Lakható tágasságot nekünk is!

Táncháztalálkozó, kirakodóvásár, millenniumi sokadalom horvát, lengyel, bosnyák, szlovák résztvevőkkel

N. Tóth Ida

2001. június 5., kedd 00:00

A korábbi esztendők böjti táncháztalálkozói után idén a XX. országos táncháztalálkozó és kirakodóvásár pünkösd ünnepére esett. Tavaszi fesztivál helyett az európai folklórfesztivál keretein belül, és még mindig kissé szokatlan környezetben, a Budapesti Vásárközpont nem éppen otthonos A és F pavilonjában léptek színpadra a hazai együttesek, a határon túli mesterek meg a zeneiskolás tanítványok, mutatkoztak be a kelet-közép-európai vendégek: Szlovákia, Litvánia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, valamint Lengyeloszág. A helyszín ugyan nem a legmegfelelőbb, de minden csak megszokás kérdése – állítja Stoller Antal, akivel a pünkösdtől Szent István napjáig tartó millenniumi sokadalom ürügyén beszélgettünk a táncházmozgalom első lépéseiről. – Nehezen laktuk be annak idején a sportcsarnokot is, aztán jöttek a „széki szabadcsapatok”, kiteregették szőtteseiket a korlátokra, hamarosan a moldvaiak minden színében pompázott a nézőtér, a küzdőtér pedig a táncoló közönségtől lüktetett. Ma hasonló elégedettséggel tölt el a zeneiskolások Tágasságot nekünk is! című népzenei koncertje, mert az összeállításokból kitűnik, hogy a Óbudai Népzenei Iskola mellett több fővárosi intézmény és a pomázi, aszódi, törökszentmiklósi, ürömi, paksi, gyulai művészeti iskola biztosítja a néphagyomány folytonosságát Magyarországon. Emlékszem, a hatvanas-hetvenes évek táncegyütteseinek legnagyobb kínja a zenészek hiánya volt. A fesztiválokon százszor is elhangzott a dicséret, hogy szépen járjátok, de egy banda azért elkelne a táncosok kíséretéül. Most pedig számát se tudjuk a népzenei együtteseknek.A táncházmozgalomból táplálkozó elhatározás, hogy a fiatalok a zene, a tánc nyelvén is megtanulják érzelmeiket kifejezni, indította el az első zenei táborokat, majd a művészeti iskolákat. Az együttesek nyári alkotótáborainak sora azóta is szinte kimeríthetetlen: az Egyszólam idén július 19–27-ig várja a dudálni, furulyázni, énekelni vágyó fiatalokat Váraljára, a Jánosi együttes bodajki táborában a zene és tánc mellett a kézművesség fortélyainak megismerésére is lehetőség nyílik július 27. és augusztus 5. között. A néptánc területén hasonlóan gazdag a kínálat nyárra, határainkon innen és túl, év közben pedig fővárosi, illetve vidéki népművészeti iskolák adnak lehetőséget hagyományaink ápolására. Diósgyőrben, Békéscsabán, Kaposváron és Nyíregyházán több ezer ifjú táncos nevelődik művészeti iskolákban, miközben nem az a cél, hogy mindenkiből hivatásos táncos vagy népzenész legyen, mert már az is nagy szó, ha a gyermek életébe és környezetébe átment egy kis morzsát az évezredeken keresztül csiszolódott művészetekből, a zenéből a táncból, az irodalomból és a mesék világából. Hagyományaink segítségével talán elkerülhetjük a globalizáció csapdáit, továbbörökítve elődeink tudását kultúránk gazdagságából – nem pedig a kulturálatlanság egyformaságából – táplálkozhatunk.A millenniumi sokadalom is ezt a célt szolgálja – mondja az ünnepségsorozat főrendezője, Stoller Antal. – A Kárpát-medence tárgyalkotó népművészeit és a táncosokat, a zenészeket, a népi játékkészítőket, valamint az utcaszínházak művészeit a magyar konyha mestereivel együtt harangszó hívogatta június 3-án a szentendrei pünkösdi sokadalomba. Harangjáték nyitotta meg a millenniumi ünnepséget, amely Szentendre után június 8. és 10. között Diósgyőrön, június 15–17-ig Abádszalókon, majd Tatán, Gyulán és Pécsen, a határon túli városokban pedig Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Zentán folytatódik. A sokadalom záróünnepségén, Szent István napján Budapesten, a Hősök terén találkoznak újra a harangok.A Honvéd Együttes és a Budapest Táncegyüttes kilencszer adja elő sokadalmi gálaműsorát a millenniumi ünnepség határon túli, illetve vidéki helyszínein, valamint a fővárosban. Zsuráfszki Zoltán, a Budapest Táncegyüttes művészeti vezetője kérdésünke elmondta, a magyar néptánc individuális, egyénre szabott, ami azt is jelenti, hogy a tánclépésekből mindenki a maga módján építheti fel a sajátosan rá jellemző táncot. Az igazi mulatság ugyanakkor közösségi élményt ad nézőnek és résztvevőnek egyaránt, ezért olyan magával ragadó, amikor húsz-huszonöt pár lüktet együtt a színpadon. A gálaműsorban az elmélyedésre inkább alkalmas, kamara jellegű, szólisztikus táncok felváltva villódznak majd a fergeteges, nagy létszámú koreográfiákkal. A tánckörkép ízelítőt ad a magyar tánctípusokból: az ugróstól a fegyvertáncokon át a csárdásig, miközben a lányok az üveges tánccal, a legények pedig a botolóval és a felvidéki pásztortáncokkal „végiglépkednek” a táncdialektusokon is. A zárószám egy fergeteges szatmári, melyet a „néma csapás”, huszonhat fiú virtuóz tánca előz meg.A Budapest Táncegyüttes ars poeticája, hogy a Kárpát-medence néptáncainak megismerésével és autentikus elsajátításával a hagyományos világ szokáskeretét, néprajzi hátterét is felhasználva alakítsa ki saját gondolatiságát a tánc nyelvén. Hagyományőrző tevékenységével nagy hangsúlyt fektet arra, hogy személyes példával, egy-egy néptáncfesztivál vagy vidéki fellépés alkalmával hozzájáruljon a helyi gyermek tánccsoportok és amatőr együttesek munkájához. A művészeti vezető által csak „vándoregyüttesnek” nevezett tánccsoport talán épp a sok vidéki fellépésnek, turnénak köszönheti húzóerejét. Tíz párral járja az országot, de ha szükség van rá, akkor a Honvéd Együttes keretei között nagyobb produkciók megvalósítására is örömmel vállalkozik.A Kárpát-medence népművészetének, hagyományainak, népi kismesterségeinek ünnepén a táncosok, kézművesek, muzsikusok mellett a konyhaművészet mestereiről sem szabad megfeledkezni – mondja Stoller Antal –. Az elmúlt évben négy régió szakácsművészetét sikerült a Hősök terére összegyűjteni. A bajai „halászlé kommandó”, a ”békéscsabai kolbászosok” vagy a kecskeméti gulyásfőzők mellett elhaladva bizton érezhette az ember a különböző illatokból, hogy milyen tájon jár. Ez adta az ötletet, hogy érdemes volna a Kárpát-medencét leképezni a Hősök terére, majd – megindulva nyugatról kelet felé – illatokban, ízekben, hangulatokban végigvonulni az országon. Rábaközbe érve például a helyi táncok és énekek mellett a híres-neves rábaközi pereccel is megismerkednénk. És miközben a látogató saját kultúráját ízlelgeti táncban, mozdulatokban, s kóstolgatja a régiók szakácsművészetének remekeit, talán a hot dognál és a hamburgernél összetettebb módon gondolkodik a gasztronómiáról.

A szerkesztő ajánlja

x
Rendkívüli hír