Túl sok aranyuk miatt stresszelnek a norvégok

2018. február 28., szerda 09:23, frissítve: szerda 21:22

Érdekes írás jelent meg a hétfői The New York Timesban: miközben Norvégia minden idők legjobb eredményét érte el a pjongcshangi téli olimpián (soha egyetlen nemzet sem nyert a téli játékokon 39 érmet, köztük 14 aranyat), az ötmilliós nemzeten belül most arról folyik vita, hogyan segítsenek a többi ország sportolóinak, hogy megszűnjön a norvég dominancia.

Attól tartanak ugyanis, hogy az éremhalmozás belterjességhez vezet, egyes sportágakban ugyanis taroltak a versenyzőik (tizennégy érmet sífutásban, hetet alpesi sízésben, hatot biatlonban, ötöt síugrásban és négyet gyorskorcsolyában szereztek). Úgy gondolják, a sok norvég győzelem miatt csökken a sportág iránti érdeklődés más országokban, ez pedig nemcsak az utánpótlás miatt aggasztó, hanem azért is, mert végzetes lehet a televíziós közvetítésekre – az emberek nem szeretnek olyan versenyt nézni, ahol nincs izgalom, az elsőséget a norvégok egymás között meccselik le. 

Ezt a félelmet igazolja a sífutószámok nézettsége is: 2011 óta (ekkor kezdődött a norvég dominancia) közel negyven százalékkal csökkent a televíziós közvetítések nézőinek száma, mondta Jurg Capol, a Nemzetközi Síszövetség marketingigazgatója, aki szerint minden az eredményekről szól – ha nincs siker egy ország sportolói számára, esik a nézettség. Egy 82 milliós nemzetnek, mint Németország, saját hősökre van szüksége, és ez egy ideje elmarad: a tavalyi finnországi világbajnokságon például az összes női számban, vagyis ötben norvég bajnokot avattak. Összesen 18 érmet vittek haza az északiak, többet, mint bárki más.

 
A norvég Marit Björgen csapattársaival, miután aranyérmet nyert a női sífutók tömegrajtos klasszikus stílusú versenyében, a phjongcshangi téli olimpián az Alpensia Sífutó Központban 2018. február 25-én
Fotó: Dzson Hon Kjun / MTI/EPA
 

A megoldás is körvonalazódik: ahelyett, hogy visszafognák saját sportolóik teljesítményét, megtanítják a többi ország versenyzőit. Egy, a Marshall-tervhez hasonló fontosságú támogatást terveznek a téli sportok művelői számára. Hét éven keresztül rendszeresen meghívják a külföldi versenyzőket egyhetes norvég edzőtáborokba, és külön képzést kapnak a világkupákon részt vevő sportolók edzői, szintén a norvégok pénzén. 

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

„Megmutatjuk nekik, mi hogyan csináljuk” – nyilatkozta Erik Roste, a Norvég Síszövetség elnöke. Felelősséggel tartozunk a nemzetközi közösség iránt, ezért nyitnunk kell, és megosztani a tudásunkat.

Persze nehéz lesz felzárkóztatni a többi országot a tömegbázis nélkül – Norvégiában legalább ezer síklub működik, többségében önkéntes alapon megszervezve, állami támogatás nélkül. Ezek ontják a fiatal tehetségeket – ezen az olimpián robbant be például a 21 éves Johannes Klaebo, aki mindjárt három aranyat szerzett sífutásban. Ő kiváló futballista lehetett volna, de más sportágakban is tehetségesnek látták, de a sífutást választotta, mert az a legnépszerűbb az országban.

 
Johannes Klaebo viszi hazája zászlaját, miután elsőként ért a célba a férfi sífutók 4x10 kilométeres váltóversenyében a phjongcshangi téli olimpián az Alpensia Sífutó Központban 2018. február 18-án
Fotó: Diego Azubel / MTI/EPA
 

A mostani olimpián az is előfordult, hogy egy norvég sportoló megkönnyebbült attól, hogy csak harmadik lett. Marit Bjorgen eddig 13 érmet nyert a téli olimpiákon, most pedig egy bronzzal lett gazdagabb. A díjátadó ceremónia után azt nyilatkozta, jó volt látni az Amerikai Egyesült Államokat a dobogó legfelső fokán, a változatosság jó hatással van a sportra.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.