Sárkányok viaskodása

Szilágyi Bundi András

2011. november 19., szombat 15:48

Két géniusz játékai, hát igen! Ez a címe annak a kiállításnak, amelyen a képzőművészeti egyetem egyik tanára valamint az Élet és Irodalom művészeti szerkesztője oly sok év „klasszikus metafizika-gyomrozás” és hagyománygyepálás után feladta korábbi elképzeléseit, és behajtotta fejét a 19. századi konzervatív esztétika pallosa alá.

Szerintem már nem csupán a géniusz fogalmában hisz ez a két, korábban épp a forradalmi hevülettől fűtött szabad művész, hanem az Alkotás Szent Rendjében is, amelyről barátjuk, Váncsa István fog értekezni, amikor megnyitja a következő kiállításukat is. Az irónia és a polgárpukkasztás persze benne van mindebben, ám a megnyitón kiderült: nem nagyon lehet tudni, hogy ez most vicc vagy tényleg komoly dolog. Mindenesetre az irono-métert érdemes letekerni akkor, amikor Kerényi Imre képrendelései kapcsán is ugyanezen agyalt az ember. Aztán nem esett jól megtudni, hogy tényleg az utóbbi, tehát komoly.

Szóval 32 éves nyikhaj műítészként egy szavam sem lehet, pláne, hogy a barátnőmet is Gaál Józsefnek köszönhetem. Persze nem lepasszolta az exét nekem, hanem még januárban, amikor Szikszai Károly kiállítása nyílt a Bartók Béla úton, Gaál művészúr rögtönzött performanszában konkrétan torokhangon hörgött a földön görnyedezve. Későbbi kedvesem a sáljába, én a sapkám ellenzőjének árnyékába bújtam a röhögést elfojtva, és ebben forrt először eggyé tekintetünk. Csodás!

Gaál József-Szikszai Károly: Romantika kettős horizonttal 032
Gaál József-Szikszai Károly: Romantika kettős horizonttal 032

Fél évvel ezelőtt, Szikszai Károly kiállításának megnyitóján, és a héten, csütörtökön is az történt, ami most: az öntömjénezés és a modoros szereplés szárazgőze mögül csak maximum felsejlett a festő alakja. Félreértés ne essék: Szikszai és Gaál is letett már annyit az asztalra, hogy az ne legyen kérdés, mennyire jó képzőművészek. Nekik már nem kell bizonyítani semmit. A kiállításokon ott is van mindig a csapat, a képzős crew, a projektek ekhója messze száll. Utánpótlás is akad, fiatal rajongók mindig vannak, akiknek újszülöttként még új a végtelen interpretációk leheletfinom szövete, az alkotó szellemek áramlásának dialógussá fejlődése – és az ehhez hasonlatos dolgok, amikhez hasonlóbbakból Váncsa István csütörtökön majdnem olyan élvezettel tárt elénk egy egész csokrot, mintha pezsgőben párolna lazacot a közönség előtt.

Az alapötlet amúgy az, hogy Gaál és Szikszai egymásnak passzolták a képeket, együtt dolgoztak rajtuk, mígnem eljutottak az eredményhez. Pár hónapja már meg is jelent ennek az anyagnak egy része, Romantika kettős horizonttal címen, és az ember él a gyanúperrel, hogy ennek a korábbi kiállításnak a képei alakultak tovább a Két géniusz játékaivá. Konkrétan úgy, hogy átfestették őket. A képek tehát folyamatosan formálódtak végleges állapotukig, egyfajta alkotói felelet-válasz formájában.

A nonfiguratív művek valahol a képzeletbeli tájkép és az absztrakt expresszionizmus határvidékén lavíroznak. Tehát ecsetvonásról ecsetvonásra haladt, ím, e két géniusz, fönn, az éteri világban, mint két sárkány viaskodtak ők, ecsetjük lángcsóva, Szikszai Károly és Gaál József. S hogy fokozzuk a képzavart, tüzes tekintetük nyilván villámokat szórt, szilaj alakjuk mögött a táj is megroppant!

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

És hogy milyenek a képek? Ja, azok feketék.

(Két géniusz játékai – Gaál József és Szikszai Károly kiállítása a noMade Galériában. Megtekinthető: december 13-ig.)

Sárkányok viaskodnak

Két géniusz játékai, hát igen! Ez a címe annak a kiállításnak, amelyen a képzőművészeti egyetem egyik tanára és az Élet és Irodalom művészeti szerkesztője oly sok év „klasszikus metafizika-gyomrozása” és a tekintély és hagyományok gyepálása után feladták korábbi elképzeléseiket, és behajtották fejüket a 19. századi konzervatív esztétika pallosa alá.

Szerintem már nem csupán a géniusz fogalmában hisz ez a két, korábban épp a forradalmi hevülettől fűtött szabad művész, hanem az Alkotás Szent Rendjében is, amelyről barátjuk, Váncsa István fog értekezni, amikor megnyitja a következő kiállításukat is. Az irónia és a polgárpukkasztás persze benne van mindebben, ám a megnyitón kiderült: nem nagyon lehet tudni, hogy ez most vicc vagy tényleg komoly dolog. Mindenesetre az irono-métert érdemes letekerni akkor, amikor Kerényi Imre képrendelései kapcsán is ugyanezen agyalt az ember. Aztán nem esett jól megtudni, hogy tényleg az utóbbi, tehát komoly.

Szóval 32 éves nyikhaj műítészként egy szavam sem lehet, pláne, hogy a barátnőmet is Gaál Józsefnek köszönhetem. Persze nem lepasszolta az exét nekem, hanem még januárban, amikor Szikszai Károly kiállítása nyílt a Bartók Béla úton, Gaál művészúr rögtönzött performanszában konkrétan torokhangon hörgött a földön görnyedezve. Későbbi kedvesem a sáljába, én a sapkám ellenzőjének árnyékába bújtam a röhögést elfojtva, és ebben forrt először eggyé tekintetünk. Csodás!

Fél évvel ezelőtt, Szikszai Károly kiállításának megnyitóján, és a héten, csütörtökön is az történt, ami most: az öntömjénezés és a modoros szereplés szárazgőze mögül csak maximum felsejlett a festő alakja. Félreértés ne essék: Szikszai és Gaál is letett már annyit az asztalra, hogy az ne legyen kérdés, mennyire jó képzőművészek. Nekik már nem kell bizonyítani semmit. A kiállításokon ott is van mindig a csapat, a képzős crew, a projektek ekhója messze száll. Utánpótlás is akad, fiatal rajongók mindig vannak, akiknek újszülöttként még új a végtelen interpretációk leheletfinom szövete, az alkotó szellemek áramlásának dialógussá fejlődése – és az ehhez hasonlatos dolgok, amikhez hasonlóbbakból Váncsa István csütörtökön majdnem olyan élvezettel tárt elénk egy egész csokrot, mintha pezsgőben párolna lazacot a közönség előtt.

Az alapötlet amúgy az, hogy Gaál és Szikszai egymásnak passzolták a képeket, együtt dolgoztak rajtuk, mígnem eljutottak az eredményhez. Pár hónapja már meg is jelent ennek az anyagnak egy része, Romantika kettős horizonttal címen, és az ember él a gyanúperrel, hogy ennek a korábbi kiállításnak a képei alakultak tovább a Két géniusz játékaivá. Konkrétan úgy, hogy átfestették őket. A képek tehát folyamatosan formálódtak végleges állapotukig, egyfajta alkotói felelet-válasz formájában.

A nonfiguratív művek valahol a képzeletbeli tájkép és az absztrakt expresszionizmus határvidékén lavíroznak. Tehát ecsetvonásról ecsetvonásra haladt, ím, e két géniusz, fönn, az éteri világban, mint két sárkány viaskodtak ők, ecsetjük lángcsóva, Szikszai Károly és Gaál József. S hogy fokozzuk a képzavart, tüzes tekintetük nyilván villámokat szórt, szilaj alakjuk mögött a táj is megroppant!

És hogy milyenek a képek? Ja, azok feketék.

(Két géniusz játékai – Gaál József és Szikszai Károly kiállítása, noMade Galéria. Megtekinthető: december 13-ig.)

A szerkesztő ajánlja

B. Kovács Gergely

Petike fülfolyása és állandó pittyegésterror a vonatokon

A csend manapság luxuscikk, de a MÁV tájékoztatása szerint 2019-től itthon is üzembe helyezik a csendes kocsikat.