Terror: átjáró a biztos pusztulásba

A mai napig nem teljesen tisztázott az északnyugati átjárót kereső expedíció katasztrófája

2018. április 10., kedd 23:34

Két jégbe fagyott hajó Kanada északi partjain túl: így végezte Sir John Franklin kapitány expedíciója a XIX. század közepén. A Terror és az Erebus hajó elveszett tengerészeinek történetéből most sorozat készült, amelyben a sarki hideg, a betegségek és az élelemhiány réme mellett egy természetfeletti veszély is leselkedik a legénységre.

Március végén debütált itthon a Dan Simmons horrorregényén alapuló Terror című sorozat, amelyben Sir John Franklin elveszett expedíciójának sorsát követhetjük nyomon. Franklin két hajója, az Erebus és a Terror 1845-ben indult el, hogy a brit koronához tartozó Kanada északi partjai mentén felfedezze az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő, úgynevezett északnyugati átjárót, amelynek létezésében, illetve hajózhatóságában még a tizenkilencedik században sem voltak biztosak a szakértők.

Könnyedén eljutni a rendkívül nyereséges ázsiai piacokhoz: ez a vágy vezérelte az európai tengeri hatalmakat, amikor az előző évezred derekán hajókat indítottak nyugat és dél felé. A felfedezéseket nem az ismeretlen vizek és a kaland hívószava, hanem az oszmán térhódítás indította el; ahogy Bizánc végleges összeomlásával a keresztény uralom megrendült a mediterráneum keleti részében, a szárazföldi útvonalon behozott keleti termékek ára az egekbe szökött. Kolumbusz Kristóf nyugat felé indult, és egy új kontinenst talált, Vasco da Gama dél felé kerülte meg Afrikát, s jutott el Indiába, majd a Magellán és később Juan Sebastián Elcano által vezetett expedíció megkerülte a földet.

Hamar világossá vált azonban, hogy az egyszerű és rövid útvonal kelet felé csak álom. Észak- és Dél-Amerika összefüggő földtömeget alkot, nem húzódik közöttük hajózható csatorna, ahogy kelet felé is csak a teljes afrikai kontinens megkerülésével vezet út Ázsiába a tengeren. Akadt azonban még rejtély: vajon észak felé akad-e átjárható tengeri útvonal Ázsia irányába? A XVIII. században Nagy Péter cár kezdeményezésére indult el az Oroszország partjai mentén haladó északkeleti útvonal feltérképezése, de ezt először csak a XIX. század végén járta végig sikeresen egy finn kapitány.

A későbbi Kanada partjai mentén húzódó északnyugati átjárót már a felfedezések korának hajnalán elkezdték keresni az angol és spanyol megbízásra dolgozó felfedezők, akik apránként fel is térképezték a kontinens és a sarkvidék közötti területek egyes részeit. Ezzel a céllal hajóztak fel felfedezők a Hudson és a Szent Lőrinc-folyón, majd indultak különféle szárazföldi expedíciók a kontinens északi részére. Ezek, illetve a következő évszázadokban a Csendes- és az Atlanti-óceán felől induló expedíciók eredményei nyomán sokan arra jutottak, hogy az északnyugati átjáró nem létezik. A XIX. század első felében a brit korona mégis újabb expedíciókat indított a Bering-szorostól északra, illetve a kontinens belsejébe, hogy megtalálják a feltételezett átjáró keletről és nyugatról már felfedezett szakaszait összekötő, hajózható útvonalat.

Ezzel a feladattal indult el a sarkvidéket már megjárt Sir John Franklin vezényletével két hajó, a H. M. S. Terror és a H. M. S. Erebus is. A korábbi évtizedekben több tengert is megjárt vitorlásokat a korszak legmodernebb eszközeivel szerelték fel. Hajócsavarjaikat gőzgépekkel hajtották, a hajótestet megerősítették, a legénység komfortérzetéről a sarki hidegben fűtés gondoskodott. Az expedíció három évre elegendő ellátmánnyal indult útnak Angliából 1845 májusában. A legénység utolsó leveleit Grönlandról, a Disko-öbölből küldte haza, ahol megváltak az addig őket kísérő hajóktól. Utoljára júliusban látta az expedíció két hajóját két európai bálnavadászhajó, azután semmilyen hír nem érkezett felőlük.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

További sorsukról sokáig csak a későbbi mentőexpedíciók által feltárt tények adtak számot. Ezek szerint Franklin két hajója a Beechey-szigeten vészelte át a telet 1845 és 1846 között, majd 1846 szeptemberében a jég fogságába estek a kanadai Victoria-szorosban, a Vilmos király sziget közelében. Az Erebus és a Terror sosem hajózott ki többet. Az expedíció 1848 tavaszáig a szigeten maradt, ahol Franklin 1847 nyarán az életét vesztette, majd Francis Crozier kapitány és James Fitzjames első tiszt vezetésével útnak indultak a szárazföldön dél felé. A felfedezők egy része még a szigeten, a maradék harminc-negyven fő pedig a kontinens északi részén hunyt el.

Az Egyesült Királyságban egy darabig nem aggódtak a két hajó eltűnése miatt, hiszen háromévnyi ellátmánnyal indultak útnak. A közvélemény, a sajtó, a parlamenti képviselők, valamint Franklin feleségének nyomására azonban 1848 tavaszán az admiralitás három irányból – keletről, nyugatról és a szárazföldről – indított mentőexpedíciót, illetve húszezer fontos (mai árfolyamon közel 740 millió forint értékű) díjat ajánlott fel annak, aki megtalálja a Terrort és az Erebust.

A kutatás nemzeti üggyé vált, hamarosan tucatnyi hajó kereste az expedíció túlélőit, eredményt azonban nem ért el senki. Hatalmas botrány kerekedett belőle, amikor kiszivárgott John Rae jelentése, amely a helyi bennszülöttek beszámolói alapján arról is szólt, hogy az expedíció tagjai a végén már kannibalizmusra vetemedtek. Az északnyugati átjáró útvonalát a Robert McClure által irányított, szintén Franklinék elveszett hajói után kutató expedíció járta végig 1850 és 1854 között, részben hajón és szánon; később pedig Roald Amundsen csak hajón 1903 és 1905 között.

Az expedíció sorsának korabeli feldolgozásai után, 2007-ben Dan Simmons esett neki a témának egy horrorregényben, ebből forgatott most sorozatot az AMC Budapesten. A Terror című műben nem csupán az embertelen sarkvidéki körülmények, a betegségek és az kifogyó élelmiszerkészletek, hanem egy természetfeletti szörnyeteg is tizedeli a legénységét. A két hajó roncsait már a regény megjelenése után, 2014-ben, illetve 2016-ban megtalálták kanadai kutatók, a feltáráson pedig ma is dolgoznak. Hamarosan tehát még többet tudhatunk arról, hogy mi történt pontosan a két hajó legénységével.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.04.07.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.