Csúrog tragédiája

MNO

2013. június 26., szerda 11:38, frissítve: szerda 14:12

A II. világháború idején a magyarok elleni szerb vérengzés egyik tetőpontja Csúrogon volt, ahol 1944-ben gyakorlatilag kiirtották a település teljes magyar lakosságát. Áder János és Tomislav Nikolic szerb elnök a vajdasági településen hajt fejet a két nemzet második világháborús áldozatainak emléke előtt.

Csúrog szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen a falu magyar lakosságát gyakorlatilag teljesen elpusztították az orosz csapatokkal bevonuló szerb partizánok és néhány bosszúszomjas helybéli lakos 1944 második felében. Tették mindezt megtorlásként az 1942-ben elszenvedett, több száz fős csúrogi szerb veszteségekért. Azoknak a vérengzéseknek az elkövetőit egyébként még 1943-ban elítélték Magyarországon.

Cseres Tibor Vérbosszú Bácskában című kötetében azt írja: 1944-ben a szerbek megtorlásként körülbelül kétezer magyart gyilkoltak meg Csúrogon, a megmaradtakat, főként asszonyokat és gyerekeket táborokba szállították. Gyakorlatilag kiirtották a falu teljes magyar lakosságát. Mindezt különös kegyetlenséggel tették: „A felnőtt férfiakat válogatás nélkül, legtöbbször már otthonukban lőtték agyon. Gyakran még a lőszert is sajnálták tőlük, a konyhákban talált réz mozsártörőkkel tarkóütéssel ölték meg a házigazdát, s ezeket a háznál gyilkoltakat később kivégzendő magyarokkal rakatták kocsira, a dögtemetőben történő elföldelés végett.” Más források kettéfűrészelt, karóba húzott, élve eltemetett áldozatokról is beszámolnak.

Végtisztesség nélkül

Megkezdődött a megemlékezés

Vajdasági magyarok gyűltek össze jelentős számban szerda délelőtt Csúrogon, hogy hetven évvel az ott elkövetett vérengzés után a magyar és a szerb államfő jelenlétében leróják kegyeletüket az ártatlanul meggyilkolt magyarok és szerbek vesztőhelyénél.

A Temerin melletti falucskába, amely az elmúlt években az 1944-45-ös titói karhatalom megtorlásainak szimbólumává vált, már megérkezett Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb köztársasági elnök. Közösen fogják felavatni a kivégzett magyaroknak állított szobrot, amely az egykori csúrogi sintérgödörnél áll, ahová a második világháború vége felé bedobálták a vérbosszú magyar áldozatait. A két elnök lerója kegyeletét a magyar katonák és csendőrök által ártatlanul megölt szerb áldozatok előtt is az ügynevezett Topalov-raktárban létesített emlékközpontban, majd mindketten beszédet mondanak az egybegyűlt tömeg előtt a csúrogi templom előtti téren. Közvetlenül a csúrogi megemlékezés előtt Áder János a szerbiai parlamentben bocsánatot kért azokért a bűnökért, amelyeket a II. világháború során magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen a Vajdaságban.

A holttestek egy részét a Tiszába vagy dögkutakba dobták, másokat tömegsírokban hantoltak el, a csúrogi katolikus temetőt felszántották. A tömegsírt később exhumálták, a megmaradt csontokat enyvgyárban dolgozták fel. Teleki Júlia délvidéki helytörténész korábban arról beszélt, hogy Szerbia a mai napig nem engedi az emlékezést, a magyarok erkölcsi kártérítést nem kaptak, ha egy keresztet állítanak az áldozatokra emlékezve, akkor azt másnap elviszik onnan.

Ezeket a feltételezhető tömegsírokat máig nem engedték felfedni, annak idején ráadásul magyar sem maradt, maradhatott a településen, aki ezt szorgalmazhatta volna. És bár a szerb kormány soron következő ülésén helyezi hatályon kívül a kollektív háborús bűnösséget kimondó II. világháborús határozatot, amely egyes délvidéki magyar települések lakóira is vonatkozott, felmerül a kérdés, megadatik-e valamikor a végtisztesség a feltáratlan tömegsírok magyar áldozatainak.

Huszadik századi történelmünk egyik legnagyobb tragédiája

A második világháborúban, 1942-ben Újvidéken és a környező településeken vezetőik önhatalmú utasítására magyarok mintegy 3300-3800 szerb és zsidó embert gyilkoltak meg a szerb partizánok ellen indított razziában. Szakály Sándor történész megállapítása szerint – a közkeletű vélekedéssel ellentétben – a csendőrök részéről nem történt jogszerűtlen fegyverhasználat. Az önkényes kivégzésekért néhány alacsonyabb rendfokozatú katonatiszt volt a felelős.

A háború végén a szerb partizánok módszeresen gyilkolták a magyar lakosságot: becslések szerint 30-50 ezer lehet az áldozatok száma. A partizánok a magyarság ellen elkövetett népirtása huszadik századi történelmünk egyik legnagyobb tragédiája. A szerbek közellenségként tekintettek a horvát, a német és a magyar lakosságra.

A mintegy 40 ezer lemészárolt és 85 ezer, szülőföldjéről elüldözött magyar kálváriáját eddig jobbára csak újságírók és más helyi értelmiségiek által megjelentetett kisebb-nagyobb publikációk tárták fel, ezek azonban inkább csak helyi epizódokat tárgyalnak. Hogy mi történt a nagyobb városok magyar – és német – polgáraival a rettegés hónapjaiban, azzal kapcsolatban egyáltalán nincsenek szaktudományos szintű kutatások.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.