Szathmáry István Pál

Szathmáry István Pál

2012. augusztus 9., csütörtök 19:10, frissítve: csütörtök 20:53

Acélos politikustekintetek és lírai tájképek: Európában is páratlan méretű kiállítás ad ízelítőt a kínai képzőművészet elmúlt három évtizedéről.

Tér és idő többszörösen is összepréselődött a Szépművészeti Múzeum Barokk Csarnokában. Mert nem elég, hogy sikerült egy mennyiségileg és minőségileg is figyelemre méltó, a múltat is megidéző, ugyanakkor nagyon mai képzőművészeti válogatást Budapestre hozni a messzi Kínából, de az okostelefonoknak hála az ünnepélyes megnyitóra összesereglett vendégsereg még a párhuzamosan zajló olimpiai eseményekről is folyamatosan értesülhetett. Előbb ugyanis L. Simon László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, majd később Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója tájékoztatta nagy örömmel az egybegyűlteket a mai nap ezüst – és aranyterméséről.

Pedig amúgy is volt bejelenteni való öröm: méretében egyedülálló válogatás érkezett ugyanis Budapestre, a kortárs kínai képzőművészet ilyen átfogó seregszemléjére még nem volt példa Európában. Majdnem kétezer négyzetméteren, a múzeum három külön egységében állították ki azt a 120 alkotást, amit a Kínai Nemzetközi Művészeti Múzeum munkatársai – Fan Ti-an (Fan Di’an) főkurátor vezetésével – válogattak össze, ráadásul kifejezetten a magyarországi bemutatkozás céljából. Ez, ahogy az többször is elhangzott a hivatalos megnyitón, gesztusértékű, és jelzi Magyarország hídszerepét Nyugat és Kelet között.

Ma Su-lin (balra), a Kínai Nemzeti Művészeti Múzeum tudományos igazgatóhelyettese

Fotó: Béres Attila


L. Simon szerint ez a tárlat legalább annyira vitára ingerlő, mint a szemközt – vagyis a Műcsarnokban – nemrég megnyílt Mi a magyar? kiállítás. Ezt követően röviden – miután egy hamisítatlan kínai történetet is elmesélt a festőről, aki életre kelti az általa alkotott sárkányt azzal, hogy szemet is fest neki – összefoglalta a kínai művészet sajátosságait. A kiállított anyag ismeretében kijelenthető, L. Simon joggal emelte ki például a dekoratív hajlamot, a tematikai kötöttségeket vagy a kínai legendárium erős jelenlétét – ezek a motívumok a mai alkotók képein is rendre visszaköszönnek.

A kiállítás az utóbbi bő harminc év művészi terméséből szemezget, pontosabban a reform és nyitás 1978-as fordulata óta eltelt időszak – aminek köszönhetően átalakult, és nemzetközibbé vált a kínai művészi világ intézményrendszere – alkotásaiból válogat. Az államtitkár nem alaptalanul emelte ki a művészi kölcsönhatások irányában beállt változást sem: míg például a szecesszió idején a keleti művészet hatott megtermékenyítően a nyugati alkotókra, a kortárs kínai művészek nem tagadhatják le a nyugati hatásokat munkáikban.

Ma Su-lin (Ma Shulin), a Kínai Nemzeti Művészeti Múzeum tudományos igazgatóhelyettese felidézte (a tolmácsolást Horváth Levente, a sanghaji Fudan Egyetem végzős diákja végezte) a 2011 júniusában Pekingben rendezett kiállítást, amikor – először a két ország történetében – kortárs magyar alkotók műveit mutatták be a kínai fővárosban. Mondhatni, a gesztust most viszonozza a távol-keleti ország.

Fotó: Béres Attila


Baán László emlékezetett arra, hogy ez a hatalmas vállalkozás – mely a múzeum valaha volt legnagyobb időszaki kiállítása – nem jöhetett volna létre Szőcs Géza volt államtitkár erőfeszítései nélkül, és kiemelte azt a kapuszerepet, amit Magyarország Kína és a nyugati világ között betölt.

A kiállítás három részre tagolódik. Az első, Az idő viszontagságai című rész szemléletesen mutatja be a kínai társadalom és a közéleti festészet átalakulását, a hivatalos ideológia meghatározta témák lecsapódását és egyben művészi újraértelmezését. A második, A természet költészete a hagyományos, több mint ezer éves kínai tájképfestészet közelmúltját idézi fel, míg A sokszínűség gyönyörködtet elnevezésű harmadik rész a kortárs – kísérletező kedvű – irányzatokról kínált benyomást.

Nehéz egy ilyen nagyszabású kiállításról általános képet adni, ám néhány jellemző vonást mindenképpen érdemes megemlíteni. Többek között az európai festészeti irányzatok letagadhatatlan hatását a kínai alkotókra. Ugyanakkor nem szolgai másolásról van szó, inkább a jellemzően kínai témák és életképek újracsomagolásáról. Mint például azon a képen, ahol a németalföldi Brueghel festményeit idéző falusi jelenetet látunk, csak éppen a vidéki Kína hétköznapjai és rituáléi tűnnek fel a vásznon.


A kiállítás első részén sétálva a néző a hivatalos politikai irányvonal sugallta témákba botlik: bányászok, nyári mezőgazdasági munkát végző fiatal vagy a kulturális forradalom idejét idéző szobor emlékeztet a képzőművészet pedagógiai és propagandisztikus szerepére. Ám még ezeken az ideológiavezérelt alkotásokon is feltűnő, mennyire nagy szerep jut a kínai művészetben az egyén és a természet viszonyának: e kettő drámai kölcsönhatása számos vásznon visszaköszön.

Feltűnően hiányzik viszont a szexualitás témája, és a családi kapcsolatokon túlmutató bármilyen más érzelmi viszonyról is mintha szemérmesen hallgatnának a kínai alkotók. A boldog gyerekkor világa viszont kimondottan nagy hangsúlyt kap, ahogy az öregedés témája is – ez nyilván szintén a kínai filozófiai hagyomány továbbélésére utal.

Annak, aki a hivatalos kínai képzőművészet jelenére kíváncsi, a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítása kihagyhatatlan választás.

(Hagyomány és megújulás – kínai művészet az ezredfordulón a Kínai Nemzeti Művészeti Múzeum válogatásában 2012. augusztus 10 – 2012. szeptember 9.)

Még több Kína Budapesten

2012. augusztus 11-én zajlik a Magyar-kínai írószövetségi találkozó a kínai költők európai körútja résztvevőivel. Helyszín: New York Café (Budapest, VII., Erzsébet krt. 9-11.).

A Margitszigeti Szabadtéri Színpad augusztus 10-i Turandot-bemutatója előtt egy kínai ifjúsági zenekar fogadja a vendégeket. A fiatalokból álló Guangdong Szimfonikus Zenekar számos verseny díjazottja. Az európai turnén lévő együttes Bécsből érkezik Budapestre, ahol megtekintik az opera koncert-szerű változatának bemutatóját.

A szerkesztő ajánlja

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.

Favero-Fürjész Judit Éva

80 éves Adriano Celentano, aki nem fél a politikától

„Ma mindenki fél a szavaktól, csak olyan dolgokat lehet mondani, amelyek senkit nem zavarnak” – vallja a népszerű olasz énekes-színész.

Lukács Csaba

Sokkoló képek Venezuelából, a buszsofőrből lett baloldali vezér hazájából

A caracasi magyarok naponta küldik az ijesztőnél ijesztőbb híreket az árak és a dollárárfolyam alakulásáról.