Profán muzsika Isten ege alatt

2017. november 19., vasárnap 19:31, frissítve: hétfő 07:24

Népzenészek és dzsesszisták egy színpadon: vonóskvartettjével és dzsesszegyüttesével is föllép hétfőn a Pesti Vigadóban Dresch Mihály. A koncerten megtapasztalhatjuk: bár a klarinétot, szaxofont, furulyát sem tette félre, az elmúlt években fő hangszerévé saját fejlesztésű billentyűs furulyája, a fuhun lett.

− Forrásból. Ha a CD borítóján látjuk a Dresch Vonós Quartet albumának címét, úgy vélhetjük, Bartók Cantata profanájának befejező gondolatára utal: „csak tiszta forrásból”. Ám a borítót kinyitva kiderül, a János evangéliumából vett idézet szerint ez a muzsika nemcsak a népzenéből, egy mindennél nagyobb forrásból is táplálkozik. Hitvalló lemezt készített?

− A zenében Istent eleve nem lehet kikerülni. Nem is akarom. Gyerekkoromtól kezdve, amióta az eszemet tudom, nem volt kérdés nekem, van-e Isten vagy nincs. Nagyszerű szellemi táplálék, ha olvasunk az Újszövetségben Jézusról, a cselekedeteiről és a tanításairól. Keresem az élő Jézus Krisztust, de ez feladat nekem, nem vagyok megtisztult. De hiszem, hogy megváltott vagyok, bár nem vagyok rá méltó. Istenkeresőként merem vallani, Jézus Isten Fia, az ő Megváltó mivoltát, a nagyszerűségét. A zene imádság is, bár nem mindig konkrétan Jézushoz, hacsak nem épp egy református zsoltárt játszunk. Amikor zenélek, nem gondolkodom, csak nyitok kifelé: az Ég felé, mindenfelé. Olyankor megpróbálom a saját fizikai lényemet félretenni, és nyitni szellemileg, hogy csak úgy jöjjenek a hangok. A lemez címe erre is céloz.

− Év elején emlékeztek meg a 2011-ben elhunyt zongoraművész-zeneszerzőről, Szabados Györgyről. Ő is vallotta: „Az élő zene az, ami összeköti az Eget és a Földet; embert Istennel, az embert az emberrel.”

− Szabados György tanítványa is vagyok, nagyon sokat köszönhetek neki. Ezeket is tőle tanultam, hogy a zenének van szellemi, lelki háttere. Mi nemcsak zenélgetünk: ha meg tudunk nyílni, óriási energiákat, szellemi erőket tapasztalhatunk meg. Természetesen sok profán muzsikát is játszom, a lemezen is vannak tánczenék, de ez mind Isten ege alatt van.

− „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” A Villa d’Este szökőkútjai című zongoraművének partitúrájába Liszt Ferenc ugyanezt az evangéliumi idézetet jegyezte föl. Őt a szökőkutak emlékeztették az élő víz forrására. Önnek volt hasonló indíttatása a lemez készítésekor?

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

− Nekem sokkal egyszerűbb dolgom volt. Mindenképp egy zsoltárt szerettem volna a lemez végére. „Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik” – a 42. zsoltárt Lőrincz Hortenzia választotta, aki énekel a lemezen. Kislánykorában ez volt az első református zsoltár, amit megtanult, énekelt és zongorázott. Ő ajánlotta, jelezte, hogy ezt szeretné.

− A Héttorony fesztivál zárógáláján hétfőn a Vigadóban ad nagykoncertet két zenekarával, a Dresch Vonós Quartettel és a Dresch Quartettel. A fesztivál a Makovecz Imre által tervezett épületekben zajlott: inspirálja az építészet?

− Mindenképpen. Különösen egy kisörspusztai parasztház, amit évekkel ezelőtt vettem. Ezek a régi épületek olyanok, mint ha nem is emberi terv alapján épültek volna, hanem a hagyomány, az élet lehetőségei formálták volna őket. Talán túlzás, de olyan fölemelő érzés abba a házba belépni, mintha egy templomba lépnék be. Ám nem tartom magamat zeneszerzőnek. Csak merek zenét létrehozni: kigondolom és megharmonizálom, és helyet adok az improvizálásnak is. Az elmúlt időben ebben főszerepet kapott saját hangszerem, a fuhun. Tíz évig fejlesztettem: egy billentyűs furulya, úgy van hangolva, mint egy tenorszaxofon, ugyanolyan fogással is működik. A nagy zeneszerzők egyébként nemcsak a zeneszerzés tudományának voltak a birtokában – annak, hogyan kell létrehozni a formákat –, hanem volt fantáziájuk is. Nagy dolog az improvizálás: élővé teszi a zenét.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.18.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.