Nem egy show-woman, de állja a sarat Iancu Laura

A Versek szódával sorozat vendége volt a csángó költő

rKissNelli

2012. január 14., szombat 09:23

Nem egy tőről metszett show-woman, de azért állta a sarat a színpadon Iancu Laura, pedig olyan meglepetés-feladatot is tartogatott a számára a Versek szódával-estek rendezőgárdája, amivel sikerült teljesen zavarba ejteniük a csángó költőnőt. Ő volt a Magyar Írószövetség új irodalmi sorozatának második vendége, és most már talán nem minden alap nélkül mondhatjuk, hogy a sorozat sikerrel indult.
Nagyon rég éreztem magamat ilyen jól egy irodalmi eseményen. Szóda ismét bőven volt.

Fotó: Székelyhidi Balázs


Lehet, hogy a meghittre (kávéházasra-kocsmásra) hangszerelt színházi tér vagy az összművészeti meglepetés-procukciók változatossága teszi, de – egy-egy literás Rájátszás-estet leszámítva – nagyon rég éreztem magam ilyen jól egy irodalmi eseményen, mint a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában. Lázár Balázs játékmester ügyesen irányította a csevegést a Versek Szódával! – Költők másképp sorozat második vendégével, Iancu Laurával is, bár nem kérdezett meg mindent, amit hallani szerettem volna (korábbi estjükről bővebben itt). A közönség bevonására egyelőre nemigen gyúrnak a sorozatszerkesztők, pedig talán éppen a kötetlenség és az oldott hangulat adná meg az esélyt arra, hogy túllépjünk a „Van-e valakinek kérdése? – néma csönd" jeleneten, ami az irodalmi estek záróakkordja szokott lenni. Úgyhogy a legközelebbi alkalommal szeretettel várom az önként bekiabálók jelentkezését. (Ha ezért a gerilla-akcióra való felhívásért nem száműznek a kakasülőre, akkor részt is veszek benne).

Iancu Laura. Civil foglalkozása néprajzkutató.

Fotó: Székelyhidi Balázs


Iancu Laurától, akinél elsősorban a csángó származása volt az est középpontjában, biztosan nem csak én kérdeztem volna szívesen. Adta volna magát például az a felvetés, hogy a szerzőt magát nem zavarja-e a „csángó költőnő”-matrica – tulajdonképpen a pályája kezdete óta így tartják számon. Lázár Balázs nem kérdezett rá, de Iancu Laura valószínűleg azt válaszolta volna, hogy nem zavarja. (Egyébként megjegyezte, hogy jobban szereti a „moldvai magyarság” megjelölést a csángókkal kapcsolatban, a csángót inkább kulturális kategóriának tartja.) 

Gyakorolja a csángó néptáncot is, ezt elő is adta a közönségének eredeti népviseletben

Fotó: Székelyhidi Balázs


A költészetét, a leveleit, naplóit és az egész gondolkodását tényleg áthatja az a különleges kultúra, amelyben felnőtt. A civil foglalkozása pedig néprajzkutató, és talán nem lepek meg senkit azzal, ha hozzáteszem, hogy csángó témában kutat, a helyi vallásossággal foglalkozik, és a néprajz mellett a teológiát is elvégezte. Ezen kívül gyakorolja például a csángó néptáncot is, ezt elő is adta a közönségének, eredeti népviseletben. Valósággal körülbástyázta magát a csángósággal és a mély vallásossággal – ez a két motívum majdnem folyamatosan ott lapul a műveiben is: a népi istenhit és a katolicizmus képei, gondolkodásmódja és a csángó jelképek, történetek. Vagy akár az olyan archaikus kifejezési formák, mint például az átok.

Átok

szemedbe néztem én akkor
tekinteted tükör
egyetlen világ egyetlen arc

 

ugyanaz a homlokránc
ugyanaz a szemgödör
ugyanaz a lejárt idő
ugyanaz a száj
benne ugyanaz a nyelv tör

 

ugyanaz a vétek csókolt
egészen
ugyanaz az isten térdelt
érted
értem

 

ugyanaz
ugyanaz minden
benned lehet magamból részem

Iancu Laura nem árul el nagy titkot azzal, hogy a fenti egy szerelmes vers, és a szerelem nehéz ügy – ennyiben maradunk, ami az életrajzi hátteret illeti. A költő egyébként sem nyilatkozik sokkal többet a magánéletéről. Ebben például különbözik az előző est főszereplőjétől, Lackfi Jánostól, aki nagyjából minden harmadik nekifutásra a családnál lyukadt ki (öt gyermek mellett ez nem meglepő). Fényképeket azért Laura is mutat, főleg a magyarfalusi gyerekkorból. – Ugye, milyen aranyos voltam? – szúrja közbe egy másfél éves kora körül készült fotónál, láthatólag teljesen spontán – ez jutott éppen eszébe. Erre nyilván kitör a röhögés, és ez a keresetlen őszinteség szerzett még néhány hasonlóan vicces percet a közönségnek. Pedig nagyon valószínű, hogy nem volt benne szándékosság, mert Iancu Laura nem látszik igazán show-woman poétának. Nem figurázik, sőt egy kicsit zavarban is van. Amikor Lázár Balázs azt kéri, hogy váltson csángóra, és ebben a nyelvjárásban meséljen el egy történetet, sikerül komolyan megijeszteni. Végül persze összejön, de látszik, hogy nehéz a kódváltás. És nyilván  vannak nehézségei ennek a kultúrák közötti ingázásnak egyébként is: azt például bevallja Laura, hogy a csíkszeredai katolikusok között még csak-csak elboldogult, de magyarországi katolikus hitéletben tökéletesen elveszett. Ez a Magyarországon megélt csángó identitás, úgy látszik, időről időre önmeghatározásra késztet, és furcsa, kettős-köztes helyzeteket képes teremteni. Könnyen lehet, hogy Iancu Laura számára költőként életre szóló inspirációt jelent majd ez a feszültség.

Valahol vár

Valahol vár még a tavalyi tél.
Biztos menhely, tűzfallal zárt liget,
Ahol a vonatfüttytől már nem fél
Ki itt most mozdulatlan integet.

Valahol vár még, ki útra indult,
Asztalt terít, beveti az ágyat,
Látja, amint a makacs ég feldúlt:
Összehajtogatja imáimat.

Ölembe hull a biztos félelem:
Szürke szemem örökké jönni lát,
Leszakadt égdarab a kenyerem,
Váróteremből rendezek hazát.

A szerkesztő ajánlja

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.

Favero-Fürjész Judit Éva

80 éves Adriano Celentano, aki nem fél a politikától

„Ma mindenki fél a szavaktól, csak olyan dolgokat lehet mondani, amelyek senkit nem zavarnak” – vallja a népszerű olasz énekes-színész.