Kivonulás a városból

2014. október 23., csütörtök 11:13

A fantasztikus szürrealizmus mestereként ismert alkotó, Szabó József (1925–2010) 1956-ban emigrált Franciaországba. Műveit számos francia múzeumban és több kontinens galériáiban is bemutatták. Életműve Magyarországon a legutóbbi évekig ismeretlen maradt, most a Makláry Galériában látható emlékkiállítása.

Több, Franciaországban nemzetközi hírnevet szerző alkotót mutatott be az elmúlt években a Kálmán Makláry Fine Arts, azaz a Falk Miksa utcában lévő Makláry Galéria. Hantai Simon, Reigl Judit, Fiedler Ferenc, Csernus Tibor, Major Kamill és több más alkotó műveivel szemben Szabó József festményei csak a legszűkebb szakma néhány képviselője előtt ismertek. Franciaországba a budapesti Képzőművészeti Főiskola elvégzése után, az 1956-os forradalom leverése okán került alkotó alkotásai a legmagasabb színvonalat képviselik. Az ismeretlenség oka részben a művész visszahúzódó természetében keresendő, s talán abban is, hogy életművét Párizstól távol, a francia délen hozta létre.

A nagy magányosok közé tartozott. Kompozícióin különös figurák együttese jelenik meg: a Biblia lelki szegényei, Dosztojevszkij megszomorítottjai lehetnek ők, akiknek alakjában Szabó egyes francia kritikusai a szülőföld népét, a magyar parasztok alakját vélik felfedezni, de akik azokat az emlékeket is előhívják, amelyek a 16I–17. századi flamand és holland festészethez kötik a kép nézőjét. Parasztlakodalom és vásári mulatság, mutatványosok és természeti jelenség felé bámulók, Keresztelő Szent János prédikációjára összegyűlt hallgatóság vagy a borzongató legendák szörnyeit vizionáló csoportok – minden jelen van a képeken, ami Brueghel, Bosch és kortársaik kompozícióin jelen voltak.

Szörnyek vagy inkább szörnyecskék, madarak és madáremberek. Egyszerű, mondhatni uniformizált arcok, a rájuk merevedett mosoly, a bizonytalansággal elegy várakozás kicsit együgyű, de nem ellenszenves vigyora. Egyikük-másikuk kezében könyv, vagy primitív nagyító, üvegdarab, talán tükör, a mutatványos golyót egyensúlyoz az orra hegyén, egy másik kürtbe fúj, talán zenél. Kicsik, nagyok és még nagyobbak, folytonos dimenzióváltásban, emberek, közöttük olykor mellszobor, szobrok, de az is megesik, hogy a testből csak az érzések, lelkiállapotok tükrözője, az arc marad.

Arc vagy álarc? Mindkettő? Ez a szétszakadó, hol a testre simuló, hol lazán lebegő burok egyrészt elválaszthatatlanul összeköti őket azzal a világgal, amelyben léteznek, másrészt meg is akadályozza, behatárolja mozgásterüket, lehetőségeiket, ahogyan az az amorf struktúra is, amely a képeken megjelenő személyek, csoportok mozgásterét, a kép előterét összekapcsolja a mögöttes térrel, a képi tér egészével.

Több esetben emelvényen jelennek meg a figurák, s mögöttük, mint Dalí, Tanguy alkotásain, perspektivikus vonalakkal tagolt színpadi terek vezetnek a háttér sivatagos, sziklás tájai felé. Szabó József egy olyan különös, mondhatni holdbéli tájon rendezte be színpadát a képi példázatok szereplői számára, amely mindennek mondható, csak földi paradicsomnak nem.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A civilizáció romhalmaza inkább, hiszen ahogyan egy helyen a városokról szóló Brechtet idézve mondja: „Bementünk, de semmit nem nyertünk vele, eltűnünk gyorsan, a városok is eltűnnek lassanként.”

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.