A kormány új üdvöskéje fiatal fiúként vált szexuális ragadozóvá

2018. január 7., vasárnap 19:59, frissítve: hétfő 07:21

Zsidó, meleg, katolikus, fiatalon a saját papjával szexelt – és e hét elején még úgy tűnt, a magyar kormány vendége lesz. A Fidesz azóta észbe kapott, Milo Yiannopoulos valószínűleg mégsem tart előadást a V4 konferenciáján (bár úgy hírlik, Schmidt Mária azért fogadja). De ki ez az ember, aki még az amerikai szélsőjobbnak is sok volt?

„Mire tizennégy éves lettem, már nagyon érett voltam, nagyon tapasztalt, rengeteg élménnyel a hátam mögött. És ezek egyike sem volt molesztálás, mind a saját beleegyezésemmel történt. Sőt mire tizennégy éves lettem, én magam váltam ragadozóvá. Agresszíven kerestem idősebb férfiak társaságát. … Egyébként pedig, tudod mit? Hálás vagyok Michael atyának, a volt papomnak. Vele is voltam együtt, mert szerettem volna együtt lenni vele, nem volt semmi kényszerítés. És ha nem lettem volna vele, most nem tudnék ilyen jól sz…ni” – ez csak néhány mondat abból az interjúból, amely már az Amerikai Konzervatív Uniónak (ACU) is sok volt a brit és amerikai jobboldal egyik legfiatalabb üdvöskéjéből, Milo Yiannopoulosból – ám ami a jelek szerint a magyar kormány által még vállalható volt. A 33 éves újságírót, bloggert és botrányhőst a hírek szerint Schmidt Máriáék hívták meg egy konferenciára, és ettől a tervtől a kormány csak a személye körüli – hogyan fogalmazzunk finoman? – kérdőjelek láttán állt el.

A már idézett interjúban Milo Yiannopoulos arról is értekezik, hogy a szexuális kapcsolatok beleegyezési korhatárával szemben fenntartásai vannak, szerinte egy, a férfiakhoz vonzódó fiatal fiút hagyni kellene kapcsolatot létesíteni idősebbekkel, akik „révén felfedezhetik, hogy kik ők valójában”, és „szeretetet és biztonságot nyújtanak nekik”. Majd kissé álszent módon sajnálkozva megjegyzi azt is, mennyire sajnálja Michael atyát, akit bizonyára „levadásznak majd az interjú után” most, hogy elmondta róla, papként fiatal fiúkkal szexelt.

 
Személyes Facebook-oldalán ezzel a szöveggel kommentálja a karácsonyra kitett képet: „Két dolog van, amit térdelve csinálok. Boldog karácsonyt, emberek!”
Facebook
 

Ironikus, hogy Milo Yiannopoulos kvázi bukását, de legalábbis addig töretlenül felfelé ívelő karrierjének súlyos megbicsaklását az angolszász közösségi média (szél)jobbos fórumain éppen maga a közeg okozta: a kanadai Instagram-felhasználó @Fuzzball6846 előbányászta az addig már a keresők mélyén heverő és a maga idejében – mindössze egy évvel korábban – érdektelenségbe hulló interjút a Drunken Peasants nevű internetes felületen, és láss csodát, a beszélgetés szédítő karrierbe kezdett. Igaz, nem úgy, ahogy Yiannopoulos minden bizonnyal szerette volna. Bár ő maga, megérezve a veszélyt, rögtön nyilvánosan bocsánatot kért azt állítva, szavai egy része irónia volt, abszolút jó szándékú, sőt azt is elmondta, hogy fiatal korában ő maga is abúzus áldozatává vált. Ez azonban már nem segített. Az ACU „elégtelennek” minősítette a bocsánatkérést, és bejelentette, hogy visszavonták Milo szereplését egy republikánus kampányrendezvényről, amelyen egyébként maga Donald Trump is beszédet mondott. Ha Yiannopoulos érzései őszinték Trump iránt, amikor egyszerűen csak Daddynek szólítja nyilvánosan, ez nyilván érzelmileg is mélyen érintette.

 
Milo Yiannopoulos tüntetésen 2017 májusában New Yorkban. Ha elkezd csicseregni
Fotó: Lucas Jackson / Reuters
 

Ennél profánabb következményeket is el kellett viselnie: a Simon & Schuster Kiadó ezek után bejelentette, visszavonja Yiannopoulos „Dangeorus” (Veszélyes) című, megjelenés előtt álló könyvének publikálását annak ellenére, hogy 250 ezer dollár előleget már kifizetett a szerzőnek. Yiannopoulos ezután ha lehet, még az előzőnél is nagyobb stratégiai hibát követett el: tízmillió dollárra perelte a kiadót, amely állt a bírósági eljárás elé. Csakhogy az amerikai törvények szerint az ügy dokumentációját nyilvánossá kell tenni a bíróság honlapján, így bárki elolvashatta, hogy a szöveg gondozója milyen lesújtó megjegyzésekkel dobta vissza a szerzőnek első körben a kéziratot. „Nem vicces, töröld!”, „Honnan tudod? Van erre bármi bizonyítékod?”, „Tipikus álhír, pletyka, töröld” – ilyen és hasonló megjegyzések tucatjai szerepelnek Yiannopoulos egyes bekezdései mellett, valamint olyan észrevételek, hogy nem lehet komolyan venni a leszbikusokkal foglalkozó fejezetet, ha a szerző már a legelején azzal nyit, hogy szerinte minden leszbikus „dagadt, magányos macskarajongó”. Yiannopoulos így nevetség tárgyává is vált sokak szemében, igaz, YouTube-csatornájának máig stabilan félmillió előfizetője van, a könyvet pedig később magánkiadásban jelentette meg, és az így is a The New York Times bestsellere lett.

De ki is ő valójában? Milo Yiannopoulos angol és görög szülőktől született 1984-ben a délkelet-angliai Kentben, egyik nagymamája zsidó, de ő maga már katolikus nevelésben részesült. Vállaltan meleg, ugyanakkor elutasítja a melegjogi mozgalmakat, így nyilvános szerepléseiben egyszerre tesz hitet Izrael, a katolikus egyház és a meleg férfiak mellett (akik közül a legjobban a feketéket kedveli), és gyalázza az LMBTQ-mozgalmat, a fekete polgárjogi szervezeteket, a feministákat és a kövéreket. Yiannopoulos ugyanis a „body shaming” (vagyis amikor valakit nyilvánosan bántanak a testalkata miatt) egyik apologétája is. Houstonban egy fellépése alkalmával azzal köszöntötte a közönségét, örül, hogy sikerült megszabadulniuk az „Amerika legkövérebb települése” címtől.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Houstonba egyébként a Dangerous Faggot Tour (Veszélyes Buzi Turné) nevű, saját szervezésű rendezvénysorozat révén jutott el. A „turné” abból állt, hogy Yiannopoulos a Breitbart álhírportál által a rendelkezésére bocsátott turnébusszal egyetemi campusokat keresett fel, és a legnépszerűbb széljobbos panelekből álló beszédekkel szórakoztatta az arra fogékony közönséget. Ahol pedig esetleg ellentüntetők várták vagy az erőszakossá váló demonstrációk miatt az egyetem vezetése végül nem engedélyezte a fellépést (mint például a Berkeley-n), ott máris elő lehetett citálni az „Amerikát eluraló liberális véleményterrorral” riogató szólamokat.

Yiannopoulos maga egyébként Manchesterben és Cambridge-ben is nekifutott az egyetemnek, de az angol irodalom szak a jelek szerint túl sok volt neki, egyik helyen sem szerzett diplomát. A közösségi média kezelésén túl az informatikához vajmi keveset értő fiatal valahogy mégis a Telegraph tech rovatának „szakújságírója” lett, majd saját online portált indított, amely viszont hamar becsődölt. Ekkorra azonban már a fent említett vélemények hangoztatásával széles körű ismertségre tett szert, így a Breitbart vezető szerkesztőjévé lépett elő. Érdekes ugyanakkor, hogy az egyik legkínosabb, a büntető törvénykönyv határát súroló botránya alig ártott neki. 2016-ban ugyanis „ösztöndíjalapot” indított az „egyetemeken elnyomott fehér diákok megsegítésére”, a kampányhoz több amerikai jobboldali médiaszemélyiség is csatlakozott. Pár héttel később Yiannopoulos már győzelmi jelentésként nyilatkozta a The Daily Beast nevű portálnak, hogy 100 ezer dollárt össze is gyűjtöttek, és további 250 ezerre van ígéretük. 2017 márciusában pedig arról számolt be, hogy már meg is van az első tíz „ösztöndíjasuk”, akik egyelőre 2500-2500 dollárt kaptak. Csakhogy kiderült, az ösztöndíjnak létrehozott weboldalon biztosan nem jelentkezett senki, ezt a menüpontot ugyanis lefelejtették az oldalról a webszerkesztők. Hogy a helyzet még kínosabb legyen, Yiannopoulos cége, a Caligula Limited, amely a pénzt kezelte (volna) hivatalosan, „fantomizálódott”, ellenben a számlájára befolyó pénzeket előtte még átutalták Yiannopoulos saját bankszámlájára. Yiannopoulos ezután elég átlátszó módon magyarázkodó közleményt adott ki, amelyben nem árulta el a pénzmozgások okát, csupán annyit írt, hogy az ösztöndíjprogram el fog indulni, de mivel „túlzott népszerűsége miatt” most erre nincs ideje, csúszni fog egy kicsit.

Bár Yiannopoulost szokás az úgynevezett alt-right mozgalomhoz sorolni, ő maga azért világos distinkciókat tesz, miközben el sem határolja magát tőlük. A már említett houstoni beszédben erre például külön is kitért, mondván, őt a következők különböztetik meg az egyszerű „alt-right hívőtől”: Izrael-párti, cionista, támogatta George W. Busht és különösen a 2003-as, Irak elleni háborút – és persze, hogy nyíltan meleg. (Előadásain itt a koreográfia szerint elhallgat, és a beszédét kísérő slide-show-ban egy melegpornóból vett jelenet villan fel.)

A fenti elhatárolódások ugyanakkor soha nem akadályozták abban Yiannopoulost, hogy az alt-right minden alapot nélkülöző összeesküvés-elméleteinek lelkes terjesztőjévé váljon. Ebbe olyan abszurditások is beletartoznak, mint hogy Fidel Castro valójában a mostani kanadai elnök, a liberális Justin Trudeau apja volt. Yiannopoulos lelkes terjesztője volt annak a videónak is, amely a „felesége győzelmét előre megünneplő Bill Clintonról” szólt, ám hamar kiderült, hogy a jelenet még egy demokrata konvenciós gyűlés után készült, ahol Hillary Clinton lett a győztes. Készséggel népszerűsítette azt az álhírt is, hogy az elnökválasztásokon valójában hárommillió, szavazati joggal nem rendelkező illegális bevándorló szavazott.

Yiannopoulos egyébként rendszeresen szerepel közös platformon az alt-right meghatározó alakjaival, így például azzal a Richard Spencerrel, akit 2014-ben őrizetbe vettek és kiutasítottak a magyar hatóságok, mert fajvédő konferenciát akart szervezni Budapesten. Spencer nyílt támogatója volt az amerikai elnökválasztási kampányban Donald Trumpnak, korábban „békés etnikai tisztogatásra” hívta fel az amerikai fehéreket, Trump megválasztása után támogató menetet szervezett az elnöknek, amelyen a résztvevők „hail Trump!” felkiáltással náci módra lendítették előre a karjukat.

Az Idea intézet két kutatója, a Magyar Nemzetben is rendszeresen publikáló és megszólaló Böcskei Balázs, valamint Barkóczi Balázs a Mérce.hu-n megjelent esszéjükben úgy fogalmaztak: „Milo Yiannopoulos az új politika hírnöke. Spontaneitásában tudatos, konzervativizmusában újító, szélsőségeiben trendi. Egy troll, de könnyen lehet, hogy a XXI. századi politikus új típusa.” A magyar kormány ettől még egészen e hét közepéig úgy gondolta, elfogadható.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.06.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.