Adományokból tengődik a börtönből utolsóként szabaduló temerini fiú

Molnár Richárd

Molnár Richárd

2018. január 9., kedd 12:12, frissítve: kedd 15:24

„Nincs bennem harag, de már nem bízom annyira az emberekben, mint régen” – mondta halkan, nehezen érthetően, a szavakat szinte kikényszerítve magából a 34 éves Máriás István, aki otthonában fogadott minket, miután 13 éves büntetése letöltése után, két héttel ezelőtt szabadult a szerbiai Szávaszentdemeter börtönéből. Ő kapta a legnagyobb büntetést, így utolsóként engedték ki az öt „temerini fiú” – Horváth Árpád, Illés Zsolt, Máriás István, Szakáll Zoltán és Uracs József – közül, akik már szintén szabadok.

Az akkor huszonéves fiúk életét kettévágta az a 2004. június 26-i éjszaka, amikor a vajdasági Temerin községben súlyosan bántalmaztak egy szerb férfit, aki alkohol és drog hatása alatt előzőleg szidalmazta és fenyegette őket. Bár Slobodan Milosevic soviniszta diktatúrájának ekkor már négy éve véget vetett a forradalom, az akkori szerb sajtó etnikai támadásként tálalta az esetet. A közhangulat hatására a szerb belpolitika is beszállt az ügybe, sőt még Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség akkori vezetője is az öt fiatal megbüntetését követelte. Végül testi sértés helyett gyilkossági kísérletért ítélték el a magyarokat, Máriás István 15 év börtönt kapott, a többiek 10–13 évet.

Máriás István édesapja a börtönbüntetés alatt hunyt el, a temetésére nem engedték el a szerb hatóságok. A Temerinben lévő szülői ház és udvara az apa halála után nagyon elhanyagolt állapotba került, a tető utcafrontján például óriási lyuk éktelenkedik. Itt lakik most öccsével Máriás István, napjai egyelőre a ház javítgatásával és a régi ismerősökkel való találkozásokkal, néha esti italozásokkal telnek. Munkát ugyanis egyelőre helyben nem tudott szerezni. Kőműves végzettségű, a börtönben kitanulta a hegesztőszakmát is, de a községben magyarnak és szerbnek sem nagyon jut állás, ha mégis akad valami, alig fizetnek.

 
Itt lakik most öccsével Máriás István
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 

A másik „temerini fiú”, Szakáll Zoltán is csak szezonális mezőgazdasági munkákból tud megélni. Máriás eddig csak vele beszélt, a többiekkel nincs kapcsolata. Pedig Illés Zsolt az utca túloldalán lévő házban élt, Máriás István gyerekkora óta ismerte, most azonban nem tud róla semmit.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Szakáll Zoltánnal nem sikerült felvennünk a kapcsolatot, és nem kívánt interjút adni a Zentán élő Uracs József sem. Ő arra hivatkozott, nem akarja újra és újra felidézni az eseményeket, mert felkavarják. A Magyarországon élő és dolgozó Horváth Árpád is azt mondta lapunknak, már elegük van a médiafelhajtásból. Úgy tudjuk, egyikükkel nem túl jó a többiek viszonya, de a konfliktusaikról semelyikük sem akart beszélni.

 
A temerini piac
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 

Mintha egész Temerin is felejteni akarna, vagy már felejtett is. A munkanélküliség és a megélhetési nehézségek a magyarokból és a szerbekből is kiölték a 13 évvel ezelőtti – akkor még nagyon is izzó – indulatokat. A piacon több magyar lakos elmondta, arról sem tudtak, hogy kiszabadult az utolsó „temerini fiú”. A településen a délszláv háború idején betelepült szerbek és az elvándorló magyarok miatt mára jelentős a szerb többség, és már ők is inkább Nyugat-Európába vándorolnak munkát keresni. „Bűnösök voltak a magyarok és a szerb is. Nem volt jó hírük a fiúknak, de a szerbről is tudtuk, hogy bajkeverő. Ma már nem foglalkozunk vele, a szerb média fújta fel az egészet” – summázta egy középkorú magyar férfi. Máriás nyugdíjas, szerb szomszédja pedig védelmébe vette őt, akiről tudja, hogy bűnös volt, de szerinte nem érdemelt 15 év börtönt.

A „temerini fiúk” közül többen sokáig raboskodtak együtt. Máriás egy ideig Uraccsal, majd Horváthtal volt egy cellában, később külön kerültek. Tomislav Nikolic szerb elnök 2011-ben Szakállt és Horváthot kegyelemben részesítette, de a többieknek le kellett tölteniük a – kiszabott idejük 10 százalékával csökkentett – büntetést. A börtönben Máriás megjárta a poklot, egy 2006-os börtönlázadás alkalmával egy szerb rab meg is akarta késelni. A hatóságok által elhallgatott, több fegyházra is kiterjedő lázadás azért robbant ki, mert a szerb vezetés bizonyos bűncselekmények esetében a büntetések csökkentését ígérte a raboknak, akik így többségükben megszavazták Szerbia új alkotmányát, de az amnesztia elmaradt.

Máriás édesanyja most egy bécsi szállodában dolgozik, fia sem zárta ki a külföldi munkavállalást. István egyelőre abból a számára folyósított adományból él, amelyet még az ügy idején kaptak magánszemélyektől. Egyelőre inkább a szabad életet szeretné megtanulni, ami 13 év után nem könnyű. Apró szobájában ülve elmesélte, a legjobban az érintőképernyős okostelefon és a vakok számára létesült „beszélő” közlekedési lámpák lepték meg.

Már barátnője is van, Márta, akinek rokona együtt raboskodott Máriással. Öccse mutatta be őket egymásnak, a halüzemben dolgozó lány kezdeményezte a kapcsolatot. A férfi nem fél kimenni az utcára, a kocsmában az idősebb szerbek felismerték, de nem kapott beszólásokat. Kérésünkre Máriás megmutatta nekünk a verekedés egykori helyszínét, a piac melletti egyik utcát. „Kavarognak bennem a dolgok, nem igazán jut eszembe semmi” – mondta.

Arról is kérdezni próbáltuk, hogy miért épp ő kapta a legnagyobb büntetést, és pontosan hogyan zajlott a szerb férfi megverése. De vagy nem akarta, vagy nem tudta felidézni. Viszont elmondta, nem bírta elviselni, hogy az őrjöngő, félmeztelenre vetkőzött férfi az anyjukat szidja, s a ballagást ünneplő fiatal lányokat zaklatja. „Betörések, lopások miatt többször bevitték a szerb rendőrök, de mindig elengedték. 2008-ban halt meg drogtúladagolásban” – mondta Máriás, mintha még mindig feloldozást várna tettéért.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.09.

A szerkesztő ajánlja

Majláth Ronald

Vádaskodásokkal és félelmekkel teli vita Macedónia nevéről

Ha nem kötnek kompromisszumot a görögökkel, az egykori jugoszláv tagköztársaság óriási árat fizethet.

MN

Esterházy vagy Jókai? Melyikük születésnapja legyen a magyar próza napja?

Esztétikai köntösbe bújtatott közéleti vita a háttérben? Az irodalmi szervezetek nem találják a közös hangot.

Zord Gábor László, László Dávid

Gyöngyösi Márton: Nemzetközileg Fidesz–Jobbik helycsere történt

A Jobbik külpolitikai szakpolitikusa szerint az elmúlt években sikerrel dolgoztak azon, hogy a nyugati országokkal is jó kapcsolatuk legyen.

Arday Attila

Felelősei most sincsenek a kézilabdakudarcnak, „csak Vranjes tehet róla”

Alárendelt helyzetbe került a magyar válogatott a Veszprémhez képest, pedig lehetne másképp is. Elemzés.