Visszatérnek a könyvritkaságok

Borda Lajos a hazai antikváriumok jelenéről és a vásárlói szokások változásáról

Gábriel Tibor

2003. január 13., hétfő 00:00

Könyvritkaságaink, antikvár anyagaink állami segítséggel évtizedekig egyirányú utat követtek, Nyugatra vándoroltak. A kilencvenes évek elején aztán ez a tendencia megállt, majd megfordult. Ezzel egy időben könyveink, irattári anyagaink felértékelődtek, napjainkra Budapesten pezsgő antikváriumi élet alakult ki. Kevesen ismerik ezt jobban, mint Borda Lajos, a Magyar Antikváriusok Egyesületének elnöke.
A Borda Antikvárium napjainkban is fogalom. A könyvbarátok úgy lépnek be a Madách utcai, könyvekkel zsúfolt kis helyiségbe, mint hívők a templomba szent karácsony napján. Nyilván sokan kíváncsiak arra, hogy a szakma egyik legismertebb és legrégebbi képviselője hogyan került erre a pályára.
– A hatvanas évek végén lassan elindultak a könyvaukciók. Ezeket tavasszal és ősszel a Magyar Optikai Művek Művelődési Házában rendezték meg, jórészt a Vorkutát is megjárt Hoffmann Ferencnek, az Állami Könyvterjesztő Vállalat antikvár osztályvezetőjének köszönhetően. A mai napig emlékezetes, hogy az egyik aukciós katalógus hátsó borítóján egy 1848-as naptár fényképe volt az „Unio” felirattal. Azaz csak lett volna! A cenzúra az egész hátlapot levágatta, mivel az 1848-as tizenkettedik pontra, az Erdéllyel való egyesülésre utalt. A könyvek révén ismertem meg feleségemet, majd 1977-ben, a Balzac utcában nyílt meg üzletünk. Ekkoriban még három magánantikvárium létezett a városban: Forgách Béláé a Corvin téren, Lőrincz Ernőé a Várban, valamint Gruber Hugóné Budai Tékája a Kiss János altábornagy utcában. A miénk családi vállalkozásnak indult e korszakban, s az is maradt mind a mai napig. Jelenlegi székhelyünkre, a Madách térre tíz éve költöztünk.
– A rendszerváltozás előtt mennyiben volt más az antikváriumok élete?
– A könyveknek nem volt ára. Iránylistákat adtak ki az antikváriusoknak. A magyar lexikonkiadás felülmúlhatatlan csúcsteljesítménye, a tizennyolc kötetes Pallas-sorozat nyolcszáz forintba került. Jogi tárgyú könyvekre abszolút nem volt kereslet, mint- hogy az akkori Magyarország nem volt éppen jogállamnak mondható. Még az ügyvédek is csak a rendszerváltás után pár évvel kezdték gyűjteni a jogi vonatkozású könyveket. Érdekességként megemlítem, hogy a képeslapoknak sem volt értékük, kötegszámra, szinte fillérekért kótyavetyélték el tulajdonosaik az értékesebbjét is. Csak hogy az arányokat érzékeltessem, nemrég akartam venni egy régi, zebegényi képeslapot, de huszonöt-harmincezer forintba került volna. Akkoriban ragyogó megélhetési forrásnak számított átböngészni a MÉH-ben kilóra eladott anyagot. Ezeket átnézve ugyanis számos, meglehetősen értékes darabra bukkanhatott a szakember, többek között Széchenyi első kiadásokra is. Ezt a zárt piacot a nyugatiak hihetetlenül „lerabolták”. Azokban a tékozló hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években kerültek külföldre fillérekért fantasztikus értékek, elsősorban az antikvár anyagok külföldi forgalmazásában monopolhelyzetet élvező Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnak „köszönhetően”.
– Mi a helyzet manapság?
– Mennyiségi szempontból látványosan átalakult a piac, számos új antikvárium létesült, csak a fővárosban is mintegy hatvan működik, de közülük nem egészen tíz tudott csupán túllépni a „használt könyves” színvonalon. Az üzletek a vezető személyiségétől, szakértelmétől, kapcsolataitól, anyagi helyzetétől egyaránt függenek. A rendszerváltás után egy kiváló szakember és vérbeli üzletember, a Központi Antikvárium tulajdonostársa, Márffy György lépte át először a magyar könyvkereskedelemben a bűvös egymillió forintos határt. Ennyiért kelt el Werbőczy István kolozsvári kiadású Hármaskönyve, a Tripartitum.
– Tudomásom szerint már egyesületük is van.
– A Magyar Antikváriusok Egyesületének létrehozása főként Berényi Péter újságíró szívós munkájának köszönhető. Mintegy tizenöt antikvárium képviselője 2001-ben alapította meg érdekvédelmi szervezetünket. Bizalmuknak köszönhetem az egyesület elnöki tisztségét. Szakmánk javaslatait jogi személyként nagyobb súllyal tudjuk képviselni a minisztériumokkal való diskurzusban, a törvény-előkészítési folyamatoknál, hasonlóképpen német kollégáinkhoz, akiket a Német Antikváriusok Szövetsége képvisel. Nyugat-Európában az ilyen szervezetek tradicionálisak, a céhrendszer késői utódai.
– Mi lesz napjaink nagy magángyűjteményeivel?
– Mindenki szeretné, ha gyűjteménye fennmaradna. Ez maradéktalanul szinte csak Apponyi Sándor gyűjteményénél valósult meg, mivel az Országgyűlés törvényt alkotott róla. A többpéldányos gyűjtés egypéldányosra alakításakor, a harmincas években még Széchényi Ferenc gyűjteményének egyes darabjait is áruba bocsátották. A gyűjtő végrendeletében rögzített külön záradék sem segít ezen. Ritka kivételek a nemzeti jelentőségű gyűjtemények. Nagyon értékes reformkori anyaga miatt maradt fenn a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a Szüry-gyűjtemény. Mi egy megoldást látunk: katalógusokban rögzíteni a gyűjteményeket. A Műgyűjtő Magyarok sorozatát a Borda Antikvárium 1998-ban kezdte el kiadni. Az első Skultéty Csaba gyűjteménye volt. Idén tervezzük Szíj Rezső XX. századi gyűjteményéről a negyedik katalógusunk kiadását.
– Mi az oka annak, hogy antikváriuma – a többivel ellentétben – sosem tartott könyvárveréseket?
– Kezdetektől mi határoztuk meg egy könyv értékét. Ajánlatainkról 1997-ig huszonkét katalógust adtunk ki, s küldtünk meg törzsvásárlóinknak. Vevőkörünket elsősorban ismert műgyűjtők, könyvtárak és közgyűjtemények alkották. A nívós antikvár anyag azonban mostanra nagyon megfogyatkozott. A bolti kínálat sínyli meg, hogy az antikváriusok az árverésekre rakják félre a jelentősebb anyagokat. Ezzel együtt Budapesten pezsgő antikvár piac van, amely a város életének szerves része. Mi a nyereségünk egy részét a könyv és a könyvkiadás népszerűsítésére fordítjuk. Bibliofil és könyvészeti kiadványaink kilencven százaléka támogatás nélkül, számozottan és igen kis példányszámban jelenik meg.
– Mégis, mit tart a legfontosabbnak itt és most?
– Azt, hogy ha lassanként is, de kezdenek visszaérkezni hazánkba az egykor elherdált nemzeti értékek. Bár azt gyanítom, igen sok évnek kell eltelnie, amíg hazatérnek Nyugatról az egykor elvándorolt értékes kötetek.

A szerkesztő ajánlja

Lázár Fruzsina

A magyar költőnő, akinek el kellett fojtania nőiességét, hogy sikeres lehessen

Nemes Nagy Ágnesnek még mostoha sors jutott. Vajon a mai írónők átveszik a hatalmat az irodalomban?

Pintér Bence

Olyan vérfagyasztó a valóság, mint a legkegyetlenebb mese

Az elmúlt évtizedekben számos, a 13 gyermekét ágyhoz láncoló, megkínzó Turpin családéhoz hasonló eset került napvilágra.

R. Kiss Kornélia

Apátia lett úrrá a baloldali bicskei ellenzéken

A szír származású jelölt a migránskampány miatt visszalépett, a másik szocialista is idő előtt visszavonulna. Csak a Jobbik száll szembe a Fidesszel.

Katona Mariann, Hutter Marianna

Szél tanácsadója: Kósa azt mondta, magyar vagyok, nem afgán

Megszólalt a tanácsadó, akit Szél Bernadett javasolt a nemzetbiztonsági bizottságba.