Ebben a kis garázsműhelyben elfér szinte a teljes magyar kazettagyártás

Rég volt, amikor milliós példányszámban keltek el a kazetták, de a hanghordozó mégis nagy túlélőnek számít

B. Kovács Gergely

B. Kovács Gergely

2017. november 12., vasárnap 10:01, frissítve: vasárnap 19:55

Bár a rojtosra hallgatott kazetták kora ugyan lejárt, még nem halott a hanghordozó, sőt az utóbbi időben újra divatját éli. Czipó Tibor, a Mini és a Tolcsvay-trió basszusgitárosa garázsmanufaktúrában sokszorosítja a mai napig.

Tegye föl a kezét, akinek megvan az, hogy a kazettát ceruzára húzzuk, és úgy tekerjük vissza, hogy a drága ceruzaelemet kíméljük a walkmanben. Vannak, akiknek ez alapélmény a gyerekkorukból.

Nincs nagyobb áruló ennél a generációnál, mert hiába hallgatta rojtosra kazettáit, mégis állva tapsolva ünnepelte a cédé megjelenését. Gondoljunk csak bele: a szerencsejátékkal is felérő kazettatekergetés (vajon sikerül-e pont ott megállítanunk, ahol kell?) helyett egyszer csak gombnyomásra lépett be a zene, a hangzás tisztább lett, a hanghordozó pedig kezelhetőbb, időtállóbb. Boldogan intettünk tehát búcsút a kazettáknak, és könyörtelen közönnyel hagytuk ott őket a történelem egyik tovább nem vezető utcájában. Legalábbis így gondoltuk sokáig.

 
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
 

Az utóbbi időben sokasodni kezdtek a jelek, hogy a kazettagyártás és -hallgatás mégsem tűnt el nyom nélkül. Az elmúlt néhány évben kazettán is megjelentette lemezét sok más mellett Nelly Furtado, a Motörhead, a Greenday, Justin Bieber és Eminem, míg idehaza az Ossian, az Erik Sumo Band vagy a Sommersault Boy.

Az Egyesült Államokban 2016-ban 74 százalékkal – 129 ezerre – nőtt az eladott kazetták száma, 25 olyan album jelent meg, amelyet legalább ezer példányban értékesítettek, A galaxis őrzőinek filmzenéje végzett az első helyen négyezer darabbal.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Ezek ismeretében elég kézenfekvőnek tűnt, hogy ellátogassunk Czipó Tibor budaörsi kazetta- és cédésokszorosító bázisára. Ha létezik a garázsrock, akkor lennie kell sokszorosító garázsnak is. Czipó mindkettőből kivette a részét, igaz a Mini, amelynek 1969-ben alapítója, gitárosa lett, inkább rhythm and blues, dzsesszrockformáció volt. Amikor ugyanabban az évben a trióhoz csatlakozott Török Ádám, Závodi János és Dobos Sándor dobos, Czipó átnyargalt basszusgitárra. 1971-re a Mini felállása gyökeresen átalakult, innentől Tolcsvayékkal folytatta a zenélést 1973-ig, majd a Tolcsvay-trióban játszott 1979-ig. Ekkor a családi életet választotta, és úgy döntött, gyermekei fontosabbak.

 
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
 

Házának garázsa olyan benyomást kelt, mintha egy kémbázis, egy raktár, egy garázsstúdió meg persze egy kisebb gyár keveréke lenne. Monitorok előtt összesen hárman dolgoznak a pinceszint három helyiségében, surrognak a gépek, hajtogatják a papírokat, helyükre kerül minden a műanyag tokokban. Így készül a kézműves kazetta és cédé.

A kazetták sokszorosítása ma már nem meglepő módon számítógépről indul. A kijövő hangot analóg jellé alakítja egy program, utána az anyagot egy 5400 méter hosszú tekercsre rámásolja az erre alkalmas gép annyiszor, ahányszor ráfér (egy negyvenperces anyag nyolcvanszor szokott). Ezt a tekercset egy másik gépre rakják, amelyik ott vágja el a szalagot, ahol a hanganyag véget ér. Végül a gépek segítségével C–0-s, azaz szalag nélküli kazettatestbe töltik az elkészült hanganyagot.

A szalag egyébként nagy kincs mostanság, jelentősen meg is drágult. A kazetta hőskorában Dél-Koreában gyártották, ma már nagy valószínűséggel ez is Kínában készül. Maga a kazettaház, amelybe a szalag kerül, Olaszországban készül, Czipó Tibor is onnan rendeli. Ő és munkatársai a garázsban nyomtatják és ragasztják fel a korábban stancoltatott öntapadós papírt a kazettára. A tokot is külön rendelik meg, majd helyben nyomtatják és hajtogatják a bele való papírt.

Czipó Tibor 1979-ben abbahagyta az aktív zenélést, mert fontosabbnak tartotta, hogy eltartsa a családját. Amikor a nyolcvanas évek közepén megjelentek a kétkazettás magnók, vett egy Sharpot, majd még ötöt. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy ekkor még csak fixen hatvanperces kazettákat tudtak beszerezni, nem létezett a „méretre vágott” C–0-s. Így aztán felmásolták a hosszabbik oldalt, a fölösleges szalagot kihúzták, kivágták, majd a műsoros részt visszaragasztották. A bakelitről készült el a master. Leegyszerűsítve azt a hanghordozót nevezik így, amelyről sokszorosítanak. Ebben a hőskorban akár öt mastert is készítettek, ezeket másolták tovább a kétkazettás deckek, egyszerre, egy időben ötöt, illetve ahány magnó épp rendelkezésre állt. Végül sikerült a fejlődésnek arra a fokára eljutni, hogy egy időben 120 másolat készült a lejátszási idő tényleges idejében.

 
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
 

Az igazi megrendelők nem is annyira a zenekarok vagy lemezkiadók voltak, sokkal inkább a multilevelmarketing-vállalatok és a nyelvoktató cégek. Volt olyan, amelyik százezer példányban is rendelt, ezeket a megrendeléseket Czipó Tibor már kénytelen volt kiadni nagyobb gyártóknak alvállalkozásba. Végül az egyik ilyen felvetette, hogy megsegítené egy géppel a budaörsi vállalkozást. Ez meg is történt, hogy aztán rá egy évvel végleg leálljanak a megrendelésekkel a nagyok. 1999-ben egy négyírós toronnyal belevágtak a cédégyártásba is. Ennek nagy előnye volt már, hogy többszörös sebességgel lehetett sokszorosítani. Szépen fejlődött a vállalkozásnak ez az ága is, és Czipó Tibor, illetve két munkatársa hamarosan a nagyobb mennyiségű sokszorosítást, a korongnyomást és a tok felpapírozását is képessé vált megoldani. A többit már ismerjük: napjainkra a cédé jutott a kazetta sorsára. Az újabb számítógépekbe már nem is igen építenek lejátszót.

Minek köszönhető a kazetta reneszánsza? A kérdés eleve hibás: Czipó Tibor lehűt, hogy azért annyira jelentős reneszánsza nincsen manapság se a kazettának, inkább csak a kihalástól menekült meg. Ez is főként annak köszönhető, hogy létezik egy réteg, amely szerint a cédé túl steril hangzást nyújt, míg a kazettahangzásnak egészen más a dinamikája. De a digitális felvétel már csak digitális, ezzel nincs mit tenni. Akadnak azonban olyan fanatikus hifisták, akik átengedik a felvételt régi magnókon, hogy meglegyen az a bizonyos nosztalgikus érzés.

Elmúltak tehát azok az idők, amikor a fergeteges 3+2 lakodalmas kazettáját másfél millió példányban adták el, de aki vágyik a régi, karcos kazettahangzásra, Czipó Tibornál a legjobb helyen jár.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.11.

A szerkesztő ajánlja

x
Rendkívüli hír