A nem írás természete

2017. június 25., vasárnap 07:00, frissítve: vasárnap 09:20

Az Amíg másokkal voltunk című Szilasi-kötet a hármasság bűvöletében készült, hiszen a Szentek hárfája és A harmadik híd után ez az író harmadik műve, s mindjárt három kisregényt tartalmaz, melyek annyiban különülnek el és függnek össze, miként egy triptichon darabjai. A szövegek középpontjában jelentős szerzők állnak, az alkotói csúcstól távoli élethelyzetben, olyankor, amikor a történelmi fordulópontokra eső személyes válságból végül mindhárman kilábalnak. Szilasi gondos kutatása, az irodalomtörténeti töredékekkel gazdagon tűzdelt, olykor terhelt szövegek kimunkáltak, mondatai gyakran versszerűek. A főszereplők – Babits, Jókai és Bessenyei – sajátos portréi kiegészítik a kiforrott alkotóknak azt a képét, melyet először az iskolában ismertünk meg. Emberként is közelinek érezhetjük itt őket, ennek egyik jele, hogy az író keresztnevükön – Mihály, Móric, György – emlegeti őket. Ezzel összefüggésben a tökéletességükben megközelíthetetlennek vélt nagyjaink itt másik arcukkal mutatkoznak meg, azzal, melyen az írás aktuális képtelenségének gyötrelmei rajzolódnak ki.

 

Babits történetébe 1930-ban csöppenünk, amikor már elismert költőként tér vissza Szegedre, ahol visszaemlékezik saját indulására, a kezdő tanárságára, arra a valakire, aki 1906-ban még aligha bízhatott későbbi kiteljesedésében. Ekkor még leginkább csak úgy látjuk őt, mint aki féltékeny aggodalommal követi Ady munkásságát és a fővárosban alakuló Nyugat folyóirat körének tevékenységét.

Jókai Erdélyben bukkan fel, a zordon Kárpátokat csodálja, ámde nem szereti, mivel Petőfi beteljesedett sorsa mellett őt ekkor az üldözöttség, a mellőzöttség gyötri a szabadságharc leverése után. Mi viszont annál nagyobb örömmel ismerhetjük fel e bércek közt visszhangzó Jókai-stílust Szilasi szövegében.

Bessenyei György időben és műveinek ismertségében is a legtávolabbi tőlünk, nem úgy, mint ebben a kisregényben. Könnyen megérint minket az a drámai visszaesés, mely a franciás műveltséggel gazdag, felvilágosodott Mária Terézia-udvarból a tiszaberceli földesúri világba sodorja. S mintha ez nem lenne elég, neki is van kire féltékenységgel néznie: ekkor tör fel a fiatal Csokonai.

A cím Marcel Proust műve, az Álmok, szobák, nappalok elejéről származik: „ha a többiekről tudó éntől is elvonatkoztatunk, akkor találjuk meg azt az ént, amelyik kivárta, amíg másokkal voltunk, s kétségkívül ezt érezzük az egyetlen igazi énnek, végül is a művészek csakis őérte élnek”. 

Könyvesház hírlevél

Minden, ami könyv. A Magyar Nemzet könyv témájú esszéi, kritikái, interjúi heti egyszer e-mailen.

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Szilasi László: Amíg másokkal voltunk. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 3490 forint

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.06.17.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztők ajánlják

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.