Nem ismeretlen, de kényelmetlen örökség Kassák Lajosé

2017. július 22., szombat 20:04, frissítve: vasárnap 23:29

Fél évszázad távlatából akár önbeteljesítő jóslatnak is tekinthetnénk a következőket: „Hiába sírsz, lantod hiába pengeted egyre messzehangzóbban. Valaki megjelenik a porta csillagokkal felhintett küszöbén, és becsukja előtted a kaput!” A Szellő a virágzó rét felett sorait Kassák Lajos 1949-es kötetében, a Szegények rózsáiban olvashattuk. Több mint négy évtizedes pálya állt már mögötte, A ló meghal, a madarak kirepülnek, ahogy az Egy ember élete is rég megjelentek. Kassák addigra számtalan irány(zat) felé tapogatózott, kereste a határokat, lantja egyre messzehangzóbban zengett. Aztán a kapu bezáródott: ötven évvel ezelőtt ezen a napon, július 22-én hunyt el a XX. századi avantgárd emblematikus költője. Nyolcvan évet élt.

Hiába viszont az aktivizmus, kísérletezés a konstruktivizmussal, a folyóirat-alapítás és a nagyszabású önéletrajz: Kassák kapcsán a legtöbbeknek ma is csak annyi ugrik be, hogy „fejünk felett elröpül a nikkel szamovár”. Leginkább a szokatlanság feletti rácsodálkozás: nahát, mit akarhat ezzel a költő? Mindegy is, annyi „bizonyos, hogy a költő vagy épít magának valamit ami-/ ben kedve telik, / vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek”. Hogy grandiózus épületet emelt, az kétségtelen, de mit kezdett és mit tud kezdeni vele ma az olvasó? Már aki nem fintorogva a szivarvégszedést ajánlja neki.

A helyzet ellentmondásos: Kassák kánonban elfoglalt helye megkérdőjelezhetetlennek tűnik, mégis alig ismerjük őt, és teljes életművét – Tandori Dezsőéhez hasonlóan – nehezen látjuk át. – Kassák minden bizonnyal a modern magyar irodalom egyik kiemelkedő klasszikusa. A ló meghal, a madarak kirepülnek a magyar nyelvű költészet halhatatlan darabjainak egyike – foglalja össze lapunknak Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész. Hogy aztán hozzátegye: a költő művészeti programja, poétikája mégis nehezen talált utat a Nyugat körében kibontakozó esztétikai ízlésformákhoz. – Rangjának megfelelő megbecsülésben pedig talán máig nem részesítette őt az irodalmi nyilvánosság – teszi hozzá a professzor.

Kassák Lajos 1887. március 21-én született gyógyszertári laboráns apa és mosónő anya gyermekeként. A munkáslét később is elkísérte az érsekújvári fiút: tizenévesen lakatosinasnak állt, 1904-ben pedig Budapestre költözött, és angyalföldi gyárakban dolgozott vasmunkásként. Világnézete, baloldalisága szinte magától értetődő volt. Ugyanakkor, mint Kulcsár Szabó mondja, sem a „szépelgő esztétizmussal”, sem a népiek realizmuseszményével nem kívánt azonosulni. – Sőt, baloldali politikai eszmetársaival – Lukácstól Kun Bélán át Barta Sándorig – sem volt kész olyan alkukra, amelyek művészi függetlenségét fenyegethették volna – jegyzi meg az irodalomtörténész. Kassáknak eszében sem volt Moszkváig követni a költő-mozgalmárokat, ehelyett a nyugati avantgárdokhoz kötődött.

Inkább a maga táborát alakította ki. Szabadverseit 1912-ben a Renaissance folyóirat hozta, pár évre rá pedig megalapította A Tett folyóiratot, amit röpke tizenkét hónapra rá be is tiltottak. Elindította hát a Ma című lapot, majd a Dokumentumot és a Munkát. A szocialista ember eszményét vallotta, költészetét ettől nem lehetett külön szemlélni. Mégis világok választották el munkásságát az ideológiában menedéket kereső, könnyen megalkuvó és poétikai kisszerűségüket eszmével és utópisztikus felforgatásvággyal helyettesítő értelmiségiektől.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

– Művészetszemléleti „csatáit” viszont – ösztönös alkotó lévén – már Babitscsal szemben sem tudta sikerrel megvívni – mondja Kulcsár Szabó Ernő. A kezdeti sikerek után Kassák elszigetelődött a folyóirataival, „művészetelméleti írásai inkább hirdetik, mintsem artikulálják nemes és szép költői-szociális programját”. A Tanácsköztársaság alatt a költő az írói direktórium tagja volt, de a bolsevizmustól azért igyekezett távolságot tartani. Az Egy ember életében élesen bírálta is a Tanácsköztársaság kultúrpolitikáját: előbb perbe fogták, később ezeket a részeket kicenzúrázták könyvéből.

– A ló meghal… vagy a Számozott versek némelyike József Attila óta hat a magyar verskultúrában, de ennek jelentőségét ma inkább a professzionális irodalomértelmezés tartja számon – jegyzi meg Kulcsár Szabó. Kassák hatása a ’80-as években érezhető volt az Új Symposion költőinél, míg ma az a kérdés, milyen esélye lehet „az avantgárd örökség karakteres nyelvi materializmusának”. Lehet ebben a korban is mindenfajta alkotói program és elhivatottság nélkül verselni, „de a legkevésbé Kassák finomkodástól mentes elkötelezettségével” – mondja a professzor. Kassáké ezért szerinte ma nem annyira ismeretlen, mint inkább kényelmetlen irodalmi örökség.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.22.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.