Nem folk, nem beat, de nem is könnyűzene

2017. december 19., kedd 12:15, frissítve: kedd 14:49

Múlhatatlan szerelem köti össze Cseh Tamás dalait és a Vodku Fiait. A zenekar 2010 telén ült össze először ezeket a dalokat játszani egy pesti kocsmában, és már néhány szám után azt vehették észre a muzsikusok, hogy a tizenévesektől kezdve az idősekig „furcsa szeretem-színe lett mindenkinek”. Azóta volt egy-két este: színész barátaikkal együtt több mint kétszázszor játszották Cseh Tamás műveit. – Pedig szemben sok zenekarral, mi ezt sosem akartuk iparszerűen művelni, igazából nem terveztünk sok koncertet – mondja a zenekar gitárosa, énekese, Bata István. – De az első fellépések után mindig legalább négy-öt szervező jött oda hozzánk, hogy menjünk, csináljuk még, mert Cseh Tamás dalaira máshol is szükség van. Ez a mondat cseng a fülünkben azóta is, hogy „szükség van erre” − ráadásul ezt mások mondják, nem csak a saját fejünk után megyünk. Így aztán sokfelé járunk. Az meg talán nem szorul hosszabb magyarázatra, miért köt minket ilyen nagy szerelem ezekhez a dalokhoz. Olyan sajátos műfajban íródtak, amit soha senki más nem csinált. Nem folk, nem beat, de nem is könnyűzene. Városi dalnak sem nevezhető valójában, az oroszoknál legalábbis a városi dal egészen mást jelent. De Cseh Tamásnál, valamint Bereményi Gézánál még senki nem rajzolta meg pontosabban, hogy hogyan élünk Magyarországon, elsősorban Budapesten.

Cseh Tamás hatalmas életművéből valóban rendhagyó, többkötetes hangzó történelemkönyv állítható össze, a Vodku Fiai zenekar más muzsikusokkal és színészekkel együttműködve ezt már meg is tette az év elején. A különböző korokat megjelenítő díszletek között, régi újságcikkek és más kordokumentumok fölhasználásával két estén át idézték meg Cseh Tamás dalain keresztül a napsütötte 60-as, az esőverte 70-es és a csuklya alatt rejtőző 80-as éveket, majd a rendszerváltást követő reményteljes és kiábrándító időszakot, dugig megtöltve a MOM Kulturális Központot. 2018. január 21-én – a magyar kultúra napja és Cseh Tamás 75. születésnapja előtt egy nappal – délután és este pedig a kétezer főt befogadó MOM Sportban lépnek föl a Get Closer koncertsorozat részeként.

Első olvasatra persze nehéz elképzelni Cseh Tamás meghitt dalaihoz a kétszer kétezer fős hallgatóságot. – 1976-ban, amikor a hatalom által titkolt és tagadott előadó megtöltötte a Dália presszót nyolcvan emberrel, az talán még többnek is számít, mint most kétezer ember előtt muzsikálni. A Cseh Tamás 75 műsorának összeállításában természetesen a meghittség is szempont, így olyan számok fognak elhangozni, amik elbírják a helyszín nagyságát – mondja Bata István. Lesznek közismert és olyan dalok is, amelyek kevésszer hallhatók, és készülnek meglepetéssel is: a Vodku Fiai megzenésítették Bereményi Géza Cseh Tamás emlékére írt versét.

A Cseh Tamás 75-ön megünneplik az indiánságot, a Balatont, Budapestet, Apa kalapját, szegény Évát, Jánost, Gézát, Tamást is. Miczura Mónika énekes mellett számos színművész lesz a közreműködő: így Gryllus Dorka, Jordán Adél, Ónodi Eszter, Szávai Viktória, Tompos Kátya, Adorjáni Bálint, Galkó Balázs, Simon Kornél és Thuróczy Szabolcs. Közülük Galkó Balázs az, aki Cseh Tamást a legjobban ismerheti, de nem csak a kapolcsi évekből: mindketten tagjai voltak a 70-es évek legendás teátrumának, a 25. Színháznak is. – Sokat voltunk együtt abban az időben – emlékezik vissza Galkó Balázs. − A 25. Színházban nem csak a dalait adta elő, szerepelt is egy-egy előadásban. Nagyon összetartó, egymásra odafigyelő közösség volt, Tamást pedig mindenki szerette. Ott mutatta be a Dal nélkül és a Levél nővéremnek című estjét is. Évadok előtt rendszeresen vidéken turnéztunk. Sosem felejtem el: Miskolc mellett, a Csanyik-völgyben laktunk, amikor Tamás csatlakozott a társulathoz, és először mutatta be nekünk a Krakkói vonat című dalát. „Lám, az expressz pompás vidéken vágtat, robog velünk…” Cseh Tamás dalainál fontos hangsúlyozni, hogy nem csupán a dallamokból, hanem Bereményi Géza erős, jelentős és sokfedelű irodalmi szövegeiből is állnak, amik nélkül nem volnának azok, amik. Mondhatni, Cseh Tamás zenéje az űrhajó, Bereményi Géza szövege pedig a hordozórakéta. Javasoltam is már, hogy legyen Cseh Tamás nemesi előneve a Bereményi, ha már annyit játszott a nemesi származás gondolatával. Az 50. születésnapjára egyébként írtam egy „Cseh Tamás-dalt” is a feleségének, Évának, aminek nagyon örült; természetesen van kedvenc, „igazi” Cseh Tamás-dalom is: az Egy kitalált személy. Nagyon megragadott az a költői kép, hogy valakinek „kockás a haja szaga” – mondja Galkó Balázs.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.19.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.