Kincsek az ázó pincéből és a poros padlásról - Magyar Nemzet

Kincsek az ázó pincéből és a poros padlásról

2018. január 21., vasárnap 17:10, frissítve: hétfő 00:28

A czestochowai Fekete Madonnáról úgy tartják, hogy Szent Lukács festette. Európa egyik legismertebb Mária-ábrázolása a XIV. században került a Jasna Góra-i pálos kolostorba. De a római pápai bazilikában, a Santa Maria Maggioréban is van egy hasonló Mária-kép. Persze nem csak e két ikonról vélik sokan, hogy Szent Lukács alkotása − egy laikus egészen belezavarodhatna e művek sokaságába, ha nem tudja, a Lukács-portré valójában a középkor egyik népszerű kegyképtípusa volt, az evangélista nem működtetett festőműhelyt.

A bibliai epizódok, a legendák egyaránt visszaköszönhetnek az egyházművészeti alkotásokon, ám az utóbbi évtizedekben még az iskolákból is kikopott az a fajta tudás, ami e művek értelmezéséhez szükséges – a szemlélő sokszor a narratívát sem ismeri fel egy-egy kép vagy szobor láttán. A Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) adjunktusa, Boros Ildikó szobrász-restaurátor, valamint docense, Fehér Ildikó művészettörténész ezen szeretett volna változtatni, és múlt év őszén a szakrális művészet tematikája köré ismeretterjesztő előadás-sorozatot szervezett, amelyen szó esett a liturgikus művészet előzményeiről, a kortárs szakrális művészetről, a műtárgyvédelemről is. És hogy a művészettörténet szeretete mennyi mindenkit összeköt, jellemzi, milyen sokfelől érkeztek a hallgatók: volt köztük restaurátor, festőhallgató, katolikus főiskola doktorandusza, evangélikus lelkész, premontrei szerzetes, a rabbiképző doktori iskolájának óraadó tanára.

− Művészettörténészként gyakran dolgozom együtt az egyetem restaurátor tanszékével. Többször előfordult, hogy együtt megyünk terepre, vidéki gyűjteményeket, templomokat látogatunk meg. Mindenhol tapasztaltam már, hogy sokszor a felelős személyeknek is hiányos a művészettörténeti ismerete, ami egy-egy igazi kincs sorsát is megpecsételheti. Magam is átéltem egy kis faluban, hogy egy nedves, elhagyatott, beázó régi kriptából húzták ki a datált, 1867-ben épített Szent Sírnak a töredékeit, amit aztán a csöpögő esőben felállítottak a gyerekek. Ott volt a szemünk előtt egy csoda, egy XIX. századi liturgia szerves részét képező Szent Sír, nagyon rossz állapotban: majdnem sírtam. A művet szerencsére sikerült behozni az egyetemre, a hallgatók diplomamunkaként restaurálták az egyetem restaurátor tanszékének a tanáraival, most az egyik vidéki egyházi gyűjtemény éke – mesélte lapunknak Fehér Ildikó. – Nekünk, restaurátoroknak a szemünk már ráállt arra, hogy mi az, amire egy templomban külön oda kell figyelni, de lehet, hogy azoknak, akiknek az a mindennapi, megszokott környezetük, ez nem tűnik fel – teszi hozzá Boros Ildikó. − Őket is szerettük volna megszólítani. A műtárgyak érzékenyek a páratartalomra, a hőmérsékletre is, nem szeretik például a padlófűtést, de sajnos ez sem közismert.

Szerencsére akadnak olyan atyák, akikben megvan az affinitás. A Belvárosi Pesti Ferences-templom egykori templomigazgatója, Tokár János például gyanította, hogy a padláson porosodó, egy nagy barna foltnak tűnő oltárkép nem hétköznapi, és riasztotta a restaurátor tanszék tanárait. A festmény – Szűz Mária Szentháromsággal, szentekkel és donátorral − restaurálása után mutatta meg igazi valóját: egy színpompás, itáliai barokk remekmű. A szemnyitogatáshoz persze az MKE oktatói továbbra is hozzájárulnak, a szakrális európai művészetet most már két tanfolyamon is tanítják: az egyiket a művészettörténet és műtárgycentrikusság, a másikat a műtárgyvédelem, a készítéstechnika szempontjai dominálják. Az érdeklődők január 25-ig jelentkezhetnek az MKE honlapján keresztül.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.19.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.