Negyvenöt éve zárult le az űrhajózás aranykora

2017. december 19., kedd 11:10, frissítve: kedd 12:32

„És úgy hagyjuk el a Holdat a Taurus-Littrow-n, ahogyan érkeztünk, és ahogy vissza fogunk térni, ha Isten is úgy akarja: békével és az egész emberiség reménységével” – ezek voltak az utolsó szavak, amelyek elhangzottak a Holdon. Eugene Cernan 1972. december 13-án búcsúzott így bolygónk kísérőjétől, mielőtt a Challenger holdkomp felszállófokozatában ülve társával, Harrison Schmitt-tel elrugaszkodtak a felszínről. A pilóta biztosan nem gondolta, hogy a visszatérésre több mint fél évszázadot kell várni. Sőt többet, hiszen jelenleg sem tudjuk megmondani, hogy mikor hagyunk újabb lábnyomot a Hold porában. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a Hold kutatása véget ért az Apollo–17 december 19-i visszatérésével. Mint azt Almár Iván űrkutató lapunknak megjegyezte, 1972 óta több műszert is küldtünk a kísérőnk felszínére, ezek pedig rengeteg tudományos eredményt szolgáltattak. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy többet, mint az Apollo-küldetések.

Hogy mégis miért zárult le 1972 végén ez a sikeres program? Részben azért, mert a közvélemény elvesztette az érdeklődését. Hiába születtek újabb és újabb eredmények, a hétköznapi emberek mindezekből csak annyit észleltek, hogy félévenként űrhajósok sétálnak a Holdon. Az érdeklődés az Apollo–13 esetében hágott a tetőfokára ismét. Igaz, akkor azért, mert az asztronauták életveszélybe kerültek.

A program befejezésében az is közrejátszhatott, hogy az Egyesült Államoknak már nem kellett a Szovjetunióval versenyeznie az elsőbbségért, így a drága küldetések presztízsértéke csökkent. Almár Iván egyébként azt is megjegyezte, bár vannak olyan vélemények, hogy a holdra szállások meg sem történtek, az egyik bizonyíték épp az, hogy ha csalásról lett volna szó, azt a kiélezett helyzetben a szovjetek azonnal leleplezték volna.

 

Persze a visszatérés terve folyamatosan napirenden van. Már az idősebb Bush elnök is bedobta az ötletet, most pedig Donald Trump tett ígéretet arra, hogy ismét embert küld a Holdra. Az Egyesült Államok egy Hold körüli pályán keringő, a Mars-utakhoz egyfajta támaszpontként használt űrállomást tervez. Emellett a Hold felszínén is kialakítanának egy másik állomást. A Donald Trump által aláírt dokumentum azonban nem említ időkeretet az ambiciózus tervek megvalósítására, és a költségekről is hallgat. Kína szintén bejelentette, hogy embert küld a Holdra. Ám ismerve a kínai űrprogram megfontolt tempóját, erre még biztosan várni kell.

Azt ugyanakkor bizton állíthatjuk, hogy az Apollo–17-küldetéssel nem akármilyen korszak zárult le. Ez volt az űrhajózás fénykora. Nem valószínű, hogy a közeljövőben lesz még olyan bő évtizedre terjedő időszak, amikor az űrhajózás akkora fejlődésen megy át, mint az Apollo-küldetések idején.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.16.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.