Liliputi csodavilág Székesfehérvárott

Európában is egyedülálló gyűjteménynek ad otthont a Hetedhét Játékmúzeum

2013. január 26., szombat 15:09, frissítve: szombat 15:46

A múzeumok nehéz helyzetét látva örömteli fejlemény, ha egy önkormányzat a város egyik legértékesebb épületét kínálja fel állandó gyűjteményei számára. Így talált magának méltó helyet Székesfehérvárott a Hetedhét Játékmúzeum, ahol az európai mértékkel mérve is egyedülálló Moskovszky Gyűjtemény, valamint Réber László illusztrációnak sokasága várja a látogatókat.

Bár minden ízében, apró szegletében a derűt hordozza, a Moskovszky Gyűjtemény története nagyon is szomorú eseményekkel indult útjára. Auer Erzsébet 1914-ben, tizenegy évesen vesztette el rajongva szeretett édesapját, és édesanyja ekkor adta el legkedvesebb játékait, mondván, Erzsébet ilyen korban már ne babázzon. E trauma hatására felnőttként szenvedéllyel kezdte gyűjteni a játékokat már a század húszas éveitől kezdve – így olyan ritkaságokhoz, játéktörténeti kuriózumokhoz jutott hozzá, amiket ma már nem lehet sehol sem fellelni.

Az anya kézügyessége, a lány szakmai tudása

Lánya, Moskovszky Éva ebbe a különös játékvilágba született bele, és természetes volt számára a tárgyak gyűjtése, gondozása. Szenvedélye tudományos érdeklődéssel párosult, a szakszerű gyűjtésben régész és történész végzettsége is segítette az egyébként öt nyelven beszélő asszonyt. Anya és lánya – ahogy dr. Nagy Veronika néprajzkutató-muzeológus, a játékmúzeum munkatársa fogalmaz – egyfajta világteremtő játékként fogták fel a gyűjtést, amiben Éva szakmai tudását jól egészítette ki édesanyja páratlan kézügyessége.

Méretarányos valóságok

Fotó: Bérczessy Gergely


Ennek kézzelfogható bizonyítékát is láthatja a látogató, például az egyik miniatűr enteriőrben helyet kapott aprócska atlaszt csodálva, aminek parányi lapjaira Auer Erzsébet tollvonásai nyomán rajzolódtak ki a földrészek. Ilyen enteriőrből számosat megcsodálhatunk: több ezer apró játék eszközt, miniatűr étkészletet és berendezési tárgyat, parányi bútort rendeztek össze a gyűjtők különféle életképekké. Ahogy Nagy Veronika, a gyűjtemény kezelője fogalmaz: igazi kultúrtörténeti kincsesláda tárul elénk.

Polgári szalonokat csodálhatunk, barokk szobabelsőt, régvolt idők konyháit vagy éppen egy élettel teli szatócsboltot. Láthatjuk, hogyan változott koronként az ízlés, és a figyelmes szem az életmódtörténet alakulását is nyomon követheti: a kisméretű utazóládák feltűnése az egyik szalon díszletei között például utal a turizmus elterjedésének kezdeteire. De a technika fejlődésének nyomai is előtűnnek: az egyik szecessziós szobabelső már rádió- és telefonkészüléket is rejt. És apró csodák megannyi sokasága: talán egy centiméter sincsen az a távcső, amibe belepillantva egy egykori híres fürdőhely fényképe csodálható meg. A falatnyi szalonok vitrinjei tele vannak a különféle európai manufaktúrákból – Meissenből, Bécsből – származó porcelánokkal.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Miniatűr káosz a konyhában

Fotó: Bérczessy Gergely


A kicsinyített valóság olyan elképesztően fifikás meglepetéseket is kínál, mint az az étkészlet, amelyben a kés és a villa nyele szarvasbogáragancsból készült. Vagy ott vannak azok a körömnyi fajátékbabák, amiknek minden egyes ízülete mozgatható az apró csapszegeknek köszönhetően. Nem véletlen, hogy ilyen sok leleménnyel és iparosi furfanggal találkozhatunk a kiállításon, hiszen ahogy arra Nagy is felhívja a figyelmet: az itt látható tárgyak, de főként a bútorok többsége a rátermettséget és a szakmai felkészültséget bizonyító mesterremeknek, és nem játéknak vagy babaszobák kellékének készült. Az más kérdés – és nagy szerencse –, hogy a jó szemű Moskovszky Éva ezeket szakértelemmel és ízléssel helyezte el ezekben az aprócska életképekben. A kimondottan játéknak készült darabok elsősorban Németországból származnak, hazánkban ekkortájt – vagyis nagyjából a 19. század folyamán – még nem beszélhetünk fejlett játékiparról.

Az apáknak meg ott a terepasztal

A múzeum emeleti részén kaptak helyet a különálló játékok és társasjátékok. Itt látható az a fifikás ágy is, amit ha az oldalán található kulcs segítségével felhúztak, az ágyban helyet foglaló anya ringatni kezdte a karjában tartott csecsemőt. A kiállított játékbabák a pedagógia felfogás változását tükrözik: a kezdetben felnőttes és meglehetősen üres tekintetű arcok idővel egyre gyerekszerűbbek és élettel telibbek lettek. Ugyanitt csodálhatjuk meg a gyűjtemény egyik legérdekesebb miniatűr könyvecskéjét, amiben a következő ajánlás virít, amit Fenyő Pannikának, Fenyő Miksa kislányának címezett Csinszka, Ady özvegye.

Többteremnyi Réber-varázs

Fotó: Bérczessy Gergely


És hogy a gyermekeikkel idelátogató apák is ellágyuljanak: az emeleten hatalmas terepasztal található várral, ólomkatonákkal, egy mai is működő, kulccsal felhúzható nürnbergi óraművesmozdonnyal, nem is beszélve a képzeletbeli öbölben állomásozó hadihajókról. A négyezer darabos Moskovszky Gyűjtemény évtizedeken át egy budai villa pincéjében rejtőzött. A páratlan anyag azért talált éppen Székesfehérvárott magának otthont, mert a már idős Moskovszky Éva úgy látta, hogy a város által kínált feltételek mellett méltó helyre kerülnek féltett kincsei.

Réber László, a sokak által szeretett illusztrátor esetében pedig a művész lánya döntött úgy, hogy édesapja grafikái, nemzedékek számára ismerős illusztrációi és korai karikatúrái itt megfelelő környezetben varázsolhatnak majd mosolyt a gyerekek és a felnőtt látogatók arcára.

Teljes áttekintést kapunk a több generáció számára maradandót nyújtó illusztrátor munkásságáról. Hogy csak néhány írót említsünk, akiknek a szövegeivel szinte összeforrt Réber neve: Janikovszky Éva, Gerald Durrell, Lázár Ervin. De Örkény egypercesei is réberesen az igaziak. A művész nem csak gyerekkönyveket illusztrált, a hetvenes években rendszeresen jelentkezett az akkori Élet és Irodalom hasábjain filozofikus mélységű és tömörségű vonalrajzaival, amik színvonalukban semmivel nem maradnak el olyan nemzetközi grafikuszsenik alkotásai mögött, mint amilyen például az amerikai Saul Steinberg, korábban pedig rajzfilmesként is letette a névjegyét. Mindezekből ízelítőt kaphatunk a Hetedhét Játékmúzeumban, kellemes és derűre hangolt környezetben bolyongva a kisméretű, ám annál erőteljesebb képek előtt sétálva.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.