Egy turista mit tehet?

2017. augusztus 23., szerda 07:40

Élénken emlékszem arra a tizenöt évvel ezelőtti hajnalra. Korculán ért, villámcsapásként, mint Pajor Tamást Karl-Marx-Stadtban a meteorológiai nyár. Addigra futott be a hír, hogy előző este a magyar bajnok, a Zalaegerszegi TE széttépte a Manchester Unitedet. Konkrétan 1-0-ra.

Suttogva őrjöngtünk Gyurival, aki valahogy odakeveredett Katával. Nem elsősorban a Torcida miatt voltunk halkak, bár a fene sem akar fociról vitatkozni begőzölt háborús veteránokkal, hanem hogy némi tekintettel legyünk a helyiekre, akik nem turisták, mint mi. Ilyeneket hörögtünk visszafogottan, hogy aszongya: Szeg, szeg, szeg, Zalaegerszeg! Ki az a Beckham? És természetesen azt még, hogy Koplárovics Béla! Az történt ugyanis, hogy az akkor még Mourinho-mentes, ám nagy sztárokkal (Blanc, Keane, Giggs, Van Nistelrooy, Solskjaer, ilyenek) teletűzdelt MU ellen fiaink egészen a kilencvenegyedik percig keményen tartották az ikszet a következő felállásban: Ilic – Csóka, Urbán, Budisa, Szamosi – Babati, Ljubojevic, Vincze O., Egressy (Molnár B.) – Faragó (Balog Zs.), Kenesei (Koplárovics). A Béla Bozsik Péter történelmi cseréjének köszönhetően a nyolcvanharmadik percben szállt be, hogy aztán a végén csattanjon az ostor, a korbács. Mert könyörtelenül besodorta a hálóba a pettyest. Azóta ha egerszegit látok, a második kérdésem az, hogy mi van Koplároviccsal. Többnyire nem tudják. Holott a magyar labdarúgás kevés ikonjainak egyike. Örökre emlékezetes tettét a Puskás Ferenc Stadionban 27 000 ember látta, Hajdú B. kolléga pedig jön egy tévével. Állítólag a hangjától robbant fel, távollétemben.

Nagyot fordult azóta a világ s benne a turizmusipar. Horvátországban maradva még egy kicsit: Pag szigeten maga a polgármester úr intézett dörgő szózatot a hordák miatt és ellen. És mi több, elnézést is kért a helyiektől, rögtön a hivatalos honlapjukon. Mert buli van, feszt. Idézem, milyen. Ittas, félmeztelen és bedrogozott turisták törnek-zúznak, lármáznak, nem tisztelnek senkit és semmit, ott vizelnek, ahol akarnak, és félmeztelenül ülnek be bárokba vagy éttermekbe. Ante Dabo levelében még azt is írta, hogy elkeseredett és szomorú a barbár és kulturálatlan fiatalok viselkedése miatt, továbbá külön kiemelte az angolokat, akiknek nagyon magas a fizetőképességük, de ez nem jogosítja fel őket a primitív viselkedésre.

Mindez nyafogásnak is tűnhet elsőre, és lehet mondani, hogy hát ebből éltek, viseljétek (ez mondjuk Pag esetében sem feltétlenül igaz, inkább a sóból és a sajtból), lehet viccelődni rajta és okoskodni, hogy az Airbnb-nek és a fapadosoknak köszönhetően demokratizálódott az utazás lehetősége, és immár nem csupán a gazdagok privilégiuma, de nem az. Ahol a felfedezők nyomában megjelenik a tömegember legborzasztóbb specializálódása, a tömegturista, ott pokol lészen. Tömegellátást vizionál a pénzéért, amelyért keményen megdolgozott, tehát bármit megtehet attól kezdve, hogy férfi létére valagvágatot villant hosszan (de tényleg, ki kötelezhet engem ennek megtekintésére?), valamint izompólót visel a hurkához, vagy még azt sem. De ez csak a személyes, lokális problémám, lássuk be.

Globálisan a helyzet a következő. Trump elnök úrral baj van. Nem feltétlenül azért, mert hajnalban élvezi a napalm szagát, az Kimnek már régen kijárt volna. Hanem mert egyetért guami kollégájával abban, hogy ez kedvez a turizmusnak, és az jó. Kim láttán azért mindenkiből előbújik a gondosan titkolt héja, csak a következtetés bajos. Jó, unom Kimet, de elesett még sok szép hely a világon. Velence például, ahol kitört a lázadás. Hiszen már attól is meg lehet bolondulni, ha 0–24-ben húzzák a gurulós bőröndöt az ablakod alatt. Vagy éppen Barcelona. Félreértés ne essék, mennék magam is, ha tehetném. Gaudí, Messi, Costa Brava. Egyelőre megkímélem őket magamtól. Csak semmi konfliktus az Arrannal. Ez egy nacionalista párt ifjúsági tagozata: bicikliket rongálnak meg, turistabuszgumikat szúrnak ki, lefújnak ezt-azt, és egyéb huncutságokat követnek el, mert szerintük a turisták manapság elüldözik a városokból az ott lakókat, és ártanak a környezetnek is. És mindez csupán a jéghegy csúcsa. Képzeljünk el egy képzeletbeli magyar falut. Ahová megjöttek. És beletérdelnek a maradék aurádba, nonstop. Megnéznek, mint egy tárgyat a múzeumban. Simán kivesznek egy mellékmondatból. Így.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.19.

Legolvasottabb cikkek

Szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.