Vadnyugati sorsközösség: magyar és indián is járhat egy ösvényen

Tölgyesi Gábor

Tölgyesi Gábor

2017. november 3., péntek 18:53

Változtasd meg élted! Rainer Maria Rilke szonettje, az Archaikus Apolló-torzó zárómondatának üzenete – a művészetnek van hatalma átalakítani az életünket − tűnhet idealizmusnak, pedig nem az: ezt a holland Michel van Langeveld is tanúsíthatja. Az egykori gyámhatósági hivatalnok az újjászületés felé tartó első métereket magyar néptánclépésekben tette, a katarzis akkor érte utol, amikor 1985-ben Korniss Péter Elindultam a világ útján című fotóalbuma került a kezébe: a széki táncházban megörökített pillanatok teljesen elbűvölték. A rendszerváltás után felkerekedett, hogy saját szemével lássa Csodaországot. Érezte, hazaérkezett, s amikor csak lehetett, járta Erdélyt. Az ezredforduló után Széken lebontásra ítélték Paprikás Kati csipkeszegi táncházát, ő megvásárolta, újraépíttette. A táncház 2012 nyarán nyílt meg Korniss Péter fotókiállításával. Michel van Langeveldet az egész falu Holland Mihályként emlegeti, a Csipkeszeg Alapítvány megálmodója azóta is élteti a magyar kultúrát Széken. Örökre maradt, időközben élete szerelmét is megtalálta.

Sólyom András dokumentumfilmje, a Korniss Péter kötődései alig huszonöt perces, ám e történet egyik legszebb pillanatát éppúgy megmutatja, mint azt, hogy első Kossuth-díjas fotográfusunk miért kötődik ezer szállal Erdélyhez, s hogy ebben milyen segítsége volt Novák Ferenc Tata koreográfus. A filmben találkozhatunk Korniss Péter nagy ismerőjével, Colin Ford fotótörténésszel is, aki felidézi, a londoni Royal Academy of Arts 2011-es magyar fotóművészeti tárlatán Korniss képeiből volt a legtöbb – nem csak a magyar rajongók tisztelik őt a világ egyik legjobb fotográfusaként. Érdemes megnézni Sólyom filmjét, amely jelenleg a Várfok Galériában fut. Ha Korniss Péter életműkiállítására igyekszünk a Magyar Nemzeti Galériába, előtte mindenképp időzzünk itt, a budai Vár lábánál található kiállítóteremben egy hosszabbat. Korniss január 7-ig itt látható tárlata, a Hosszútáv ugyanis kulcsot ad a várbeli Folyamatos emlékezethez, megsejtetheti velünk, mi bűvölte el Holland Mihályt is, és nem utolsósorban olyan képeket is megmutat, amelyek kiállításon eddig sosem voltak láthatók.

Ilyenek például Korniss 1977-es fotói, amelyeket az észak-amerikai indiánok között készített. Mindössze néhány hónap alatt, mégis megelőlegezik a Skarbit Andrásról tíz évig készült Vendégmunkás sorozatot. Szeme megromlott a sok évtizednyi varrásban, mégis büszkén fogja botját az indián varrónő, a navahó lány arcán pedig harag és önérzet bujkál, miközben csecsebecséket árul a westernfilmek által különösen kedvelt Monument Valley táblahegyei és sziklatűi előtt. Az észak-amerikai indián rezervátumokban készített sorozat láttán nem lehet nem meglátni, az emberi sorsok mennyire hasonlók, magyar és indián is járhat egy ösvényen. Akárcsak a zsákot, batyut vagy kukoricát cipelő asszony: az erdélyi magyar, a szlovák és a román teher egyformán nehéz, de az erő és a viselet hasonló.

 
Szőlőkarók között – 1969
Fotó: Korniss Péter
 

A Hosszútávon találkozhatunk Korniss ötvenes évek végén, hatvanas évek első felében készített fotóival is, és egyet kell értenünk azzal a megállapítással: már e korai képek is megelőlegezik az életmű fontos kérdéseit és nézőpontjait. Az ember és a táj viszonyát, a táncot, a női szerepeket és helyzeteket, a színpadi – de nem mesterkélt − beállításokat kereső, megmutató képein sokszor „játszik” a vizuális, intellektuális és érzelmi ellentétekkel. S ami még feltűnő: Korniss úgy komponál, mint a festők, s úgy közelít képei szereplőihez, mint a szerelmesek. A 25. Színház előadásán, a balettintézetben vagy a Bihari-együttes táncelőadásán készült fotóiban már látni a képzőművész gondolkodását. Nem megszokott, ám finoman szellemes, ahogy a moszkvai képtárban festményszerű jelenetet örökített meg egy festmény előtt, s hogy a görögországi romok és Gdansk tengerpartja között a hasonlóságot az arcukat leplező, bokáig fekete ruhába öltözött apácák mutatják meg. Utóbbi képen elegáns nő megy szembe velük, matrózok elismerő pillantásaitól kísérve.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Megmutatni a valóság geometrikus formáit – számos XX. századi festőművészhez hasonlóan e törekvés is felfedezhető Korniss képein. A lova után baktató paraszt mintha eltévedt volna a szőlőkarók rengetegjében, a horizonton feltűnő műtrágyázók pedig idézik Szőts István Ének a búzamezőkről című filmjének emlékezetes jelenetét, a búzaszentelésre igyekvők menetét.

Korniss Péter emblematikus fotóit is új megközelítésben láthatjuk a Hosszútávon, a Szénaforgató lány „tánca” például itt triptichonná bővül. Ugyanígy megismerhetjük a kapára támaszkodó asszonyként híressé vált széki Boldizsár Mari, a lészpedi Madonnaként ábrázolt Bálint Anna és „bubája” nagyobb történetét is, akárcsak a sugatagi Ioan életének állomásait a szegénysors és a jómód között.

 
Navaho lány, Monument Valley – 1977
Fotó: Korniss Péter
 

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.03.

A szerkesztő ajánlja

x
Rendkívüli hír