Szélesedő szakadék, és egy elveszett nemzedék

2018. február 20., kedd 13:13, frissítve: kedd 16:43

Egyre többen kongatják a vészharangot amiatt, hogy a gazdasági világválság teljesen kivéreztette Európában a legfiatalabb nemzedéket, amelynek nemcsak a jövedelmi, hanem a vagyoni helyzete is katasztrofális. Pogátsa Zoltán közgazdász szerint az uniós politikusok még mindig nem értették meg, hogy rendszerszintű problémáról van szó.

Mi történik, ha elszalasztasz egy álmot? – idézi Langston Hughes amerikai költőt Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elnöke legújabb blogbejegyzésében, amelyben a politikus asszony a fiatal generációk sanyarú élete miatt kesereg. A washingtoni székhelyű szervezet feje egészen elképesztő számokat közöl írásában a fiatalok helyzetéről. Leszögezi ugyan, hogy első pillantásra Európában nem is olyan nagy az egyenlőtlenség veszélye, mint másutt, újabban egészen aggasztó trendek figyelhetők meg: a generációk közötti gazdasági szakadék egyre inkább szélesedik. Így például megfigyelhető, hogy míg a 65 év feletti 2007 óta tíz százalékkal növelte jövedelmét, a fiatal generáció képtelen volt növelni bevételeit.

A foglalkoztatottsági adatok még ennél is aggasztóbbak: míg 2013-ban a fiatal korosztálynál 24 százalékos volt a munkanélküliség, napjainkra a helyzet gyakorlatilag alig javult: minden ötödik fiatal munkát keres. Ráadásul az IMF kutatásai arra is rávilágítottak, hogy a hosszú állástalan lét és a korlátozott munkatapasztalat oda vezet, hogy ezeknek a fiataloknak egyre kisebb lesz az esélyük, hogy valaha is munkát találjanak.

Ám ha mégis sikerülne nekik, csak alacsony jövedelmet adó munkahelyekre veszik fel őket. Még elkeserítőbb a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy vagyonához képest a fiatal generációnak a legnagyobb az adóssága. Ez pedig azt jelenti, hogy ők a legsérülékenyebbek, ha újabb pénzügyi sokk következne be, ahogy az 2008-ban is történt.

A jövedelmi viszonyok azonban csak egy szeletét jelentik annak a problémahalmaznak, amellyel a fiatalok szembesülnek Európában. A gazdasági világválság előtt a relatív szegénység a fiatalok (vagyis a 18 és 24 év közöttiek) körében ugyanakkora volt, mint a 65 év felettieknél. Azóta viszont itt is kialakult a szakadék, így Európában minden negyedik fiatal ki van téve a szegénység kockázatának, ami azt jelenti, hogy munkabérük nem éri el a szegénységi küszöböt. Tovább rontja a helyzetet, hogy a nem nyugdíjjellegű társadalmi juttatásokat gyakran csökkentették, illetve mértéküket nem igazították ki az inflációval, ami pedig nagyban csökkentette a hatékonyságát azon programoknak, amelyeket a fiatalok felzárkóztatásáért indítottak.

Christine Lagarde hangsúlyozza: a nyugdíjrendszer és a társadalombiztosítás milliók életén segített a válság idején, így Európa idősebb polgárait viszonylag jól védték meg a szegénységtől, azonban ezzel egyidejűleg a fiatalok nem részesültek megfelelő szociális védelemben, ami aztán oda vezetett, hogy ma fiatalok milliói kerültek reménytelen helyzetbe.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

„Örvendetes, hogy Lagarde asszony ilyen témákkal is foglalkozik, ez azt mutatja, hogy valamennyi szociális érzékenység mégiscsak szorult beléjük” – így kommentálja az IMF megállapításait Pogátsa Zoltán közgazdász, aki szerint egyre inkább úgy látszik, a valutaalap közgazdászai szociálisan érzékenyebbek a magyar közgazdász-társadalom jelentős részénél is. A hazai szakma ugyanis nem foglalkozik ilyen kérdésekkel, ilyen blogbejegyzések itthon nem születnek. Pogátsa szerint azonban nem ártana, ha az IMF most már végre a gyakorlatban is érvényesítené ezt az érzékenységét, hiszen amikor Görögország helyzetét kellett volna rendezni, valahogy sosem mutatták fel ezt az álláspontot. Míg a szövegben Lagarde a szociális kiadások növelését és a szakképzés fontosságát hangsúlyozta, Görögországra olyan megszorítócsomagot erőltettek rá, amely éppen a szociális csomagok és az oktatási büdzsé megvágására tett javaslatot.

„Tehát az IMF a gyakorlatban éppen az ellenkezőjét képviseli annak, mint amit Lagarde leírt” – véli a közgazdász, aki úgy látja, hogy két fontos tényezőről azonban mégis megfeledkezett a valutaalap vezetője.

Ezek egyike, hogy a helyzet nem ugyanolyan súlyos Európa különböző országaiban. A legrosszabb körülmények Dél-Európában vannak, különösen a görög, a horvát, az olasz, a portugál és a spanyol fiatalok a kárvallottak. Ezzel szemben Németországban, Ausztriában és Hollandiában ma is egészen jó fiatalnak lenni.

„Ez egész egyszerűen az eurónak köszönhető” – véli a közgazdász, aki úgy látja, hogy a közös valuta jóvoltából Németországnak és csatolt gazdaságainak olyan jelentős külkereskedelmi aktívumuk van, amely eleve megteremti ezt az óriási különbséget. Ám arról sem tesz említést a bejegyzés, mekkora hatása van a hatalmas mennyiségű kínai importterméknek a fiatalok foglalkoztatására, vagyis hogy ez a tendencia mennyire akadályozza, hogy a fiatalok maguk is értékteremtő munkát vállaljanak.

Mi a helyzet Magyarországon? Pogátsa Zoltán szerint hazánkban relatíve könnyebb a helyzetük a fiataloknak, mert munkaerőhiány van. Ez a vállalkozásoknak ugyan nem túl kedvező, de a fiataloknak igen, ám a külföldre irányuló elvándorlás továbbra sem állt le.

„Szomorúbb a helyzet, ha a továbbképzés világát nézzük, a felnőttek átképzésére fordítható pénzeket ugyanis Magyarország az értelmetlen közmunkaprogramra fordítja” – szögezi le a közgazdász. A fiatalok anyagi helyzetében megmutatkozó különbség nálunk is jól látszik, az ország dinamikusan fejlődő részein egy képzett fiatal minden nehézség nélkül talál munkát, másutt viszont továbbra is csak közmunka marad számára – vagy eltartja a családja. Ami a hazai fiatalok vagyoni helyzetét illeti, erről csak nagyon keveset tudunk, mert nincsenek vagyonregiszterek. Az viszont így is egyértelmű, hogy a fiatalok anyagi helyzete rosszabb, mint az időseké.

A közgazdász szerint különös helyzetet teremt az Európai Unióban, hogy már évek óta működik az ifjúsági garanciaprogram. Ennek értelmében az unió biztosítékot ad arra, hogy a nem dolgozó fiataloknak biztosítják a tanulás lehetőségét.

„Amióta ez a program fut, elméletileg nem is lehetne olyan fiatal európai uniós állampolgár, akinek nincs jövedelme, vagy ne venne részt valamilyen képzési programban – összegez a közgazdász. – Függetlenül az európai fiatalok reménytelen helyzetétől, a szakértők ezt sikeres programnak tartják.”

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.17.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.