Rendkívüli erőfeszítés a szépre koncentrálni

Újra Budapesten koncertezett a progresszív metál kanadai zsenije, Devin Townsend

Lakner Dávid

Lakner Dávid

2017. február 15., szerda 11:15, frissítve: szerda 15:23

Borzasztó időkben a művészet is egyre brutálisabbá válik, márpedig ez biztosan nem fog semmin segíteni. A kanadai progresszív metál közismert alakja, Devin Townsend inkább a forgalommal szemben haladna: hol szépséges, hol játékos-őrült zenéjével rángatna ki a hétköznapok keserűségéből. Az Independentnek adott őszi interjújában viszont egyértelművé tette: szó sincs naivitásról, „a pohár félig teli”-féle optimizmusról. Éppen hogy rendkívüli erőfeszítés szükséges, hogy ilyen erőteljes, a szépségre koncentráló albumok születhessenek.

A Strapping Young Lad alapítója hosszú utat tett meg a keményebb irányvonaltól az újabb albumain helyenként tapasztalható new age-es, léleknyugtató dallamokig. Mára a progresszív metál intézményesült, megkerülhetetlen alakjává vált, aki sokat dolgozik azért, hogy az őrületet a műfaj integráns részévé tegye. Szóval ismét csak úszunk szemben az árral, hiszen a több órás lemezekről, technikai virtuozitásról, komolykodásról ismert műfaj nem könnyen adja meg magát a játékosságnak. Elég volt csak körbenézni a február 13-i budapesti, a Barba Negrába szervezett koncerten: Opeth-póló itt, Dream Theater-felső ott, férfiarcszőrzet mindenütt.

Kattant zenéjére viszont abszolút van fogadókészség, már sokadszorra érkezett hazánkba, magam sem először láthattam élőben a kanadai zsenit, aki otthon hallgatva valahogy mindig jobbnak tűnt, az élő produkciót rendre haloványabbnak éreztem. Most viszont ereje teljében mutatkozott Townsend, a teatralitás mellett ezúttal a hangzás is nagyon rendben volt. Merthogy a színpadiasság az ő egyik fő jellemzője: a komolytalankodás itt valóban a játékot szolgálja, ami mögött egy rendkívül precíz gépezet működik.

Produkció ez a szó legjobb értelmében, lazáskodásról szó sincs. Az persze továbbra is áll, hogy a holland pacsirtával, Anneke van Giersbergennel közös dalait kettejüktől lenne jó hallani. Azonban a metálosabb és a lágyabb dallamok remekül váltották egymást, hogy a végén a Valentin-napra is készüljünk: az Ih-ah-nál szebb majdnem-befejezés nem is kellett. Andaloghatott, akinek épp volt kivel.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.02.15.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

El sem tudja képzelni, mennyi vér tapad egy avokádós pirítóshoz

Fegyveres bandák támadják a farmokat Mexikóban, ahol a drogcsempészet mellett az avokádótermesztés a legjövedelmezőbb üzlet.

Pápay György

Pápay György

Nem bojkott kell, hanem mozgósítás

A választástól való távolmaradásról szóló vitáknak a Fideszben örülnek a legjobban.

Vass Norbert, Hegyi Zoltán, Vékony Zsolt

Egy mosókonyhából neki a világnak – Ma lenne 75 éves Cseh Tamás

Zenész, indián, rajztanár, egyszálgitáros, színpadra lépni izguló rendkívül összetett kulturális jelenség.

Stier Gábor

„Nem tiltakoznék amiatt, ha Ungvár felett magyar zászló lengene”

Az új hidegháború áldozatának tartja magát Oleg Bondarenko, az EU-ból lengyel döntésre kitiltott moszkvai politológus. Interjú.