A tehén átugrott a Holdon

2017. június 29., csütörtök 18:08, frissítve: péntek 08:49

A tehén átugrott a Holdon. Ez az egyik legszebb szövegtest azóta, hogy a baglyok nem azok, aminek látszanak. Itt tartunk a Twin Peaksben, a sorozatvilág egyik legborzalmasabb nőszemélye, Claire Underwood (Kártyavár) pedig belezavarodott a Jordán völgyébe. Katarral és a focival sem járna jobban. Öbölből vödörbe.

Jelen állás szerint Katarban rendezik majd a 2022-es futball-világbajnokságot. Bármi áron. Megvenni már megvették, ezzel megvolnánk. Az meg kit érdekel, hogy a sivatagban meg lehet dögleni a hőségtől. Pénz beszél, a karaván halad. Kétszázmilliárd a cech, dollárban. Legutóbb a brazilok tizenegymilliárdot szántak csupán az eseményre, mégis egész szépen lement. Igaz, a rabszolgákon, akik építik a tevepásztorból lett olajmilliárdosok újabb hagymázas álmait, lehet azért spórolni egy kicsit. Ha például nem adnak nekik enni, egész hamar meghalnak, és jöhetnek az újak. De addig, míg felharsan az első sípszó, és útjára indul a pettyes, még minden megtörténhet. Mondjuk elfogy a fekete arany hirtelen, és lehet visszamenni a balettbe ugrálni. Vagy eszkalálódik az egyébként szintén patyolattiszta Bahrein, Szaúd-Arábia, Egyiptom és az Arab Emírségek némiképp váratlan bojkottja, és létrejön a felesleges túlfogyasztás és a hiánygazdaság különös elegye. Amelyben Maseratit még lehet kapni a boltban, de labdát már nem. Az Arab Emírségek mindenesetre máris megérkezett az abszurd csúcsára, ahonnan már nehéz lesz a továbblépés. Minden Barca-hitű jól tudja, hogy a csapat mezén egy jól látható Qatar Airways felirat díszeleg. Igaz, már nem sokáig, mert hamarosan lecserélik a bálna- és elefánthúst is forgalmazó, Rakuten nevű japán cég hirdetésére. De addig is, ha valaki például Messi-mezben kezdene el focizni, vagy csak úgy flangálni az utcán, 15 év börtönre vagy negyvenmillió forintnak megfelelő összegű pénzbüntetésre számíthat.

Mindeközben Mindszentkállán az történt, hogy Balázsnak lett egy lasztija, ám kissé lapos, így hát Miklós elindult pumpát szerezni. Először felrobbantotta Babi néniék biciklipumpáját, amelyet később némi szigszalag segítségével ismét nagyjából működőképes állapotba hozott. Majd arra gondolt, hogy felkeresi az algériai gumist néhány faluval odébb, de előbb benézett Ferenchez, aki talált is egy tűt a szénakazalban. Innentől felgyorsultak az események. Pumpatest, kréta, tengópálya a főutcán, egészen pontosan az italbolt előtt, a kanyarban, amitől az egésznek lett egy kis orosz rulett jellege is, hogy szerva közben jön-e valaki kilencvennel, csutkára tekert tuc-tuccal, vagy nem, de a lábtenisz nem kisasszonysport. Balesetvédelmi szempontból amúgy is aggályos volt a pálya, tekintve hogy murva és árok is határolta. És jöttek sorban a fiúk, meg még lányok is, valamint sörök és fröccsök. Hamarosan négy csapat vívta a késhegyre menőt, körmérkőzéses rendszerben, vaksötétig. Aztán Ferenc elugrott zsírért és hagymáért, kenyér meg akadt a kocsmában. Néztem közben az arcokat, a nevetéstől eleredt könnyeket, a csillogó tekinteteket, ahogy meglett férfiak játszottak, mint a gyerekek. Ahogy pillanatok alatt közösség kovácsolódott. Némelyikünk (velem az élen) már olyan tempóban mozgott, mint az az andorrai fej, akit valószínűleg a szomszéd csehóból rángattak át egy kis magyarverésre, de ez huszadrangú. Csocsóval és énekszóval (Schuberttől kuplékig) köszöntött be az éjfél, és nyári záporral. Tiszta levegőt hozott, és csodás cseppeket a diófa levelein. Így megy ez, kicsiben. FC Random. Civil bagázs. Focika. Két dolog merült fel még. Az egyik, hogy lesz eztán pétanque és tollas is flashmob (villámcsődület) jelleggel a falu utcáin, és nem ez volt az utolsó tengó Mindszentkállán. A másik, hogy írunk a nemzet Mészárosának, hogy kéne néhány dolog. Világítás, fedett lelátó, fűthető pálya, kréta helyett színes, süllyesztett LED-ekkel, rendes öltöző (Gyurinak külön), egy alagút a kocsmáig, egy kisebb helikopterleszálló, szállodák legalább hat csillaggal külön-külön, meg egy normális vonat, de jó lesz olyan is, mint amilyen a flaszteren viszi a turistákat Füreden. Utóbbit később elvetettük, mert minek. A pénz olyan, mint a félelem, megeszik mindent. Az ikreket reggelire, a lelket, a rock and rollt, a focit és az egész Káli-medencét. És ekkor, illetve hát akkor, abban a pillanatban, az ihletettben és kegyelmiben, amit ki kellett volna tartani az örökkévalóságig, bele az univerzumba, hogy helló, ilyen szépek vagyunk mi emberek, nos, akkor a tehén átugrott a Holdon. Láttuk mindannyian.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.06.17.

Legolvasottabb cikkek

Szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.