Köszöntsük Mao versével a tavaszt!

Tölgyesi Gábor

Tölgyesi Gábor

2017. április 12., szerda 12:30, frissítve: szerda 13:00

Szépen írni művészet – erre a felismerésre egy írni tanuló magyar kisdiák hamar eljut, főként ha a betűvetést töltőtollal kell elsajátítania. Aztán az évek múlásával ez az igazság ködbe vész. Az arab kultúrában és a Távol-Keleten ugyanakkor olyan nagy becsben van a kalligráfia, a szépírás művészete, mint a zene vagy az irodalom. A négyezer éves múltra visszatekintő Kínában már a Krisztus előtti első évezredből maradtak fenn emlékek az ecsettel való írásról. A Kr. e. 206-tól Kr. u. 220-ig uralkodó Han-dinasztia idején a kancellár írás és a festészet kibontakozásával kapott igazán erőre, mintegy festészeti műfajként. A kalligráfusokat olyan nagy becsben tartották, mint a festőművészeket, a kalligráfia atyjaként számon tartott Vang Hszi-cse (303−361) mestere, Vej Hsuo egyébként nő volt. És miközben a kelet- és a nyugat-római birodalom folyamatosan háborúban állt, Pannóniában épp a vandálokat telepítették le, Vang Hszi-cse és a festő Ku Kaj-cse magánlevelezésében megvalósultak az ideális kalligráfiák különböző fajtái – ezeket ma kínai és japán múzeumokban lehet megcsodálni. Ku Kaj-cse 4. századi tekercsképe, A Lo folyó nimfája középkori másolatát pedig a londoni Brit Múzeum őrzi – a vers selyemre festett képi megjelenítésében a kalligráfia is szerepet kap, s megtalálhatjuk rajta alkotói szignóként a vörös pecsétet mint a pecsétvésés művészetének lenyomatát is.

 
Tan Ping, a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia alelnöke magyaráz Niu Ko-csengnek, a kiállítás kurátorának 
Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet
 

Miklós Pál és Tőkei Ferenc sinológus írásaiból tudható: egy-egy kalligráfia témája lehet vers, jókívánság, klasszikus idézet, illetve lehet magánlevél. A klasszikus idézetek tartalmát ugyanakkor befolyásolja, hogy a Han-dinasztia hanyatlásával az államrend alapelveit szolgáló konfuciánus tanítás is visszaszorult: helyébe a buddhizmus és taoizmus lépett. A hagyományos kínai festményeken ugyanakkor azért nincs perspektíva, árnyék, mert a képet festett versként, míg a verset írott képként értelmezik.

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) 2015 szeptemberében vette fel a kapcsolatot az 1952-ben alapított Kínai Nemzeti Művészeti Akadémiával. A kínai akadémia nemcsak oktatással, kutatással foglalkozik, az Európai Uniós Nemzetek Kulturális Intézete Egyesülete partnereként missziója, hogy az EU országainak kulturális intézményei felé közvetítse a kínai kultúrát. A kapcsolatfelvétel egyik gyümölcse, hogy hétfő este az MMA által működtetett Pesti Vigadóban Keletről… címmel nyílt kínai festményekből, kalligráfiákból, pecsétekből kiállítás.

Ha a világutazókra, tudósokra gondolunk, Magyarország mindössze két évszázada ismerkedik a kínai kultúrával, ezért megkértem a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia alelnökét, Tan Pinget, adjon tanácsot a magyar látogatóknak, milyen szemmel közelítsenek egy-egy kalligráfiához, amelynek jelentését első látásra – míg a fordítást el nem olvassák − nem fogják érteni. „Németországban öt évet töltöttem az életemből. Egy-egy kalligráfiai kiállításon a karakterek jelentését természetesen a németek sem értették, a képeket egyfajta absztrakt művészeti alkotásként értelmezték. S hogy melyik a jól, melyik a rosszul sikerült kalligráfia, azt igazság szerint egy átlagos kínai sem tudja megkülönböztetni: értelmezni próbálja a karakterek jelentését, esztétikai szépségét” – mondta el az alelnök. Tan arra is kitért, finoman utalva az analfabetizmus elleni sikeres küzdelemre, hogy ma már a kalligráfia művészete és értelmezése mindenkié, nemcsak a nemesek, tanult emberek kiváltsága. Az alelnök azt is elmesélte: korábban a művészeti intézményekben a hagyományos festészet mellett tartottak kalligráfiai órákat, a kalligráfia művészete ma már egyre inkább önállósul a festészettől. Amikor pedig a szabadtéri tajcsihez hasonlítottam a vízkalligráfiát – kínai parkokban az is szokás, hogy botra erősített, vízbe mártott szivaccsal írnak a földre −, Tan Ping helyeselt: a vízkalligráfia a testet és a lelket is edzi, művelője egyfajta lelki megtisztulást, inspirációt keres.

 
Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet
 

Ezek után megnéztem, hogy a kiállítás kurátora, Niu Ko-cseng, a kínai akadémia képzőművészeti kutatóintézetének igazgatója válogatásában milyen inspirációt találhatunk. Ami elsőre szembeütköző: a képek javarészt 2015-ben és 2016-ban készültek, az alkotók többsége pedig az akadémia vagy más művészeti intézmény vezető tisztségviselője. Munkáik egyfajta példatárként is felfoghatók: bemutatják a festészeti, kalligráfiai és pecsétvésési módok sokféleségét, technikáit. A leglátványosabb festmény a terem közepén, egy hosszú asztalra fektetve kapott helyet: több mint tizennyolc méter hosszú, tizenhat alkotó közös munkája, folyó- és virágábrázolások kalligrafikus megjelenítése. Más festmények a tibeti és a miao kisebbséget is ábrázolják, pecséteken, kalligráfiákon pedig ezeréves vers részletével, Konfuciusz és Buddha gondolataival is találkozhatunk.

Az akadémia kalligráfiai intézetének igazgatója, Kuan Csün egyebek között a népi Kína megalapítója, Mao Ce-tung Beköszönt a jüani tavasz című versének néhány sorát hozta a kiállításra. „A sas az égen köröz, a hal a mélyben siklik.” A kalligráfiai gesztus szolgainak tűnik, ám nálunk kevésbé ismert, hogy Mao nemcsak a kulturális forradalommal, a népi kohók mozgalmával vagy a verébirtással írta be nevét a történelemkönyvekbe: a huszadik század egyik jelentős kínai költője volt, ráadásul híres volt a szépírásáról. Az MMA által kiadott kiállítási katalógusban a Mao-kalligráfia egyébként két helyen is szerepel.

A japánok is „jelen” vannak

A tokiói Nodzsiri Taiko mester nem a japán dob, a taiko, hanem a kortárs japán művészi kalligráfia egyik elismert művelője. Mintegy három évtizeddel ezelőtt, tizenkilenc évesen alapította meg Taieikai néven a saját galériáját, s még számos más művészeti ágban – zene, festészet, irodalom, ruhatervezés és kerámiaművesség – is tökélyre fejlesztette tudását. Művészetével lehetett találkozni a madridi Pradóban, a párizsi Louvre-ban, Cannes-ban és Firenzében is. Nodzsirit a 2014-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is kitüntették. Harmincfős tanítványi gárdájával még sosem állított ki külföldön, most ennek is eljött az ideje: a kecskeméti Ráday Múzeumban április 12-étől május 13-áig mutatják be kandzsi kalligráfiáikat JELenlét című kiállításukon. A japán kalligráfia eredetére a kínai eredetű írásjegyekből, a kandzsikból már következtethetünk: a szépírás művészetét a kínaiaktól tanulták el a japánok az 5–7. században koreai közvetítéssel, konfuciánus és buddhista szövegek átvételével. (T. G.)

 

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.04.12.

A szerkesztő ajánlja

Stier Gábor

„Kijev nem írhat minden bajt a háború számlájára”

Az egykor Viktor Janukovics csapatában dolgozó politológus, Koszty Bondarenko nem csalódott a Majdanban, mert nem is várt tőle semmit.

Kuthi Áron

Későn ébredt az összes kisebbségi magyar párt

Öt hét alatt még legalább 300 ezer aláírást kell összegyűjteni az őshonos kisebbségek uniós védelme érdekében. A kudarcot is meg kell tudni magyarázni.

Radványi Benedek

Burján Csaba: Amikor kijöttünk Phjongcshangba, korizni alig tudtam

Az aranyérmes gyorskorcsolyázót már az általános iskolában azzal cukkolták, hogy olimpiai bajnok lesz. Interjú.

B. Kovács Gergely

A magyar falu, ami kis túlzással a fél világnak készít fakanalat

Pedagógiai fenyítőeszköz, konyhai alapfelszerelés és a nemzeti minimum. Egy nógrádikum nyomában.