Vádaskodásokkal és félelmekkel teli vita Macedónia nevéről

2018. január 21., vasárnap 10:27

Albán provokáció – így reagált a görög külügyminisztérium arra a hírre, hogy több mint két évtized után Athén és Szkopje megállapodott Macedónia új nevéről, Új-Macedóniáról. A névvita végleges megoldása egyre sürgetőbb.

Aligha van állam, amely annyi névjavaslatot kapott volna az elmúlt években, mint Macedónia. A kis balkáni ország természetesen aligha kívánta, hogy más államok vezetői vakarják a fejüket, megoldandó egy olyan problémát, amely normális esetben minden ország belügye. De nem is a Balkánról lenne szó, ha a belügyek nem válnának azonnal külügyekké. A Macedónia körüli névvita mögött alaptalan vádaskodások, félelmek és provokációk tömege rejlik.

A macedón névvita 1991-ben, az önálló Macedónia létrejöttével kezdődött. Görögország azonnal elutasította Macedónia alkotmányban rögzített nevét, mivel emögött macedón területi követeléseket vélt felfedezni. A dühödt felháborodás akkor szinte érthetetlennek tűnt, hiszen a titói időkben Athénnak semmi kifogása nem volt az ellen, hogy északi határán a jugoszláv tagköztársaságot Macedón Szocialista Szövetségi Köztársaságnak nevezzék. Miután az ország függetlenné vált, a görögök azt feltételezték, Szkopje a történelmi Makedóniát kívánja helyreállítani, amely mélyen belenyúlik Görögország területébe. Félelmüket csak növelte, hogy északon jelentős macedón kisebbség él, igaz, az ő kisebbségi létüket még csak el sem ismerik a görögök. A macedónok sem igyekeztek különösebben, hogy véka alá rejtsék eredetmítoszukat, mely szerint ők az ókori makedónok leszármazottjai. A macedón zászló csillagábrázolása is ezt hivatott szimbolizálni, a Nagy Sándor-féle egykori Makedóniára utalva.

Szkopjének azonban nem volt sok választása. Hogy elkerülje a görög gazdasági embargót, és felvegyék az ENSZ tagállamai közé, belement abba, hogy az ország ideiglenes elnevezése Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (FYRM) legyen. Ám hiába mutatkoztak rugalmasnak, Athén végül lezárta a macedónok előtt Szaloniki kikötőjét, ami óriási gazdasági károkat okozott az országnak. A nyomásgyakorlásnak engedve a macedón elnök, Kiro Gligorov ígéretet tett, hogy eltávolítják a zászlóból a kifogásolt csillagot, és javítják az alkotmány nehezményezett részeit.

Az elhúzódó névvita végére mégsem került pont. A felek a névjavaslatok garmadáját dobálták bele abba a kalapba, amelyből sosem sikerült kihúzni a nyerő változatot. Macedón részről felvetődött az Új-Macedónia, a Felső-Macedónia, a Szláv-Macedónia, Új-Makedónia és a Macedónia név is, azonban a görögök következetesen kiálltak korábbi álláspontjuk mellett: olyan forma nem fogadható el, melynek része a Macedónia elnevezés. Ehelyett különös megoldásokat javasoltak északi szomszédjuknak: Vardari Köztársaság, Szkopjei Köztársaság, melyeket Szkopje tartott elfogadhatatlannak. A kiindulópontjuk ugyanis az volt, hogy a macedónnak mindenképpen szerepelnie kell az ország nevében. A formális logika szabályai kizárták a megoldást.

De mit mond a lakosság? Egy tíz évvel ezelőtti közvélemény-kutatásból kiderült, hogy a macedónok 77 százaléka ellenzi az ország alkotmányos nevének megváltoztatását – amely továbbra is Macedón Köztársaság –, sőt 72 százalékuk csakis úgy csatlakozna a NATO-hoz, ha ez a név megmaradhatna. Döbbenetes, de igaz: a macedónoknak csak nyolc százaléka menne bele abba, hogy országuk a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság név alatt legyen az észak-atlanti katonai szövetség része. Miután az ENSZ is bekapcsolódott a megoldáskeresésbe, újabb nevek kerültek terítékre, azonban a Macedón Alkotmányos Köztársaság, a Macedón Demokratikus Köztársaság, a Független Macedón Köztársaság, az Új Macedón Köztársaság és a Felső-Macedón Köztársaság nem nyerte el egyik fél tetszését sem.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Nem kellett félteni a macedónokat sem. A szkopjei repülőteret Nagy Sándorról nevezték el, amit a görögök egyértelmű provokációnak tartottak. Meg is lett az eredménye, 2008-ban Görögország a névvita miatt megakadályozta Macedónia NATO-tagságát. Az északi szomszédokat azonban korántsem sikerült eltántorítani attól, hogy az ókori makedónoktól eredeztessék magukat. 2011-ben hatalmas, alapzattal együtt 22 méteres lovas szobrot állítottak Szkopjében. S bár a monumentális, ötmillió euróba kerülő alkotás a Harcos lovon nevet kapta, a vonásai alapján nem volt nehéz rájönni, hogy Nagy Sándort mintázta meg a szobrász. Akinek mégis kétségei támadtak volna a harcos kilétéről, az elhelyezés mindent egyértelművé tett. A szobor a Makedóniai Sándor téren áll.

Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Leginkább kivárni, hogy idővel olyan politikusok kerülnek a miniszteri bársonyszékekbe, akik rugalmasabban kezelik a kis ország nevének kérdését. Ez a pillanat jött el a múlt évben, amikor a macedóniai választást elveszítette a jobboldali Nikola Gruevszki, aki korábban tíz éven át vezette az országot, és hallani sem akart egy esetleges névváltoztatásról. Az új kormányfő, a balközép irányultságú Zoran Zaev azonban többször is utalt rá, hogy rendezni kívánja a szomszéd országokkal fennálló vitákat, ezért akár bizonyos engedményekre, így valamilyen névváltoztatásra is hajlandó lenne. Annál is inkább, mert az ország hőn áhított vágya, hogy ebben az évben végre megkezdődjenek az uniós csatlakozási tárgyalások.

A várva várt egyeztetések múlt év végén kezdődtek meg. Optimizmusra adott okot, hogy a macedón és a görög vezetés pozitívan nyilatkozott a másik fél hozzáállásáról. Túl a diplomáciai formaságokon, Dimitrisz Canakopulosz görög kormányszóvivő kijelentette: a tárgyalásokat az tette lehetővé, hogy a macedón kormány végre elállt „szélsőséges álláspontjától”, így hamarosan konszenzus születhet a névvitában. Voltak persze olyanok is, akiknek nagyon nem tetszett ez a közeledés: az Arany Hajnal nevű szélsőjobboldali párt hívei a görög külügyminisztérium elé vonultak, és azt harsogták: árulók, árulók!

Talán erre sem lett volna szükség, mert januárban egészen furcsa hír zavarta meg a tárgyalásokat. E szerint Athén és Szkopje megegyezett az Új-Macedónia névben. A görög diplomácia dühödten reagált: azonnal közleményt adtak ki arról, hogy albán provokációról van szó, a hírt az Infoscip nevű portál kezdte terjeszteni, amelyet aztán a görög média is átvett anélkül, hogy ellenőrizték volna a forrást. Mások viszont arra gyanakodnak, hogy a név bedobása mögött valójában a macedónok állnak, így tesztelik Athén rugalmasságát.

Nem túl ígéretes fejlemény az sem, hogy a görögök kétharmada továbbra is elutasítja, a volt jugoszláv tagköztársaság hivatalos nevében bármilyen módon szerepeljen a Macedónia elnevezés. Időközben újabb szereplők is megszólaltak a vitában. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter közölte: a tárgyalások felgyorsítása annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok fel akarja venni Macedóniát a NATO-ba. Amennyiben viszont a két oldal hivatalosan megoldást találna, azt biztosan el fogják ismerni. A görög ortodox egyház feje, Jeronimosz érsek pedig jelezte, a szent szinódusnak is részt kell vennie az egyeztetéseken, mert nem maradhatnak közömbösek ebben a fontos nemzeti kérdésben. Ők még nem dobták be javaslatukat a kalapba, a görög Katimerini nevű lap szerint az egyház csak meg fogja erősíteni korábbi álláspontját, amely általában elfogadhatatlannak tartja a macedónt az egykori jugoszláv tagköztársaság nevében.

Köztes megoldás így egyelőre nincs. Reményre talán egyedül csak az adhat okot, hogy a macedón vezetés rendkívül elkötelezett az ország NATO- és uniós tagsága mellett. Azt gondolják, túl nagy árat fizetnének, ha ragaszkodnának a nevükhöz. Így könnyen lehet, hogy végül nem Macedóniának hívják majd azt az országot, amely csatlakozik az Európai Unióhoz.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.20.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.