Megkésett gyászruha

Bajtai Éva

2012. május 6., vasárnap 09:15, frissítve: vasárnap 13:53

Szőnyei Tamás Titkos írás című könyve kapcsán kerekasztal beszélgetést rendeztek a Károli Gáspár Református Egyetem dísztermében. Az előadás ötletnek jó volt, ám a megvalósítás hagyott némi kívánnivalót maga után.

Pár perccel a kezdés előtt még mindig nem volt biztos, hogy hol lesz a beszélgetés, ekkor már gyanakodhattam volna. A csúszás nem volt sok, ám a terem adottságai miatt mintha évek teltek volna el. Az ablakok a Szabó Ervin Könyvtár főbejáratára néztek, és a folyamatos nevetgélés, kiabálás és a Kálvin térről átszűrődő zene megalapozta a hangulatot.

A nagyrészt egyetemistákból álló hallgatóság 16 embert jelentett, akik lelkesen várták a beszélgetést. Mint megtudtam, azért, mert a termet nemrégiben újították fel, és az eddigiekkel ellentétében egyre népszerűbb a konferenciákat szervezők körében. A károlisok ennek nagyon örülnek, a külsős résztvevők azonban már nem biztos, hogy ugyanilyen lelkesen ülnek majd a fullasztó melegben és hangzavarban.

Hansági Ágnes, a Kontextus Műhely egyik alapítója, az egyetem irodalomtudományi oktatója volt az egyik moderátor. Lelkesedése és lenyűgöző, olykor már túlzott érdeklődése cseppet sem hagyott alább még a beszélgetés utolsó, százkettedik percében sem. Nagyon éles ellentétet képeztek a mögöttem alvó úrral, aki nagyjából félidőben adta meg magát.

Húsz perc után kiderült, hogy senki sem tudja megállapítani pontosan a könyv műfaját, de legalább sikerült alaposan átbeszélni, hogy mi nem, mert sem irodalom-, sem kultúrtörténeti, sem történelmi kutatás, mégis mindegyik egyben.

„Az egész Kádár-korszakról sajátos korrajzot fest”


Néha olyan irányt vett a beszélgetés, mintha egy öregdiák-találkozón ült volna az ember ovisként, és mindenféle társalgásból kihagynák. A „régi szép idők” emlékeit felidézve már-már bántóan gyakran hangzott el, hogy a közönség nagy része ezt úgysem értheti, erre nem emlékezhet, túl fiatal, hogy átérezze. Ezt figyelembe véve nem is beszéltek élményeikről túl sokat, mindössze majdnem egy órát, s csak remélni tudom, hogy Szőnyei jobb író, mint előadó.

A közönséget igen kevéssé érintő témák mellett azt is megtudhattuk, hogy a jelentéseket legtöbbször Erika típusú írógéppel írták. A számunkra minden bizonnyal nagyon hasznos információ sajnos nem hagyott elég időt, hogy a könyvvel, megszületésének hátterével komolyabban foglalkozzunk. Ez mindössze egyetlen, elhanyagolható szempontból lett volna fontos: olyan alkotásról beszélünk, amilyenre még nem volt példa a magyar irodalomtörténetben. Hasonló témában születtek már kutatások, de egyik sem volt ilyen horderejű. A főként állambiztonsági iratokból elkészített mű két kötete összesen kétezer oldalas, és összefoglalja a teljes magyar kultúrát 1956-tól 1990-ig. Az egyik résztvevő úgy fogalmazott, hogy a könyv a modern politikai diktatúra lakmuszpapírja, mert leképezi az akkori írói élet sötét oldalát. A megfigyelések, besúgók rendszerének egyik legkomolyabb célpontja az irodalom volt, ezért lett ez a könyv fő témája. Lehallgatások: kit, mikor, hogyan? Ezekre a kérdésekre találunk választ a Titkos írásban.

„Egy megkésett gyászruha”, „olyan katarzisélmény, amire már nagy szükség volt”, „kolosszális alkotás” – ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették a könyvet a résztvevők.

A szerkesztő ajánlja

Pápay György

Pápay György

Nem bojkott kell, hanem mozgósítás

A választástól való távolmaradásról szóló vitáknak a Fideszben örülnek a legjobban.

Vass Norbert, Hegyi Zoltán, Vékony Zsolt

Egy mosókonyhából neki a világnak – Ma lenne 75 éves Cseh Tamás

Zenész, indián, rajztanár, egyszálgitáros, színpadra lépni izguló rendkívül összetett kulturális jelenség.

Stier Gábor

„Nem tiltakoznék amiatt, ha Ungvár felett magyar zászló lengene”

Az új hidegháború áldozatának tartja magát Oleg Bondarenko, az EU-ból lengyel döntésre kitiltott moszkvai politológus. Interjú.