Tormay Cécile-ről higgadtan

2012. október 7., vasárnap 21:31, frissítve: hétfő 12:00

Nem biztos, hogy szerencsés a Bujdosó könyvet a Tormay Cécile-életmű középpontjába állítani – véli Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész. A Magyar Művészeti Akadémia hétvégi Tormay Cécile-konferenciája a higgadt mérlegelés jegyében próbálta elhelyezni az írónőt a magyar kánonban.

A Tormay Cécile szerkesztette Napkeletet sem a Nyugat ellenében, inkább mellette kellene értelmezni – hangzott el a konferencián, amelynek középpontjában Tormay Cécile irodalmi értéke állt, de azért szó esett a történelmi kontextusról, Tormay politikai szerepéről, a női irodalom század eleji helyzetéről és a Napkeletről, amely szellemi műhelyként egyáltalán nem volt jelentéktelen. A teljes irodalomképünkhöz biztosan hozzátartozik, ahogy Tormay írói és irodalomszervezői tevékenysége is. „A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek” – írta róla annak idején Szerb Antal. A regényeknél jóval kevesebbet emlegetett Tormay-novellákban Jókai Anna író is talál párhuzamokat számos nyugatossal.

„A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai
elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek” – írta róla annak idején Szerb Antal


A középpontban mégis inkább a regények – a két legjelentősebb, A régi ház és az Emberek a kövek között – állnak. A  Szegedy-Maszák szerint nem volna szerencsés, ha a Bujdosó könyv naplójegyzeteit helyeznénk ebbe a középpontba. Már csak azért sem, mert az írónő későbbi cselekedeteiből és megnyilatkozásaiból úgy tűnt, megváltoztatta a véleményét. Az életrajzi adatokból tudjuk, hogy nem szimpatizált a halála előtti években már vészesen közeledő nemzeti szocializmussal, és egy új háború gondolata is riasztotta. Kapcsolatait az írókollégák támogatására használta, személyválogatás nélkül – ezt a szolidaritást Szerb Antal is javára írja –, és Szegedy-Maszák elmondása szerint a numerus clausus idején külföldi ismeretségek révén juttatott olaszországi tanulmányi lehetőséghez olyan zsidó fiatalokat, akik Magyarországon nem kerülhettek egyetemre. A Bujdosó könyvben megjelenő antiszemitizmus nyilván elítélendő, de nem biztos, hogy jót tesz Tormay irodalmi megítélésének, ha csak ez foglalkoztatja a közvéleményt, és mondjuk A régi ház pontos jellem- és kapcsolatrajzai, egyedi Budapest-képe vagy az Emberek a kövek között egészen más társadalmi környezetben játszódó szerelmi története, amiről Anatole France is dicsérően szólt.

Tormay az általa szerkesztett Napkelet folyóiratban is igyekezett megőrizni a nyitottságot. Induló szerzők fórumaként is jelentős volt a lap, sokat publikált itt Németh László, és az erdélyi irodalom számára is fontos magyarországi publikációs lehetőségeket adott a Napkelet: itt közölték például Áprily Lajos Tavasz a házsongárdi temetőben című versét, a Napkelethez köthető az erdélyi falukutató mozgalom magyarországi megismertetése, a néprajztudomány szempontjából is jelentős fórum volt, amelyet – szintén elhangzott egy előadásban – talán nem a Nyugat ellen, hanem mellette kellene értelmeznünk, és talán Tormay Cécile irodalmilag értékes műveinek is meglehet valahol a helye a hazai kánonban.

Tormay Cécile Itáliában

Forrás: Tormaycecile.com

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.