Tacskós vagy matyós táska kell? - Magyar Nemzet

Tacskós vagy matyós táska kell?

Bandula Aranka huncut táskái – Tervezőportrék #2

2011. november 26., szombat 11:23, frissítve: szerda 12:53

Egy cowboy, aki legendásan gyorsan lőtt, egy amerikai Dj és Bandula Aranka táskatervező. Mi az, ami közös bennük? A név, ami összeköti őket. A pistolpete bags a legcukibb magyar táskamárka.

Egy graffitisből indult festősrác és egy grafikus fiú évekkel ezelőtt összeállt, majd Bandula Arankát (Arit) is bevették a csapatba: egyedi pólókat, kiegészítőket akartak piacra dobni, a vállalkozás azonban elég hamar dugába dőlt, de egy rakat címke megmaradt, így Ari számára adott volt, milyen néven is fussanak saját táskái.

A textiles kötődés genetikailag bele van kódolva Ariba. Édesapja szövőmesterként kezdte, selymeket tervezett, de férfiként mindennél jobban vonzotta az autószerelés, így hamar felhagyott a művészkedéssel. Nagyszülei zoknikat és pulóvereket kötöttek géppel, keresztanyja varrónőként dolgozott. (Ari meg is örökölte az ő szabászollóját.) Anyukája meg bőrdíszműves szeretett volna lenni, de édesapja nem engedte. Hát innen a szakma iránti vonzalom. Ari nem tanulta a varrást, ennek ellenére mindenről karakán véleménye volt már gyerekkorában is. Anyukáját sokszor rendre intette, hogy mit nem csinál éppen jól. – Úgy látszik, túl konkrét elképzelésem van a fazonokról és az összhangról. Bármit átalakítok, ha csak egy apró részlet nem tetszik valamin, máris nekiesem. Szétszabdalom, összeszerelem, újraélesztem – mondja a lány, miközben az otthon felhalmozott táskáit mutogatja. Pipacsos, vizslás, tacskós, pávás, sünis, tappancsos táskák sorjáznak, huncutabbnál huncutabb, nőcis darabok mind. Imádnivalók.

Ari eleinte ruhákat alakított át, de mivel a szabásmintákkal nincs épp jó barátságban, nem erőltette ezt a vonalat, és átváltott a táskákra. Ennek már jó tíz éve ugyan, de még mindig csak félhobbi szinten tervezget. Műhelye most a lakása egyik sarkában kapott helyet. Ari a reggeli kávé után lehuppan a munkaasztalhoz, megtervez egy táskát, gyorsan le is varrja, aztán elrobog a munkahelyére, de ahogy ideje engedi, rögtön folytatja a molyolást. – Mindig érzésből születnek meg a szütyőim. Az anyagok fognak meg, azok adják a kezdő lökést. Leterítem a földre, nézegetem, variálgatok, és aztán egyszer csak meglátom benne a táskát. Agyban alkotok, aztán sutty, kivágom, amit magam elé képzelek – meséli a fiatal tervező, akit tavaly például egy viszonzatlan szerelem ihletett meg. Nagymamája is megjelent álmában, és azzal vigasztalta, hogy érzéseit varrja bele a táskákba. Mindenben jeleket keresett, magyarázatot arra, mi miért is történt. – Ez a szerelem felemésztett rendesen, de furcsamód pozitív hatással volt a kreativitásomra. Szinte megtáltosodtam –  emlékszik vissza.

Cakkra ugyanolyan két táskát soha nem készít, ugyanazt a motívumot sem hajlandó kétszer felhasználni. Ha például az egyiken a vizslának három lába volt, a következőn tuti négy lesz. A matyómintás FoLK volt eddig az egyetlen kollekciója, de az is a véletlen műve. Volt otthon egy terítője, aztán egyik este magához ragadta, és abból kezdett táskát varrni. Nagy kedvenc lett a vevők körében, akik követelték a hasonló típusú táskákat. – Az egyéniségben, az egyediségben hiszek. Mindenkinek meg kell találnia a saját stílusát, irányát. A rád emlékeztető dolgoktól jobban megmaradsz az emberek fejében. Szeretem, ha a megrendelők kihívás elé állítanak, ez inspirál –  véli a tervezőlány, aki nem mellesleg Afrika-mániás. Sena, az Irie Maffia énekesnője a legjobb barátja, egyszer el is kísérte őt a lány szülőhazájába, Ghánába, ahonnan egy rakás textillel tért haza. Innen tudom meg, hogy az afrikaiak az anyagokra bonyolult szimbólumrendszereket festenek. Gyönyörűek, színesek, vibrálóak ezek a textilek, de Ari szerint itthon nagyon kevesen merik ezeket hordani, táskáiban is csak kombinálva szokta őket használni.

Ahogy a tervezőknél lenni szokott, eleinte Ari is alig bírt megválni munkáitól, mindenféle indokot kitalált, miért nem lehet odaadni, eladni. Most már azért könnyen elengedi őket: a táskákat be lehet szerezni a Corvintetőn, az Égbolt dizájnshopban és a Wesselényi utcában, a Cargomodában, ahol amúgy exkluzív minőségű barcelonai plimsoll cipőket és San Francisco-i kalapokat árulnak. A táskák ára tízezer forint körül mozog, persze ez függ az anyag típusától, és attól, mennyi munka van az adott darabbal.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Ari eddig egyedül varrt, mostanában van egy terméktervező lány, aki besegít neki, ha annyira felhalmozódik a munka. Sokan értetlenkednek, hogy miért nem nyit saját üzletet, és kezd sorozatgyártásba. Ő azonban másra vágyik: – Hiszek a manufakturális munkában. Fontos a személyes kapcsolat: egy olyan műhelyt szeretnék, ami egy sziget, ahol a vevővel teázunk, beszélgetünk, és közben megtervezzük a táskáját. De ezt még nem adta meg az élet, én pedig nem akarok ugrálni. Nem a pénz motivál, hanem hogy a táska és a vevő egymásra találjon – vélekedik Ari, aki igazi mesevilágot teremt táskáival. A Facebookon még Amelie kerti törpés mókájának pistolpete bags változatát is elindította: a lelkes tulajdonosok elküldhetik Arinak a világjáró fényképeket, ő pedig naplózza, hol is járnak táskái.



A Tervezőportrék sorozatunk további részei itt olvashatók.

 

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.